Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében

Szűzanyát mindig ". Az 1930-as évek elején „Máriácska" újabb nyakbavaló gyöngysort kapott, a kápolnaalapítók keresztfiának ajándékaként. „ Vót a Szűzanyának azelőtt is szép viaszgyöngye, oszt egyszer látom, hogy nincs. (...) ... kérdezem keresztanyámat (...) Aszongya egyszer öltöztettem a Máriát (...) s akkor az (...) leszaladt. Összeszedte, föltette a pohárra, földöt a pohár, ő meg rálépett. Oszt akkor én megmondtam neki mingyán, no keresztanyáim majd én megveszem Szűz. Máriának. (...) ... mert sajnáltam, szerettem a Szűz. Máriát nagyon. Járattam hozzá, szépen böjtbe is, megnézni, azt gyönyörködtem benne. " /3/ Az ajándékozó időskori elbeszélése szerint tehát a Mária-kultusz, a szoborral egybefonódott Istenanyával kialakult bensőséges viszony szolgált az adományozás indítékául, az előző gyöngysor tönkremenetele mellett. Mégis meggyőző, hogy az adományozó lánya /17/ és bérmakeresztlánya - aki a jelenlegi gondozóasszony /1/ egyöntetűen fogadalmi jellegű indítékról tudnak. Eszerint „Petor Pista bácsi" 27 éves korában súlyos műtéten esett át, „úgy vót, hogy már jobban se lesz. IMI Oszt akkor ő fölajánlotta a gyöngyöt. Oszt akkor jobban is lett, mer nagy beteg volt. "Ill A Mária-szobor nyaklánca, ezüstszínű láncrészből és aranyutánzatú, sugaras-díszes kereszten lévő ezüstszín korpuszból áll. Az 1970-es évek közepén, a ruhákat is ajándékozó egykori szomszéd adományozta Balassagyarmatról. 1993 pünkösdjére, a szoboröltöztetésbe is besegítő unokahúg új, aranyhatású nyakláncot vásárolt Balassagyarmaton kétszáz forintért. Az aprószemű láncon egyszerű latinkereszt lóg. Kezdettől fogva a „Máriácska" jobb kezében egy kisebbfajta rózsafüzér függött, melyet az alapító „Veron nene" vásárolt. A jelenlegi kék színű, és egy asszony vette ajándékba még az 1950-es évek táján, akinek a kisgyermeke beteg volt. „Azé ajándékozta, hogy a gyereke jobban lett." A korábbi „olvasó"-t is ajándékba vették IM „Olvasó nélkül kisgyereknek nem szabad elmenni a másvilágra" - tartja a helyi néphit. Ennek megfelelően a gondozóasszony lánykorában - 1920-as évek - „elgyüttek a Máriácskától elkérni" a rózsafüzért egy meghalt kisgyerek temetéséhez. Később a hozzátartozók visszavásároltak egy másikat. Ezt követően a 19. öltözet és az egyik kaláris adományozója /8/ vásárolt rózsafüzért Mátraverebély-Szentkúton én is hoztam olyan kis olvasócskát. (...) Hát vettem, csak má mondom a Szűzanyának ajándékot hozok. Szoktunk, miko má lyányok is vénünk. Mit hozzunk mi a Szűz. Máriának ajándékot Szandára. " /8/ A kis-kápolna további tárgyai A „káponka" eredeti berendezéséhez tartozik a „trón" előterében álló feszület. Ez egy esztergált, natúr fakereszt, rajta többször aranyporozott öntvény korpusz, fájdalmas Mária-ábrázolás és fönt „INR1" feliratú tábla. A feszület felső szárvégein aranyporozott félgömbdíszítés látható. A Mária-szobor balkari csuklójának meglazulásával egyben e kar támasztéka is (10. kép). Mellette gyári készítésű, kisebbfajta gipsz Szent Antal szobor, szintén még az alapítók idejéből. Kétoldalt egy-egy rózsaszín ruhás, festett gipsz angyal, a „trón" hátsó sarkaiban ugyanilyen anyagból kék ruhájú Mária-szíve és pirosra festett öltözetű Jézus-szíve ábrázolás. A gipszangyalok a két világháború közötti időben kerültek a kis-kápolnába, a Jézus- és Mária-szobrok a negyvenes évek második felében. Az adományozók a gondozók értesítése nélkül helyezték be a szobrokat a „káponká"-ba. „...éccaka vitték oda, én nem tudtam, hogy ki vitte ugye, én hátra raktam, hogy itt ne dzavadzáljon"l\l. A hordozható foglalat előtt, oldalt álló „Segítő Mária" ábrázolást 1956-ot követően, a helyi munkástanács elnökének bebörtönzésekor vásárolta édesanyja. Eredetileg a templomba szánta, de ott hely hiányában nem fogadta be a harangozóné, ezért kérte elhelyezését a kis-kápolna gondozójától. Talán kezdettől fogva a berendezéshez tartozott egy kisebb méretű porcelán lourdes-i Mária-szobor, melynek alsó részét tisztítás közben eltörte „Veron nene", s azóta a lakásbeii sublóton látható. A „káponká"-ban van a gondozótól származó két üvegváza, azelőtt üvegpohárba, illetve befőttesüvegbe helyezték a „Máriácská"-nak szánt virágokat. A kápolna tartozéka még három üveg gyertyatartó, melyek közül kettőt az átlagos távolságnál valamivel közelebb lakó, idősebb vallásos asszony ajándékozott a negyvenes években. A harmadik gyertyatartót egy, a kápolnától följebb lakó házaspár ajándékozta, amikor leányukat férjhez adták. „Mer a lyánya Máriás-lyány vót, oszt mikor mentek esküdni, akkor gyertyákat vettek, oszt minden gyertyatartóba égett a gyertya. " /1/ Gyertyát egyébként is szokás ajándékozni, hiszen például 1992 halottak napján egy egész köteggel helyezett be az ismeretlen ajándékozó. A ruhát, nyakgyöngyöt és rózsafüzért adományozó, a kápolna háta mögötti „kacsapart"-on lakó asszony /8/ is ajándékozott már gyertyát. „ Csak vettem úgy Isten nevibe. Valamikor szoktuk, hogy Isten nevibe vesszük. Úgy vagyunk, hogy Jóistenhö fohászkodunk, oszt akkor, hogyha valamié megsegít, ezt meg azt [veszünk]..." A „káponká"-hoz tartozik még a sublót alsó fiókjában, a Mária-ruhák mellett tartott régi pénztárca és vászonzacskó, amelyekben a „Máriácská"-nak szánt pénzbeli adományokat gyűjti a gondozóasszony, külön rakván a papír- és az aprópénzt. Ujabban, a könnyebb elérhetőség végett a pénztárcát ,,elsőház"-beli asztalfiókba helyezte át, és az aprópénzt is az ide rakott kistányérban tartja (12-13. kép). A mellettük lévő papíron pénzügyi nyilvántartást vezet, hogy halála esetén az örökség szétosztásakor ez a „Máriácská"-é maradjon. A jelenlegi összeg mintegy nyolcezer forint! Végül a gondozói lakóház külön bejáratú kamrahelyiségében lévő befúrt lábú, támla nélküli „lócá"-t említjük meg, amely a férj halála óta, körülbelül tizenöt éve kikerült a használatból. A gondozóasszony most még azért őrzi, hogy hátha összejön a nép imádkozni a „káponká"nál, mint az ötvenes éveket megelőzően, és akkor majd kiviszi.