Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

JUHÁSZ KATALIN-G. SZABÓ ZOLTÁN: Barokkos házoromzatok a Kisalföld népi építészetében

Juhász Katalin-G. Szabó Zoltán BAROKKOS HÁZOROMZATOK A KISALFÖLD NÉPI ÉPÍTÉSZETÉBEN Bevezetés Dolgozatunkban egy - a Kisalföld népi építészetével kapcsolatos - résztéma feldolgozására teszünk kísérletet,

1 aminek során a Kisalföld „paraszti típusú" lakóházain megjelenő barokk építészeti elemeket tartalmazó

2 oromzatokat vizsgáljuk. Jobb kifejezés híján „paraszti típusúak"nak nevezzük azokat a falusi vagy városi lakóházakat, amelyek vizsgált területünk hagyományos népi építészeti gyakorlatában a 19-20. században leginkább elterjedtek.

3 A leggyakoribb előfordulású háromosztatú lakóházak mellett a polgárosodás hatására a 19. század közepétől az „L" alaprajzú lakóházak, újfajta tetőszerkezetek, valamint a falazott oromzatok is megjelentek régiónkban.

4 A házoromzattípusok közül a Magyar Néprajzi Atlasz készítésekor felhasznált - főként a 20. század első felére kiterjedő - forrásanyag szerint a Kisalföldön egyidőben többféle is megtalálható volt. Az 1. számú térképen jól látható, hogy vizsgált területünkön egyaránt előfordulnak kontyos és csonkakontyos, deszkázott torombakötéses, tapasztott sövény-, vakolt és vakolatlan tégla- vagy vályogoromzatok, illetve ezek vízvetős változatai is.

5 A továbbiakban ezek közül kizárólag a barokkos vonásokat mutató falazott oromzatokat vizsgáljuk és hasonlítjuk össze részletesebben, mivel a barokk hatás a háztípusok alapvető jellegét, alaprajzát többnyire nem változtatta meg, kizárólag a ház két reprezentációs pontján, a tornácon, de leglátványosabban az utcafronti oromzatok alakján, díszítményein mutatkozott, hiszen itt találta meg funkciós szerepét, amely nem más, mint egyfajta „jelvény", státusszimbólum.

6 Az általunk vizsgált oromzatokkal kapcsolatosan a következő kérdésekkel foglalkozunk: 1. Mikor jelentek meg a Kisalföld falusi és városszéli „paraszti típusú" lakóházain a barokk és más építészeti stílusok jegyeit magukon viselő téglaoromzatok és meddig adatolható ez a hatás a népi építészeti gyakorlatban? 2. Hogyan - milyen közvetítéssel és fázisokban - zajlott ez a folyamat és milyen társadalmi, vallási rétegeket érintett? 3. Elkülöníthetők-e altípusai a barokkos oromzatoknak az oromszél vonalvezetése és az oromzat arányai, díszítményei alapján, illetve kimutathatók-e mikrotáji különbségek az oromtípusokban a vizsgált régión belül? Vizsgálati módszerünk a tények minél szélesebb köm feltárása, illetve mérhető adatok felsorakoztatása és összevetése a fellelhető fotóanyag, írásos dokumentumok (felmérések, korabeli statisztikai adatok stb.), valamint gyűjtóütjaink tapasztalatai és adatközlőink emlékezete alapján. Mikortól jelentek meg a barokkos oromzatok a Kisalföld népi építészetében? Nemesi, egyházi és polgári építészet Az építészet történetével foglalkozó kutatók véleménye megegyezik abban, hogy az itáliai kisugárzású monumentális barokk építészet osztrák közvetítéssel a 17-18. században terjedt el szélesebb körben Magyarországon.

7 Az Északnyugat-Dunántúlon az 1600-as, de még inkább az. 1700-as években számos barokk stílusú főúri kastély, városi palota épült. Ma a legismertebb ezek közül a fertődi Eszterházy kastély, amely az 1720-ban épült barokk vadászkastély teljes átalakításával, kibővítésével nyerte el a schönbrunni, illetve versailles-i mintára emlékeztető végleges késő barokk formáját 1760 és 1766 között. A hédervári kastélyt 1643-ban, a kapuvári várat az 1750-es években alakították át barokk stílusúra. A 18. század második felében épült a rajkai Zichy kastély és a nagycenki Széchenyi kastély. Röjtökmuzsajon 1770-ben, Sopronhorpácsiban 1772-ben, Zsirán 1739-ben készültek el az ott található barokk kastélyépületek. A győri főúri paloták közül például 1742-ben épült az ún. ,,Apátúr-ház" (ma Xantus János Múzeum) és 1720-ban az ún. „Józsa-ház." Az ellenreformáció és az annak keretén belül új erőre kapott szerzetesrendek tevékenysége nyomán ugyancsak a 17-18. században országszerte nagyarányú egyházi építkezések is folytak, természetesen a kor divatját követve, barokk stílusban. A Kisalföld térségében részben egyházi és főnemesi mecénások segítségével több szerzetesrend kapott kolostort, rendházat, templomot.

8 A városi, falusi római katolikus plébániákat, plébániatemplomokat átépítették, de számos újat is emeltek.

9 Figyelemreméltó, hogy a katolicizmus erőszakos térhódítása ellenére a katolikusok mellett a protestáns gyülekezetek szintén törekedtek saját épületeik korszerűsítésére, újak építésére. Térségünkben