Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében
6. kép. Az öltöztetős Mária-szobor ruha nélkül Varga Jánosné Kis Verona szobrot, majd „káponká"-t eredményező álomlátásáról. De több esetben még a rokonságon kívüli, a kápolnától - s egyben az alapítók lakásától - távolabb lakó vallásos férfiak és nők is hallottak e történetről. Az egyik unoka 121, nagyszülei anyakönyvi kivonata segítségével arra is emlékezett, hogy nagyanyja 1883. november hatodikán a környékbeli Ordas-pusztáról férjhez jővén, még ez év telén élte át álombeli látomását. A visszaemlékezések szerint az anyaegyháznak helyt adó szomszédos Terényben, talán az iskolában /3/ vagy a templomban /1, 2, 8/ állott „ruhás Mária" a gyertyától megégett, kikerült a használatból és a templom /2, 4. 91 vagy templomtorony padlására/5/, más változatok szerint a ministráns- vagy gyertyás-ládába /8, 10/, illetve a parókián szentelt gyertyák közé /11/ tették. A Bérceihez tartozó Ordas-pusztáról házasodott fiatalasszony ezekről mit sem tudott, noha menyecskeként a szandaiakkal odajárt templomba Terénybe. Almában azonban „megjelent neki a Szűzanya", megelevenedvén a templomba félretett szobormaradvány. Egyes elbeszélések szerint a szobornak csak a feje maradt meg /1.9. 1/, mások szerint a teste is /2, 3, 4. 7, 8/. A szobor mellrészénél körbefutó illesztési vonal az előbbit valószínűsíti. Mária elpanaszolta „Veron nené"-nek, hogy nagyon fáj a feje, mert a ministráns ládában mindig lökdösik /1/. „hánnyák-vetyik" /3/, a templompadláson porosodik /4, 91, dobálják Ili, illetve ütik-verik 111. Kérte őt, hogy mentse ki, hozza el csak egy „katulyába", és tegye őt a két ablak közé 12, 41 vagy a kasznyi tetejére /1/, azzal is megelégszik. Az egykori szomszéd úgy tudja, hogy az álomlátások visszatérőek voltak, és Mária már sírva kérte „Veron néne" segítségét. Apósával utánajártak az álombeli felhívásnak, és az akkori plébános, Zsíros János /1, 21, illetve a harangozó, „Csipkárik Jana bátya" 13/ meglepetésére, az álom útmutatása szerint megtalálták a szobrot. 7 Elkérvén a plébánostól a Mária-szobrot „valami Jana bátyának nevezett" 191 helyi faragóemberrel rendbehozatták, majd évekig a lakásban, illetve az ablakban helyezték el. A kápolnaépület elkészültével a „Máriácska" teljesen a nyilvánosság elé került, és ekkor vált zavaróvá a szobornak egy „hibája". Miután a szobrot a kápolnába helyezték, „másnap" mentek arra emberek, Kelecsény-pusztába szénát kaszálni. A többek által ismert történet szerint /1, 2, 3, 7, 8, 9, 11/ egyikőjük, Pálok János észrevette, hogy „Máriácska" egyik kezén hat ujj van. Tréfálkozni kezdett, hogy „de jó dudás volna", ,Jól fog tudni furulyázni". illetve „jó lesz. billegtetni a klanétát vele". Még aznap, kaszafenés közben levágta a saját ujját. Vannak változatok, amelyekben a hat ujj kapcsán ismét álom motívum kerül elő. Az egyik elbeszélés szerint /8/ Mária a fiatalasszonynak álomban adta tudtára, hogy egyik kezén hat ujja van, és konkrét programot adott az eltávolítására: az ácsmunkát értő „Kiss Mihály Matyi bácsi" lombfürésszel távolítsa el a fölös ujjat. Egy másik adatközlő /3/ úgy emlékezett vissza a „Veron nené"-től hallottakra, hogy fiatalasszonyként álmában Mária bátorította őt a hatodik ujj levágására, s még egy padláson lévő metszőollóra is fölhívta a figyelmét. Ezután alig érintette az ollót a szoborhoz, a fölös ujj szinte magától levált, miként egy másik elbeszélésben is /4/. De nemcsak a kezdetekről szóló történetekben jellemzik a szobrot Szűz Máriához kötődő, őt megszemélyesítő tulajdonságok. Ezt példázza egy 1920 táján történt, többek emlékezetében élő eset. A szomszédos Szandaváralján az 1913-ban született „Csalár Julis" kiskorában leesvén az ágyról nyomorék lett. Ha valahova menni kellett, anyja a hátán vitte /14/. Egy alkalommal elvitték a „káponká"-hoz, „imádkoztak érte, mind szoktak Szentkútná is, meg ilyen keleken e. Osz.t má hazafelé má maga lábán gyiitt ide Váraljára. " /13/ Vannak akik úgy tudják, hogy beszélni sem tudott, és e készségét is megkapta a „Máriácskánál" 12. 15/. Hordozható foglalat, „trón" A Mária-szobor a ,,trón"-hoz van rögzítve, abból nem vehető ki. A foglalat fehérre mázolt fakeretből áll, üveg oldalakkal, fölül gúla formában végződik. Négy sarkán egy-egy oszlop, amelyek a felső négyágú. ívelt díszkeretet tartják, középső csúcsán kereszttel. Elülső oldalán két zsanéron nyíló fakeretes üvegajtó. Az alapzatnál elöl és hátul két-két furat van az akácfából készült hordozórudak számára, amelyeket az alapítók házuk padlásán tartottak.
