Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

SABJÁN TIBOR: Takaréktűzhelyek bontási tapasztalatai

0 BOcffl 6. kép. Takaréktűzhely keresztmetszete a fűtőrészen keresztül (Ocsény): 1. főzőlap, 2. tűztér, 3. rostély, 4. hamusüreg, 5. fáslyuk, 6. sütő, 7. bádog füstcső, 8. elfalazott kürtő a falban, 9. a kemence teste szintes volt, innentől kezdve fokozatosan emelkedett. Mélysége a rostélynál 20 cm, a keret végénél 10 cm volt. A tüzelőajtó felett csak egy keskeny falrész húzódott, melyet egy laposvasdarab tartott. A rostély előtt egy féltégla széles fal volt, amely a tűzhely elejénél egyben a hamuzóüreg falát is alkotta. Az üreg 30 cm mély volt, az aljánál egy 16x11 cm-es nyílással torkollott a szabadba. A takaréktűzhely belsejében a szétbontás során egy döngölt padkadarabot találtunk. Ez egy szemeskályha lábazata volt, melynek magassága (45 cm) és mélysége (90 cm) az eredeti méreteket mutatta, míg a szélességéből (63 cm) minden valószínűség szerint lefaragtak. A tűzhely mögötti fal kutatásakor megtaláltuk a szemeskályha félköríves nyílását is, melynek alja a padkával egy magasságban volt. Sajnos a takaréktűzhely készítésének pontos idejét nem ismerjük, de az a tény, hogy a szemeskályha lebontása után építették, a munkákhoz pedig nagyméretű téglát használtak, megengedik azt a feltételezést, hogy keletkezését századunk első felére, inkább a két háború közötti időre tegyük. A takaréktűzhely helyi neve rakott sparhet, de a környéken ismerik a sporhelt kifejezést is.

16