Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

SABJÁN TIBOR: Takaréktűzhelyek bontási tapasztalatai

7. kép. Takaréktűzhely a szobában (Csököly), BODNÁR Imre felvétele Rábcakapi, Fő u. 19. 1979-ben egy több mint tíz helyiségből álló, rakott sárfalú lakóházat bontottunk le a tóközi Rábcakapiban.

17 Az épület első szoba-konyhás része 1736-ban, az utána következő szoba-konyha-kamrás egység 1863-ban épült.

18 A bontáskor az első szobában, a szögletes kemence mellett egy csempézett takaréktűzhely maradványait találtuk. A rátétes díszítésű táblás kályha egykor az iskolában állt, lebontása után használták fel a tűzhely borítására.

19 1979ben a tűzhely főzőrészét már nem találtuk a helyén, a sütőből is hiányzott a bádogdob és az ajtó. Annyit azonban a maradványokból is kiolvashattunk, hogy a sütőt egy laposvasakra fektetett téglafal vízszintesen két részre osztotta. Az alsóba nyúlt be a sütő bádogteste, a felső rész csak a hőtárolást szolgálta. A főzőlapok alól a láng először a sütőrész aljához ért, majd körbejárta a bádogtestet és a téglafal nyílásán át a felső részbe jutott. Innen egy ferde helyzetű, falba vájt csatornába ment, majd egy falon keresztüli lyukon át a szabadkémény légterébe ömlött. A sütő tetejét laposvasakra fektetett cseréplapokkal borították be, majd a tetejét lesározták. A sütéí dobját is laposvasak tartották (10. kép). Az első szobához tartozó konyha sorozatos átépítések nyomait viselte.

20 Vesszőből font szabadkéménye alatt jobb oldalon a szobai kemence átnyúló teste, a bal sarokban egy fehérre meszelt takaréktűzhely volt látható. A takaréktűzhely csak 29 centiméterre volt a kemencétől, ezért tüzelőajtaját oldalt helyezték el. A hamuzóajtó azonban a tűzhely rövidebbik oldalán maradt, alig megközelíthető helyen. A főzőlap 70 cm hosszú és 70 cm széles volt. A vaskeretbe két öntöttvas lapot illesztettek, ezek közepében a szokásos gyúTűkkel lefedett lyukak látszottak. A tűzhelynek 48 cm magas, befelé ugró és lefelé keskenyedő lábazatot készítettek. A főzőlap magassága 81 cm volt, a sütő 65 cm-re emelkedett fölé. A sütő ajtaja bádoglemezből készült, előtte 31 cm széles padka húzódott. A sütő felső peremét kis kiállású tapasztott párkány szegélyezte. A sütő mögötti sarokban egy alacsony, háromszögletű kürtő vezette a tűzhely füstjét a szabadkémény alá (11. kép). A tűzhely bontását a sütő szétszedésével kezdtük. Tetejét lapjára fektetett téglákkal fedték be. A téglákat laposvasak tartották. A tűzhely kürtőjét a sarokban kihagyott lyuk fölé építették. Szerkezete igen egyszerű volt: a konyha sarkát élére állított téglákkal falazták el. A sütő falai fél tégla (12 cm) vastagok voltak. A sütő belső terét középen egy vízszintes fal osztotta két részre. Ezt lapjára fektetett téglákból építették, melyeket laposvasak tartottak. A falban a főzőlapok felőli oldalon keskeny rést hagytak, melyen a láng és a füst az alsó részből a felsőbe áramolhatott. Az alsó részbe építették be a sütő bádogdobját. Körülötte keskeny rés volt, a láng csak éppen hogy körüljárhatta. A vaskeret végénél a sütő falát egy erősebb laposvas támasztotta alá. Felette először egy sor élére állított téglát raktak le, majd fölfelé már lapjára tett sorok következtek (12. kép). Az öntöttvas lapokat és a keretet kiemelve láthatóvá vált a tűztér belseje. Oldalait mindenütt élére állított téglából építették. A tűztér 19 cm mély volt, feneke a keret végéig vízszintesen haladt, itt egy ferde szakasz közbeiktatásával magasabbra emelték. A rostély 16x24 cm-es volt, alatta a hamuzótér 20x20 cm-es keresztmetszetben folytatódott (13. kép). A tűztér aljáig lebontva a tüzelőberendezést, egy korábbi padka maradványaira bukkantunk. A padka tetejét egy sor nagyméretű téglával burkolták, alatta vályog köpenyfal mögé döngölt földet találtunk. A padka oldala meszelt volt, ami azt jelentette, hogy a takaréktűzhelyet később építették rá. A padka maradványához tartozott a sütő előtti kiugró falszakasz is.

21 A tűztér alját kb. 10 cm mélyen belevésték a padka tetejébe. A takaréktűzhely építési idejét nem ismerjük pontosan. Az építéshez használt kisméretű tégla arra utal, hogy a második világháború környékén vagy az azt követő években készíthették. A faluban és a környéken a takaréktűzhely neve sporhelt, a főzőlapot platninak, a kiemelkedő részt pedig sütőnek hívták.

22 Domaháza, Dózsa Gy. u. 72. 1970-ben került sor a Szabadtéri Néprajzi Múzeum domaházi lakóépületének bontására.

21 A zsilipéit boronafalú lakóház kémény nélküli pitvarral épült.

24 Szobája sarkában nagyméretű belülfűtős kemence állt, melynek füstjét függőleges kürtő vezette a padláson lévő szikrafogóba (kiskemencébe). A kemence jobb oldalán tapasztott takaréktűzhely volt, melynek füstje bádogcsövön keresztüljutott fel a padlásra.

25 A kürtő melletti részen, 87 cm magasan volt a tűzhely főzőlapja, amely egyetlen darab (közepén gyűrűkkel lefedett lyukakkal ellátott) öntöttvas lapból és keretből állt. Az egész főzőhely 50 cm széles és 57 cm hosszú volt. A mögötte lévő sütő 46 cm-rel volt magasabban, mint a főzőlap. A sütő bádogajtaja kicsit ferdén állt, a tűzhely eleje felé billent. A sütőrész élei és