Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.
ként működött. Apja a klosterneuburgi uradalom jobbágya volt/' A 18. század végén vándorló mesterek, asztalosok, lakatosok is foglalkoztak tanítással. A protestánsüldözések időszakában sok falu maradt református és evangélikus hitű tanító nélkül. Ezekben az esetekben a katolikus iskolamester tanította a protestáns gyerekeket is. így volt ez Bükön is. ahol 1697-ben már ismét katolikus iskola működött. Itt Pesti Ferenc katolikus iskolamester tanította az evangélikus gyerekeket. 1731-ben a Carolina resolutio az iskolák nagy részét végleg a katolikus egyház felügyelete alá helyezte. 1732-ben a Körmenden megtartott megyei közgyűlésen 45 református és evangélikus gyülekezetből idézték be a lelkészeket és a tanítókat, ahol tudomásukra adták, hogy királyi parancsolat megtiltotta további működésüket. 32 1756-ban Egyházasszecsődön az elűzött protestáns iskolamester helyett a katolikus tanító folytatta a tanítást. Az 1770-es években Egyházashollóson idősebb Mészáros Ferenc katolikus tanító a gyerekeket az olvasás és írás mellett a latin nyelv alapjaira és számolásra is tanította. „A katolikusok a katekizmust tanulták, de a reformátusokkal is törődött: nekik saját könyveik olvasását tanította. Azok közül a falusi tanítók közül, akik iskoláikat elvégezték, többen visszakerültek szülőfalujukba vagy azok filiáiba. Igen sokan érkeztek a szomszédos megyékből, de távoli vidékek tanítói is megfordultak Vas megyében. 1778-ban 238 katolikus tanító közül 116 született a megyében, és ezekből 23 tudott saját szülőfalujában vagy a környező falvakban elhelyezkedni. A szomszédos Zalából húszan jöttek, ők igyekeztek a megyéjükhöz közel eső településeken maradni. Sopron megyéből 39-en érkeztek, de jöttek tanítók Veszprém, Moson-Győr-Trencsén, Pozsony megyékből is. 17-en érkeztek Ausztriából, de a Vas megyei tanítók közül is volt, aki a közeli osztrák falvakban tanított.-14 1784-ben Szilágyi Ferenc református tanító Losoncról érkezett Szecsődre. 55 Országos adatok arra utalnak, hogy a falusi iskolákban a tanítók gyakran változtatták helyüket. Két-három évet kevesen maradtak egy faluban. A rendelkezésünkre álló adatok alapján Vas megyében módosul ez a kép. A 18. századból 29 tanító vándorút]át próbáltuk nyomon követni. Ezek közül 6 tanító 1 évet, 9 tanító 2 évet, 7 tanító 3-5 évet, 6 tanító 6-9 évet és 1 tanító 16 évet töltött ugyanabban a faluban. A 19. századból 91 tanító adatait tudtuk összegezni: 17 tanító 1 évet, 14 tanító 2 évet, 12 tanító 3 évet, 7 tanító 4 évet, 2 tanító 5 évet, 17 tanító 6 és 10 év közötti időt töltött el egy helyen. 9 tanító 11 és 15 év között, 4 tanító 16 és 20 év között, 5 tanító 21 és 25 év között, 1 tanító 26 és 30 között, 3 tanító 31 és 35 év között, és 1 tanító 35 éven túl maradt ugyanabban a faluban. Mindebből arra következtetünk, s ezt erősítik meg az egyházlátogatási jegyzőkönyvek is, hogy ott, ahol a tanító megfelelt a falu elvárásainak, ahol szorgalmas és erkölcsös magaviseletű volt, ahol megbecsülték, elismerték, hosszú éveket tölthetett el egy faluban fölnevelve két-három generációt is. A tanítókat a lelkészek és a plébánosok fogadták fel, és alkalmazásukat az esperesek és püspökök hagyták jóvá. Kinevezésüket gyakran véleményezték a főúri patrónusok és a gyülekezet is. A gyülekezetek tanítóikat vagy valamelyik híresebb városi iskolából hívták meg vagy közeli falvak jónevű tanítóit igyekeztek megnyerni, elcsalni. Néha egyik tanító ajánlotta a másikat. Arra azonban gondosan ügyeltek a gyülekezetek, hogy „ismeretlen kalandorok, elzüllött vándortanítók be ne furakodhassanak iskoláikba". 56 Sokszor igen nehéz volt jó tanítót szerezni. Körmenden 1806-ban, amikor Jetter Mihály evangélikus tanító lemondott, a kurátorok és a lelkész szekérfogattal járták végig a környező községeket, míg végül Simon József kissomlyói tanítót sikerült megnyerniük. Fizetését 30 forinttal emelték. 57 Az új oskolamester régi hagyomány szerint Gergely napján, március 12-én foglalta el hivatalát. Beiktatásakor hitvallásáról nyilatkozatot kellett tennie a gyülekezet előtt. 1704-ben Kercán „Szentpéteri Péter iskolamester a püspököt illető hűségre az eklézsia színe előtt fel eskettetett." 5 * A dozmati plébánia 1756. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint „...A tanító Nagy János, katholikus... esküt tett... jártas a gyermekek oktatásában és a harangozásban."^ 9 1838-ban amikor Kisrákos különvált Nagyrákostól és önálló iskolát szervezett, jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a jövendő iskolatanítónak „...a gyülekezet kebelébe leendő ünnepélyes bevezetése N. Rákosi Lélek pásztor Tisztelendő Koós Ferencz úrra bízatván. " 60 Az iskola színvonala a tanító egyéniségétől, képzettségétől, munkakedvétől is függött. Ezért nem volt mindegy, hogy hol, milyen iskolamesterek működtek. Munkáját ellenőrizte a plébános, a lelkész, az egyházlátogató püspök és a gyülekezet. Az ellenőrzés kiterjedt a tanításban való jártasságukra, szorgalmukra, erkölcsi magatartásukra, viselkedésükre, sőt még öltözetükre is. 1598-ban a dunántúli evangélikus törvénykönyv egyik kánonja szerint „a scholamesterek a schkolákhoz illendő öltözettel járjanak a diákoknak az. iskolába való beédesgetésekért". 61 Hodosi Sámuel református püspök 1704-ben tartott egyházlátogatást Kercán. Ekkor kérdéseket tett fel az iskolamesterrel kapcsolatosan a lelkipásztornak és a falu lakosságának. A kérdések rávilágítanak arra, hogy ebben az időben mi volt az elvárás a református tanítóval szemben: ,, /. Engedelmeskednek-e mind a lelkipásztornak, mint a patronusoknak? 2. Szorgalmasan tanítják-e a tanulókat? 3. Ártatlan, kegyes és szent életet élnek-e, nem adnak-e rossz példát a tanítványoknak? 4. Milyen öltözetet viselnek? 5. Nem kószálok és csavargók-e? 6. Gyakorolják-e magukat a prédikálásban? 7. A tiszteletes presbitériumtól meghatározott fizetéssel, vagy a tandíjjal elégedettek-e, vagy nagyobb összeget kívánnak?" bl
