Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

A jegyzőkönyvből nem tűnnek ki a kérdésekre adott válaszok, hiszen minden gyülekezetben más-más, helyi problémák vetődtek fel, és a püspök azokkal foglalkozott elsősorban. 1806-ban a körmendi, evangélikus tanító kötelességét a következők szerint fogalmazták meg a díj levelében: „Kötelessége a gondviselése alá bízatott gyermekeket né­met és magyar nyelven egyéniéi szorgalmatossággal olva­sásra, szép és helyes írásra, számvetésre és nem különben a Keresztyén Evangélikus Hitnek ágazataira, úgy az er­kölcsös életnek módjára kitelhető' szorgalmatossággal, hűséggel és békességes tűréssel oktassa és nevelje. " 1861 -ben a kötelességei már a következőkkel egészültek ki: „evangélikus szent hitünk alapján az igaz keresztyén buzgóságot, isteni félelmet, szülők és elöljárók iránti ke­gyelet tanítványai szívében ébreszteni s őket minden mó­don józan gondolkodásra és erényes életre vezérelni kö­teles". 63 1808-ban az őrségi Református Egyházkerület rendel­kezése alapján minden gyülekezet megbízott néhány presbiteri mint inspectort, hogy az iskolai tanítást kéthe­tente ellenőrizze. 64 Egyházasrádócon 1800-as évi adata­ink szerint a presbitérium kijelölt személyei a pappal vagy nélküle is ellenőrizhették az iskolában folyó mun­kát. „1818. január 16-án Az oskola megnézetvén, a Ta­nító Tanítványai között foglalatosságát tellyesítette. A gyermekek az oskolában foglalatoskodtak. A kiszabott leckének megtanulásban készületleneknek találtattak. " Egy héttel később, 1818. január 23-án „Megnézetvén az iskolát, a Tanító Tanítványai között volt, akik a számve­tésből kérdeztetvén, abban való előmenetelüket megbizo­nyították. " 65 Az iskolák „felvirágoztatását" szolgálta a dunántúli református egyházkerület 1839-ben Veszprém­ben tartott gyűlése, mely többek között azt a határozatot hozta, hogy minden megyében kell, hogy legyenek egy­házi és világi iskolafelügyelők, akik negyedévenként - az esperesi vizsgálattól függetlenül - megvizsgálják az isko­lákat. 66 A tanítók igen sok helyen nótáriusok is voltak egyben. Jegyzői feladatokat azért is voltak kénytelenek elvállalni, mert a papon kívül más írni-olvasni tudó ember nem volt a faluban. Akadtak olyan szegény falvak is, amelyek nem tudtak eltartani külön jegyzőt és külön tanítót, ezért bíz­ták meg a tanítót a jegyzői munkával is. Az őrségi fal­vakban, amikor a 18. század elején végleg betiltották a protestáns iskolák működését, több településen a protes­táns tanító nótáriusként ott maradhatott. 67 A jegyzői feladatok közé tartozott magánszemélyek ré­szére adásvételi szerződések készítése, különféle nyugták kiállítása, házassági szerződések, móringlevél elkészí- té­se, halálesetkor a vagyoni leltár felvétele is. Ikerváron 1633-ban a tanítónak egy köböl gabonát fizettek inventá­rium írásáért. 68 Amíg azonban a 17-18. században a jegy­zői feladatokat is felvállaló tanítóknak nem jelentett erőn felüli munkát a hivatalos írások elkészítése, a 19. század­ra egyre nehezebb terhet rótt ez a különmunka a tanítók vállára. 1841-ben a dozmati katolikus oskolamester, „ki egy­szersmind a Helyiség jegyzője, jelenleg n: Réffy László 40 éves Beüdi születésű, N: Vasmegyéből, 20 évig szolgál Dozmaton. Tanult Peczölben 3 esztendeig, jámbor maga­viseletű, szolgálattjában pontos - ennek ellenére fizetése nagyon csekély - fárabeliek most meg nem jobbítják is de tekintetbe véve 20 évbeli szolgálattyát, s szegény álla­pottyát, remélhető, hogy vonós marhája nem lévén, trá­gyája kihordását meg fogják ígérni". 1841-ben Búcsú községben a katolikus oskolamester, a Vas megyei Ta­ródházán született Szalay János a helyiség jegyzője. A 33 éves tanító „...Mesteri hivatalyát már 9 évtől folytatja, tanult: Hídvégen, Jakon. Jó magaviseletű, sz.olgálattyói­ban eljáró, beszél magyarul, középmódon németül"? 9 OLÁH János 1834-ben a Tudományos Gyűjtemény­ben megjelent cikkében a következőket írja: „Nagy befo­lyása van az oskolák allyasodásában a ' Tanítói hivatal­nak más hivatallal való terhesíttetésének is. Többnyire a ' Jegyzői hivatallal van ez öszvekötve. Mily metélje ez. az. oskoláknak!" A jegyzői teendők elvégzése igen sok időt vett el a tanítástól. ,JMind ezeket a' falusi eléíljáróság tud­ja: de ujjai között nézi el, tsak hogy külön ne kéntelení­tessék Jegyzőt és Tanítót fizetni. Sok gyülekezet mikor Tanítót választ, vagy hív, nem arról tudakoződik; milyen tanító az? milyen erkölcsű? hanem arról: milyen Kántor, Orgonista és mint viszi Jegyzői hivatalát." 10 Az állami hatóság parancsára, Barabásszegen és Kustáríszegen is a községi jegyzői teendőt még 1850-ben is a tanítónak kel­let ellátnia. 71 Bár általános óhajként fogalmazódott meg a 19. század közepén, hogy a jegyzőséget válasszák külön a tanítótól, de ez még hosszú ideig - elsősorban gazdasági okok miatt -, nem volt kivitelezhető. így RENDEK József, az Esz­tergomi Mesterképző Intézet tanára az 1847-ben megje­lent ,,Tanmódszerében" még külön fejezetben kénytelen foglalkozni azzal, mit tegyen a tanító, ha egyben jegyző is. Ebben csupán megszívlelendő tanácsokat tudott adni tanítványainak, hogyan osszák be idejüket, hogyan egyezzenek meg elöljáróikkal, hogy az iskolai feladatok se szenvedjenek csorbát és hivatalukat is elvégezhessék. 72 Bármily soknak is tűnnek a felsorolt feladatok, ennek ellenére gyakran a tanító további mellékállás után volt kénytelen nézni, hogy jövedelmét kiegészítse. 1566-ban a szombathelyi iskola rektorát bordézsma szedésénél is foglalkoztatták, ami jó mellékjövedelmet jelentett. 73 1585-ben Csepregen a hegyvám szedésekor a tanító ve­zette a lajstromot, s ezért Nádasdytól 25 vödör mustot, a polgároktól pedig ún. pennabort kapott. 74 Van adatunk olyan mellékállásról is, melyet a tanító nem feltétlenül anyagi okok miatt vállalt. A Monyorókerékről származó 44 éves Irlinger Károly tanítómesterről feljegyezték, „hogy magyarul és németül egyformán tud. Ebben az idő­ben 12. évét szolgálja, előbb a káptalan zenészeként mű­ködött. Ezt a szolgálatot most is végzi". Megtehette, mivel segédtanítója volt. 75 Körmenden 1829-ben érdekes mellékjövedelemre tett szert Patkó István tanító: Nemes Farkas Jánossal közösen pecsenyesütőt nyitottak, sertése-

Next

/
Oldalképek
Tartalom