Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

göl mester", vagy a sárvári evangélikus iskola első tanítója, az 1534-ben Krakkóban és Wittenbergben járt kiváló tudós, Erdősy Sylvester János. Korabeli adatokból tudjuk, hogy egy Páduában tanult „jeles mestert" ajánlott 1557-ben Akosházy Sárkány Antal - Nádasdy Tamás főudvarmestere - a csepregi iskolának. Wittenbergben képezte magát Andreades Mihály és Brunswick Tóbiás, akik az 1600-as évek elején oktattak Csepregen. Brunswick Tóbiás elbocsátó bizonyítványából kitűnik, hogy milyen kiváló tanító volt. „...Miként a trójai lóból a legvitézebb katonák, úgy jöttek ki az ő iskolájából is a kiváló képzettségű ifjak, kiket azután a Sopron-, Vas- és Zala megyei iskolák vezetésére küldöttek ki. "

31 Dómján Ferenc neves németországi akadémiákat elvégezve került 1629ben a körmendi, majd később a szentlőrinci és az új kéri iskolába ludimagisternék.

32 Még a 19. század elején is találkozunk olyan falusi tanítókkal, akik külföldi egyetemeken képezték magukat. 1802-ben Szentgyörgy völgyön Szabó Sándor „Oskola Rektor" tanított, aki a Jénai Akadémián tanult. Szalafő első tanítója 1806-ban Filep Sámuel volt, aki szintén külföldi akadémiákon végezte tanulmányait.

33 Mielőtt a végzett teológusok lelkészi hivatalukat elfoglalták, néhány évet tanítaniuk kellett. Elsősorban ennek a kötelező elvárásnak volt köszönhető, hogy a falvakba is kerültek művelt protestáns iskolamesterek. Tanítóhiány esetén gyakran tanulmányaikat félbeszakító diákok is tanítottak a falvakban. A protestáns papnövendékek, a tógátusok azéri vállaltak tanítást, hogy pénzt gyűjtsenek össze további, hazai vagy külföldi tanulmányaikhoz. Ez volt a legatio. 1638-tól a csepregi zsinat határozata értelmében a falvak evangélikus iskoláiba a csepregi öreg iskola diákjai közül hívhattak oskolamestereket. Ugyanebben a határozatban persze azt is kimondták, hogy ezek a „diáktanítók" egy évnél tovább nem maradhattak a falusi iskolákban. Miután megszerezték maguknak a pénzt és ruhát, vissza kellett térniük Csepregre tanulmányaik folytatására. Ugyanitt arra is intették őket, hogy „...több gondjuk legyen az könyvek szerzésére s abból való tanulásra, hogynem mint a külső köntös szerzésére ",

34 A diáktanítók alkalmazásával akarták többek között megakadályozni azt, hogy a falvakban se tanítsanak végzettség nélküli tanítók. Hasonló volt a helyzet a reformátusoknál is. Kustánszegen 1843-46 között Écsy Péter pápai diák tanított, aki három év után visszatért iskolájába, hogy folytassa tanulmányait.

b Tanítóhiány miatt a kercaszomori református iskolában 1836 októberétől 1837 március 12ig Baki Gábor pápai teológus helyettesített.

36 Az iskolamesterek igen fiatal korban kezdték meg pályafutásukat. 1781-ben Hosszúperesztegen az iskolamester a 37 esztendős Nagy Mihály volt. aki 18 évesen kezdett tanítani. Korábban kilenc évet Rumban, hat évet Szilvágyon, egy évet Köveskúton tanított és 34 éves korában került Peresztegre.

37 Ha a falunak nem volt iskolamestere, a lelkészek és a plébánosok tanították a gyerekeket. 1698-ban a hosszúperesztegiek azért nem fogadtak fel iskolamestert, mert - mint mondták - „van plébánosunk",™ aki tanított is egyben. 1806-ban Jetter Mihály körmendi evangélikus tanító lemondott, ezért az oktatást ideiglenesen a lelkész, a templomi és temetési éneklést pedig a céhmester és két mesterséget végző inas végezte.

39 Magyarszecsődön

40 1793-tól egészen 1801-ig, Kerkáskápolnán

41 1839-ben nem volt tanítója a gyülekezetnek, ezért a református lelkész tanította a gyerekeket. A 19. század elején Szabó Sándor és Filep Sámuel mint segédlelkészek tanítottak Oriszentpéteren.

42 Katolikus falvakban is több esetben előfordult, hogy ha nem volt éppen tanító, a plébános vállalta a tanítást. Sokszor a falu pap nélkül maradt. Ilyenkor mind a protestáns, mind a katolikus falvakban legtöbbször a tanító helyettesítette. Az egyházi szolgálatokat is ellátó protestáns tanítót lévitának, preoransnak nevezték. A Bibliából igét olvasott föl, imádkozott, igét hirdetett. Léviták tanítottak 1680-ban Károly falván. „Ha a lelkészt nem kaphatják, ez jár a templomba könyörgésre" - írták.

43 1698-ban Iváncon a lelkészi állás betöltetlen volt. „Ludirektor Kölkedi János, magyar, 35 éves, helvét hitvallású. A népnek könyvből olvas fel. "

44 1806-1807 között Szalafőn Filep Sámuel levitaként tanított.

4r! Horváth István kercai lelkész 1833. december 14-én meghalt, s három hónapig az egyház lelkész nélkül maradt. A tanító esperesi felhatalmazásra reggeli és esti könyörgést végzett, könyvből pedig igét olvasott fel. Felsőőrön a szabadságharc alatt 1848. július 13. és október 11. között Szij György lelkipásztor tábori lelkészi szolgálatot végzett. Ez idő alatt a szószéki teendőket Mészáros István tanító látta el.

46 A 17-18. században paphiány miatt a katolikus falvak távolról jött világi tanítókat fogadtak fel, akik bizonyos egyházi feladatokat is elláttak. Ókét licenciátusoknak nevezték. Vasárnapokon és ünnepnapokon a templomban felolvasták az evangéliumot, ha kellett kereszteltek, eskettek, egyházkelőt végeztek, temettek és könyvből prédikáltak. A licenciátusokra bízták a gyerekek oktatását is. A 18. század elején sok helyen képzett plébánosok váltották föl ezeket a világi tanítókat. Közülük sokan, mint iskolamesterek, kántorok találtak helyet. Sok forrás tanúskodik arról, hogy a falvakban írástudó mesteremberek is tanítottak. A locsmándi főesperességben három faluban is szabómesterek töltötték be a tanítói tisztet.

47 1770 körül a körmendi uradalomhoz tartozó Egyházashollóson működött egy szabó, aki egyben iskolamester is volt.

48 A 18. században Bükön is voltak szabómesterek, akik egyben a gyerekek tanításával foglalkoztak. Itt ezeket a mestereket „ saratomknak" nevezték.

49 1770-ben Egyházasszecsődön ifjabb Mészáros Ferenc szabómester-iskolamester tanított. Róla azt is tudjuk, hogy Bognár Mihály egyházashollósi bíró nála varratta a lajbliját.

50 Ezekből az adatokból azonban nem derül ki, hogy a gyerekeket írástudó mesteremberek vagy tanult iskolamesterek tanították, akiknek mellékállásuk volt a szabómesterség. Körmenden 1801-től 1813-ig Holtzapfel Márton volt az oskolamester, aki németül és magyarul tanította a gyerekeket. Korábban Vasváron kocsmáros-