Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

PÁLL ISTVÁN: Építési szerződések, építőmesterek a 18-19. századi Szabolcs és Szatmár megyékben

kül az megírt árendát angariata be fizetni és az épületeket bonservalni és jó statusban annak idejében resignalni. Sig Xtut die et Anno ut supra László István Tiszttartó" A molnárnak a fenti munkák (mind az építés, mind a földművelés) elvégzésére megfelelő szerszámkészlettel, eszközökkel kellett rendelkeznie; egy 1855-ös gebei (ma Nyírkáta) inventárium részletesen felsorolja a 60 éves korában elhunyt Olajos László molnármester tulajdonában volt valamennyi ingóságot:

24 „Gazdasághoz való szerszámok: Egy rossz fakó szekér egy taliga Eke szerszámostol Egy járom őrlő tezslával együtt Egy kerekes el avult ócska daráló Mesterséghez való szerszámok: Gyalu pad négy darab gyalu Két rámás fűrész ócska, egyik tört három fúró Egy faragó balta és egy fejsze négy véső egy tört Két kétnyelű kés igen ócska Egy rosz kerek szék egy rosz vonó szék 6 frt 18 krajcár értékben Állatok: 6 liba, 3 tyúk, egy tehén és egy ökör tinó, két rúgott ökör borjú, egy üsző tinó, 4 sertés süldők 157 frt értékben Berendezési tárgyak: 1 ócska asztal, 2 ócska karszék, egy karos láda, egy ócska almariom, egy karos lócza, egy tese (?) téka, 4 tört kép, egy kis dézsa" 6 frt 24 xr értékben." Fentebb említettem, hogy a molnárok mesterségbeli tudásuk révén több más építést el tudtak végezni. Egyegy épület felvállalásakor természetesnek tűnt, hogy annak famunkáin kívül tetőfedését is elvégezték - még akkor is, ha az nem zsindelyből való volt. Egy 1847-es kislétai adat szerint Petrován Demeter „molnár és nádkötő mester"

25 becsülte meg a megégett istálló és ház értékét. Az uradalmi molnárok bérébe beletartozott, hogy az esetleg adódó kisebb javításokat el kell végezniük, legyen szó akár a malomról, akár egyéb építményekről.

26 Ha nem volt külön fogadott molnár vagy ács, akkor is előszeretettel végeztettek javítási munkákat molnárokkal: a nádudvari uradalom 175l-es tiszttartói számadásában olvasható, hogy: „Fizettem a Molnárnak egy ajtó fél fa csinálásért a Vendég fogadó házhoz x. 30. egy ajtóért x 30. Asztalért Lotzáért xr 30." Két év múlva: ,Az pincze csinálásért a' Molnárnak Rf 2.", míg 1758ban: „Item fizettem Bordás Miklós Molnárnak a' miért a' házat ujobban fel alította, melly tör öt v ólt 2. v.forint."

21 Pap község református egyházának gondnoki számadásában 1837-ből való bejegyzés szerint: „Az Erős Úr Molnárjának sindelyezésért fizettünk 4 frt. "

28 FILEP Antal a faragómolnárokról írt szócikkében a molnárok különleges szerepéről szólva megemlíti, hogy azok „erős konkurenciát jelentettek egykorú, más hasonló mesterségben tevékenykedő kortársaiknak".

29 Forrásainkban erre a legjellemzőbb példát a nyíregyházi ácscéh 1838-ban a város tanácsához benyújtott panasza és kérelme adja, amiből világosan kitűnik a két csoport érdekellentéte:

30 ,A helybeli Priv. Ács Czéh panaszképen fel terjesztvén, miképpen a helybeli Molnár Mesterek nem csak az eddig el nézett apróbb átsi munkák fel vállalásába, de egész újj házak. Csűrök, 's nagyobb rendű épületek teteinek készítésébe is bocsájtkozván, a folyamodó Ács Czehet mesterségének gyakorlásába a' Privilégiumok is világos meg sértésével akadályoztatják, 's ez által az ács Mestereknek igen nagy kárt tesznek, ez oknál fogva a' kontárkodó Molnárokat az ácsi munkák fel vállalásától \s vitelétől sikeresen el tiltatni, az engedetienkedők ellen példás büntetést határoztatm, s azt köztök köz tudomásra tétetni kéri. " Határozat: „Elegendő Ács Mestereink nem lévén, a' folyamodó Czéhnek ezen állapotba kérése nem teljesíttetik. " A nyíregyházi tanács ez ügyben hozott határozata jól rávilágít arra a tényre, hogy a város lakóinak igenis szüksége volt az ún. "kontárok" tevékenységére, s a szükségből fogadott molnárok mesterségbeli ténykedése a népesség igényeit elégítette ki. A lakosság molnárokhoz, azok építéseihez való viszonyát tanúsítja a következő bizonyságlevél is, amelyben egy per kapcsán a nagyhalászi bíró aláírásával nyomatékosítva fejezik ki elégedettségüket:

31 ,Alább írattak teszünk bizonyságot lelkünk esmeretivel, hogy jobb és oltsobb Molnárt akár hol fel nem találtától volna az Uraság mint aki az Halászi és Xttuti Malmokat építette és reparálta és az többi épületeket, mert valamim az el mult esztendőkben az rosz Mester emberek miatt, mitsoda kárt szenvedet az M: Uraság, most is ha más molnárai építtetet volna tsak abban maradt volna de az midőn ezen Halászi Malom el készült, soha sem volt jobb és nem is kívánhatni, melyet fide mediante áttestálunk. Sig Halász die 6" Januar 1771. Fő Biró Kováts István Hites Tanátsaimmal" A molnárok fogadásával kapcsolatban meg kell említeni, hogy mesterségük révén igen mozgékonyak voltak: ahol elkészültek egy-egy malom építésével és beüzemelésével, onnan vagy más munkára azonnal továbbálltak, vagy pedig kivették árendába az epületet és ott hoszszabb-rövidebb ideig mint bérlők tevékenykedtek. Egy 1773-ban Pócson kelt kihallgatási jegyzőkönyvben „Gelnitzi alias Gombóda György" 50 éves molnár nem kevesebb mint 19 kisebb-nagyobb települést sorol fel Zemplén, Abaúj, Szabolcs és Bihar vármegyékből (nem számítva azt a két évet, amikor „városrul városra" járt ácsmunkára), ahol vagy molnárként, vagy más épületek készítőjeként megfordult:

32 „Gelnitzi, alias Gombóda Györgynek hívnak, 50 esztendős lehetek, Homonna mellet Miskirán születtem, az Apám Bényén Jósa László Ur Malmában volt Molnár, de az előtt Patakon Jesuiták Malmában lakott az Édes Apám, és énis ott laktam, öt esztendeig vélle, onnét mentünk Bényére és esztendeig ott laktam, az után Tolcsvára Plebanus Malmába mentem esztendeig ott laktam, más