Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

SZ. GOMBÁS ÁGNES: Komáromi típusú láda (1834) restaurálása

Sz. Gombás Ágnes KOMÁROMI TÍPUSÚ LÁDA (1834) RESTAURÁLÁSA A komáromi ládák gyakori vendégei múzeumunk restaurátor műhelyének. Az elmúlt években több kvalitásos darab is megmunkálás alá került, miután a kisalföldi tájegység épületegyüttesében a területre jellemző berendezési tárgyként szerepelt. Ezen munkáim során a komáromi bútorfestés szinte mindegyik stílusperiódusával megismerkedtem és így alkalmam nyílt alaposabban megfigyelni és összehasonlítani a festéstechnikák és a ládák szerkezeti elemeinek koronkénti változását. Az így szerzett tapasztalataimat szeretném röviden vázolni egy komáromi láda restaurálásának kapcsán. A műtárgy restaurálás előtti állapota A ládát 1977-ben Fertődön (Győr-Sopron m.) gyűjtötték.

1 A fenyőfa láda asztalos technikával (fűrészelt, gyalult deszkából) készült, melyet fecskefarok fogazással erősítettek össze. Az egész tárgyat barna olajfestékkel vastagon átmázolták, ami egy igen nehezen eltávolítható fedőréteg volt. Ennek ellenére az ékrovások modorában vésett keretezés jól láthatóan két mezőre osztotta az előlapot. A fedőréteg alatti kidomborodások ornamentális festésre utaltak. A ládatest hullámosan szegélyezett lábazaton állt, ezt köldökcsapokkal rögzítették a fenéklapba, míg a láb elemeit fecskefark csapolással építették egymáshoz. Szükségraktárban a megengedettnél nedvesebb helyiségben tárolták. A klíma hatása miatt a láda térfogatváltozásokon ment át. Az enyv felpuhult és ez lehetővé tette az egyes elemek szabad mozgását, vetemedését, így a ládatető és lábazat több darabba esett szét. A tető szegélyléce hiányzott, a csaplécek elkorhadtak, letörtek. A deformáció miatt a rejtett fiók oldallapja kijárt, a korhadt lábak a köldökcsapolások mentén váltak el a ládafenéktől. A tárgy rovarkárosodást is szenvedett. A kirepülő nyílások és a rágásképek alapján a „Halál órája" (Anobium punctatum) nevű kopogóbogár és a „Házi cincér" (Hylotropes bajulus) kártételét állapíthattuk meg.

2 A láda fémrészei hiányosak, deformálódottak és erősen korrodáltak voltak. Az oldallapokon a visszahajló fémfogantyúk helyett csak azok valamikori lenyomatait és a berögzítés furatnyílásait találtuk meg. A használat során a ládatető korabeli, tönkrement forgópántjait lemez-„zsanérokra" cserélték ki. A zár eredeti, de hiányos. A zárcímert feltehetően házilagosan pótolták. A ládatetőbe rögzíthető, zárást biztosító vasnyelv hiányzott. A tárgy történetéből a leírások alapján csak azt tudjuk, hogy a századforduló előtt még az első szobában ruhát, később a kamrában zsákokat, takarmányt tartottak benne (feltehetően ekkor festették barna színűre), majd a padlásra került. A láda stíluskorszakára vonatkozó adatok meghatározásában K. CSILLÉRY Klára nyújtott segítséget. A ládát valószínűleg egy igényesebb megrendelő kívánsága szerint készítették, erre utal a hullámos vonalú lábazat és a datálás, ami ebben a stílusperiódusban igen ritka. A tárgyon lévő évszám (1834) egyértelműen bebizonyítja, hogy a komáromi típusú láda a 2. és 3. stílusperiódus határesete, annak kvalitásos darabja.

3 A visszaállítás és rekonstrukció mértékének meghatározása A farestaurálás menetét technológiai sorrendben mindig a szerkezeti hiányok kiegészítésével kezdjük, melynek során a ládát működőképessé tehetjük. A roncsolt állapotban lévő lábazat nagymértékű műgyantás pótlásokra szorul, míg a labilisán szétváló lábrészek rögzítése a csapolásokba csorgatott ragasztóval érhető el. 1. kép. Komáromi típusú láda (1834) tisztítás közbeni fázisban, GÁSPÁR Mihály felvétele