Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

SZ. GOMBÁS ÁGNES: Komáromi típusú láda (1834) restaurálása

Az alsó szegőléc ugyan kopott, de nem indokolt a kicserélésre, mert a sérülések a használat során alakul­tak ki, s így hozzátartoztak a tárgy történetéhez. Ez esetben csak egyszerű ragasztásos megerősítés szüksé­ges. A belső fiók oldallapjának behelyezését a fiók többi részének méretei határozzák meg. A széthullott láda­tető facsapos megerősítésű ragasztással stabilan rögzít­hető. Az esztétikai összhang és a ládatető teljessége megkívánja a hiányzó felső szegélyléc rekonstrukcióját és a hiányzó részek műgyantás pótlásait. A láda hiányzó fémrészei az eredetihez hasonlóan kovácsolással készít­hetők el. A fémfogantyúk rekonstrukciója a ládán lévő furat­nyílások és egy hasonló típusú láda analógiája szerint készítendő. Formájuk egyszerű, ami inkább funkciójuk, mint külsejük lényegére utal. A zár deformáltsága miatt csak fakalapáccsal történő kiegyengetésre szorul. Működésbeli hiányosságai nin­csenek. Az új kulcstoll formája a zár belső felépítése alapján rekonstruálható. Külső megjelenésében a leg­egyszerűbb kulcskiképzési forma a megfelelő, mivel semmiféle adatunk nincs az eredetiről. A zárást bizto­sító fémnyelv formáját szintén a zár belső szerkezete szolgáltatta. A ládatetőt rögzítő forgópántokat az eredetiek bevé­sett helyéről és egy mintadarab formájából alakítjuk ki. A kulcspajzs hiányát forrasztásos lemezpótlással egé­szítjük ki. A festett felületek hiányainak pótlása a jobb megértés érdekében úgy valósítható meg, hogy a pótolt rész egyértelműen megkülönböztethető legyen az eredetitől. Ez a szálirányú vonalkázás alkalmazásával és a kiegészí­tendő rész festésének színárnyalatnyi eltérésével érhető el. A jelen esetben csak kisebb hiányok pótlására van szükség. Ilyenek a datálás számainak kiegészítése, vala­mint a virágkompozíciókban adódó néhány kisebb pót­lás. A munkafolyamatokat elsőként a széthullott faele­mek kiválogatásával és az eredeti helyükre való visszara­gasztással kezdtem. Következő lépésként a fecskefarok fogazással összerótt oldalak réseibe az összeeresztésnél ragasztót csorgattam. Pillanatszorítók segítségével az elmozdult oldalakat visszapréseltem eredeti helyükre. Figyelembe véve a láda későbbi kedvezőtlen tárolási körülményeit, a legalkalmasabbnak a Legnofix A és B, kétkomponensű, vízálló ragasztót találtam. Mind a ro­2. kép. A láda restaurálás közben varkárosítók, mind a használatból eredő súlyosabb fa­anyaghiányok kiegészítéséhez kisebb pótlásoknál a CIBA cég által gyártott Araldit SW 426 - Härter HV. 426. márkanevű kétkomponensű epoxigyanta vált be a legjobban, mivel könnyen megmunkálható és festék­tűrő felületet biztosít. Nagyobb hiányok kiegészítésénél a ragasztó anyaggal (Legnofix A és B 2 ) elkevert (az eredeti faanyaggal azonos fából nyert) fűrészpor bizonyult alkalmasnak. A megkötött műgyantás részek csiszolására a Stanley-tí­pusú (különböző fokozatokra lecserélhető) hántoló és csiszoló kéziszerszámokat alkalmaztam, mellyel köny­nyűszerrel sikerült az eredeti faanyaggal egy szintbe hoznom a műgyantát. A rekonstrukciós fakiegészítés megmunkálásánál alapvető asztalostechnikai fogásokra (fűrészelés, gyalulás, fúrás stb.) volt csak szükség. A kiegészítendő fadarab illesztésére facsappal történő ragasztást alkalmaztam. A szerkezeti részek megerősítésére és a fakiegészítési munkák után, a megfelelő száradás érdekében a hiányzó fémszerelvények rekonstrukcióin és a meglévő összes fémelem konzerválási munkálatain dolgoztam. Ezt kö­vetően a láda belső és külső felületeinek teljes és köz­bülső konzerválását, majd a felületen lévő hiányok mű­gyantás tömítését végeztem el. A restaurálási munkafolyamatokat a megfelelő védő­bevonattal ellátott festékkiegészítéssel és a fémalkatré­szek felerősítésével zártam be. A restaurálási folyamat Tisztítás A tisztítás első fázisában a durva szennyeződéseket (sár, por, korom) távolítottam el enyhe zsíralkohol­szulfonátos vízzel. Ezután a leglényegesebb mozzanat a vastag barna olajfestékréteg eltávolítása következett. Többszöri oldószerpróbát végezve, legalkalmasabb szernek az ugyan agresszív, de megfelelő módszerrel igen jól használható kromofágot találtam. A tisztító­szert durva szőrű ecsettel vittem a felületre, hogy min­den repedésből eltávolíthassam a szennyeződést. A kro­mofág pillanatok alatt intenzíven hatott. A feloldott fes­3. kép. A láda restaurálás közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom