Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
SZ. GOMBÁS ÁGNES: Komáromi típusú láda (1834) restaurálása
Az alsó szegőléc ugyan kopott, de nem indokolt a kicserélésre, mert a sérülések a használat során alakultak ki, s így hozzátartoztak a tárgy történetéhez. Ez esetben csak egyszerű ragasztásos megerősítés szükséges. A belső fiók oldallapjának behelyezését a fiók többi részének méretei határozzák meg. A széthullott ládatető facsapos megerősítésű ragasztással stabilan rögzíthető. Az esztétikai összhang és a ládatető teljessége megkívánja a hiányzó felső szegélyléc rekonstrukcióját és a hiányzó részek műgyantás pótlásait. A láda hiányzó fémrészei az eredetihez hasonlóan kovácsolással készíthetők el. A fémfogantyúk rekonstrukciója a ládán lévő furatnyílások és egy hasonló típusú láda analógiája szerint készítendő. Formájuk egyszerű, ami inkább funkciójuk, mint külsejük lényegére utal. A zár deformáltsága miatt csak fakalapáccsal történő kiegyengetésre szorul. Működésbeli hiányosságai nincsenek. Az új kulcstoll formája a zár belső felépítése alapján rekonstruálható. Külső megjelenésében a legegyszerűbb kulcskiképzési forma a megfelelő, mivel semmiféle adatunk nincs az eredetiről. A zárást biztosító fémnyelv formáját szintén a zár belső szerkezete szolgáltatta. A ládatetőt rögzítő forgópántokat az eredetiek bevésett helyéről és egy mintadarab formájából alakítjuk ki. A kulcspajzs hiányát forrasztásos lemezpótlással egészítjük ki. A festett felületek hiányainak pótlása a jobb megértés érdekében úgy valósítható meg, hogy a pótolt rész egyértelműen megkülönböztethető legyen az eredetitől. Ez a szálirányú vonalkázás alkalmazásával és a kiegészítendő rész festésének színárnyalatnyi eltérésével érhető el. A jelen esetben csak kisebb hiányok pótlására van szükség. Ilyenek a datálás számainak kiegészítése, valamint a virágkompozíciókban adódó néhány kisebb pótlás. A munkafolyamatokat elsőként a széthullott faelemek kiválogatásával és az eredeti helyükre való visszaragasztással kezdtem. Következő lépésként a fecskefarok fogazással összerótt oldalak réseibe az összeeresztésnél ragasztót csorgattam. Pillanatszorítók segítségével az elmozdult oldalakat visszapréseltem eredeti helyükre. Figyelembe véve a láda későbbi kedvezőtlen tárolási körülményeit, a legalkalmasabbnak a Legnofix A és B, kétkomponensű, vízálló ragasztót találtam. Mind a ro2. kép. A láda restaurálás közben varkárosítók, mind a használatból eredő súlyosabb faanyaghiányok kiegészítéséhez kisebb pótlásoknál a CIBA cég által gyártott Araldit SW 426 - Härter HV. 426. márkanevű kétkomponensű epoxigyanta vált be a legjobban, mivel könnyen megmunkálható és festéktűrő felületet biztosít. Nagyobb hiányok kiegészítésénél a ragasztó anyaggal (Legnofix A és B 2 ) elkevert (az eredeti faanyaggal azonos fából nyert) fűrészpor bizonyult alkalmasnak. A megkötött műgyantás részek csiszolására a Stanley-típusú (különböző fokozatokra lecserélhető) hántoló és csiszoló kéziszerszámokat alkalmaztam, mellyel könynyűszerrel sikerült az eredeti faanyaggal egy szintbe hoznom a műgyantát. A rekonstrukciós fakiegészítés megmunkálásánál alapvető asztalostechnikai fogásokra (fűrészelés, gyalulás, fúrás stb.) volt csak szükség. A kiegészítendő fadarab illesztésére facsappal történő ragasztást alkalmaztam. A szerkezeti részek megerősítésére és a fakiegészítési munkák után, a megfelelő száradás érdekében a hiányzó fémszerelvények rekonstrukcióin és a meglévő összes fémelem konzerválási munkálatain dolgoztam. Ezt követően a láda belső és külső felületeinek teljes és közbülső konzerválását, majd a felületen lévő hiányok műgyantás tömítését végeztem el. A restaurálási munkafolyamatokat a megfelelő védőbevonattal ellátott festékkiegészítéssel és a fémalkatrészek felerősítésével zártam be. A restaurálási folyamat Tisztítás A tisztítás első fázisában a durva szennyeződéseket (sár, por, korom) távolítottam el enyhe zsíralkoholszulfonátos vízzel. Ezután a leglényegesebb mozzanat a vastag barna olajfestékréteg eltávolítása következett. Többszöri oldószerpróbát végezve, legalkalmasabb szernek az ugyan agresszív, de megfelelő módszerrel igen jól használható kromofágot találtam. A tisztítószert durva szőrű ecsettel vittem a felületre, hogy minden repedésből eltávolíthassam a szennyeződést. A kromofág pillanatok alatt intenzíven hatott. A feloldott fes3. kép. A láda restaurálás közben
