Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

14. kép. A lakóház udvari homlokzata a harántboltöves tornáccal. MNÉA N-52 486. 15. kép. Az átépített istálló a csatlakozó 2. lakóházzal. MNÉA N-52 487. Pál Ódörögdről visszaköltözött, de lehetséges, hogy még a 19. század folyamán, amikor Nagy Pál és testvére, Vendel halálával a közös udvar két házában lakó családok rokoni kötelékei már nem voltak olyan szorosak. Végül meg kell említenünk azt a tényt is, hogy a közös udvar két lakóháza egy periódusban (1812-1830) közös háztartásként funkcionált, s ez is együtt járhatott egyes helyiségek átminősítésével, új funkcióba helyezésével. A konyha bejárata mögött lévő verem (pinceverem) bontásakor 236 cm hosszú, 130 cm széles és 160 cm mély volt (17. kép). A fenéken 90 cm szélességűre összeszűkült. Két oldalról az udvari fal, illetve a kamra felőli közfal határolta, minthogy ezek csak 10, illetve 60 cm mélyen voltak alapozva, a pinceverem falát alattuk a földfal alkotta. A konyha belseje felé néző oldalon egy méteres szakaszon határolta kőfal a vermet, a többiszakaszon csak a földfal. Valószínűleg ezen a szakaszon bővítették a vermet a háború alatt, elbontva a vermet dél felé határoló kőfalat. Falát emlékezet szerint a már emlegetett fehér földből készült sártapasztással látták el, ennek azonban nem találtuk nyomát. A verem téglalap alakú gödrét a két hosszanti oldalon egy-egy gerenda határolta, melyeket cölöpökkel is alátámasztottak. A két párhuzamos gerendára kétoldalt pallókat fektettek, ezzel szűkítve a verem nyílását. A középen meghagyott négyzet alakú nyílást egy gerendákból összeácsolt, és a padlószint fölé emelkedő kerettel vették körül, ennek hornyaiba illeszkedett a több deszkából összeszegelt fedőlap. A verem bővítése előtt a fedőlap egyetlen vastag tölgyfapallóból állt, amelyet lemenetelkor az udvari falnak támasztottak. Általában gyerekeket küldtek le a verembe, akik létrán ereszkedtek le. Tüzelőberendezés Épületünk füstöskonyhás volt, akárcsak a hátsó lakóház, és a századfordulóig Nyirád legtöbb háza. 1946-ban azonban megszüntették a füstöskonyhát, s a szobával határos falnál mászókéményt húztak. A gyűjtésekből ismert korábbi tüzelőberendezések nyomait a bontáskor igyekeztünk feltárni, megfigyelni. A konyhában a padló kutatásánál két, egymással párhuzamos sorban szabályosan lerakott téglákat figyeltünk meg, melyek méretükben is eltérők voltak. Feltehetőleg az 1946-ban emelt, azóta elbontott téglakemence maradványai voltak (18. kép). A szobai fal melletti sarokban értelmezhetetlen nyomokat tártunk fel: a faltól alig 20 cm-re, azzal csaknem párhuzamosan, a szobai fal felé néző, simított vakolatréteg húzódott, amely nem kapcsolódott semmilyen falhoz (18. kép). Ezen kívül a padlókutatások során semmilyen, a korábbi házra utaló nyomot nem találtunk. Az elbontott téglakemence méretei a falon jól kivehetők voltak, elvált ugyanis egymástól a kemencét körülvevő, erősen kormos vakolat és a kemence helyén megújított vakolat. A sövénykemence egyező méretű volt a téglakemencével, mindkettő "hétkenyeres". A kemence padkájának hosszát a hátsó falon észlelhető vakolatelválás, magasságát a szobai közfalban feltárt kályhaszáj alapján határoztuk meg (19. kép). A bontáskor észlelt nyomok, valamint az egykor itt élt, és a hátsó házban lakó adatközlőink elbeszélése alapján rekonstruálni lehetett nemcsak a kemence méreteit, formáját, de építésének technikáját is. A kemence a szobával határos hátsó sarokban állt, 55 cm magas padkán. A kemence magassága a padlószinttől számítva 135 cm volt. A padka 195x195 cm kiterjedésű, négyzet alakú, erre épült rá a kemence, a két szabadon maradó oldalon 50 cm széles padkát hagyva. A kemence alapját a kenyereknek megfelelő méretű szakajtók segítségével mérték ki: az első sorban két kerek, a középsőben két kerek és egy hosszúkás, a hátsó sorban ismét két kerek kenyérnek karcolták be a helyét a kemence fenekébe. Ezután mind a hét kenyér helyét befoglaló kört rajzoltak köréjük. A kemence alapját, padkáját kőből és sárból rakták. Alulra ún. kutyafejű követ (gömbölyű, csontos kő) helyeztek, arra egy rétegben, kb. 4 ujjnyi vastagon sós kő jött. Ezeket úgy rakták le, hogy felületük sima legyen. Erre a kemence fenekén 3 ujjnyi vastagon vasszart