Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
16. kép. A kamra (egykor szoba) tüzelőnyílása. MNÉA N-52 667. (a kovácsműhelyek kohójának salakja) terítettek, majd erre sártapasztás került. Az is gyakori volt, hogy a kemence fenekét téglával rakták ki. A kemence vázát, "boltozatát" mogyoróvesszőkből képezték ki, mégpedig úgy, hogy a változó hosszúságú, meghajlított vesszők két végét a kemence fenekét jelző kör két oldala mentén, egymástól 20 cm-r e leszúrták a kemencepadkába. Az egymással párhuzamos, közép felé fokozatosan magasodó, félkörívben hajló vesszők alkották a kemence vázát. A vesszőket aztán karnyi vastag, sárban meghempergetett zsúpkötegekkel, sárhurkákkal befonták. Végül a kemencét 4-5 ujjnyi vastagon pelyvás sárral betapasztották. Közben a kemence testét úgy formálták, hogy az kívülről csonkagúla alakú legyen. Pár napig hagyták száradni, majd először gyenge tűznél, utána erős tűznél kiégették. Amikor 1946-ban elbontották a kemencét, a vesszőváz nem is látszott, csak a sárhurkák. A kemence száját is agyagból simították. Elé sározott deszka tévőt támasztottak. A kemence szája fölött kályhacső nagyságú füstlyukra emlékeztek egyes adatközlőink (20. kép). Ezzel a technikával még századunk első felében is épült kemence Nyirádon, többen el tudták mondani a készítésmódját. Utóbb előfordult, hogy a sárhurkákat dróttal erősítették fel a vesszővázra. A sövényvázas, sárhurkákkal való kemenceépítés ismert volt a Somló-vidéken is. 59 A kemencét körülvevő padka a hátsó fal mentén kiszélesedett, erre épült rá a hasáb alakú, sárból tapasztott katlan. A padka ráfordult a szobával határos falra is, ahonnan a szobai kályha szája nyílt. Ez azonban nem 17. kép. A pinceverem. MNÉA N-52 620. tömör, hanem üregesen, hamuládának kiképzett padka volt: olyan, mint egy falhoz épített láda, elöl a hamu kikotrására szolgáló nyílással. A láda felett 10-12 cm széles rés volt, amely felett egy 4 ujjnyi vastagon lesározott deszka szolgált tüszelyül. Mögötte nyílt a kályha szája (21. kép). A fent vázolt konyhai tüzelőberendezésnek szinte pontos mása látható egy VAJKAI Aurél által közölt, 1765-ben épült balatonszepezdi házban. 6 " Maga a kályha szája közel négyzetes alakú, kővel kiváltott nyílás volt, felette lekerekített téglalap alakú, teknőszerűen kiképzett füstterelővel, amelyet középen füstlyuk tört át. A kályhaszáj és a kemence között vaklikat tártunk fel a konyha falában, amely a mécses tartására szolgált (19. kép). A hátsó szoba kályhaszája előtti padkának ugyancsak nem találtuk semmi nyomát a falon, ezt is, mint az előzőt, a lakók elmondása alapján rekonstruálhatjuk (21. kép). Kb. 45 cm széles, 120 cm hosszú tömör padka volt, amelyet 1946-ig deszkával letakarva, vizespadként használtak. 18. kép. Padlókutatás a konyhában a kemence helvén. MNÉA N-52 604.