Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BALASSA M. IVÁN: A mándi református templom története

lévők nemcsak jelentősen különböznek a szószékkel szemben elhelyezkedőktől, hanem az utóbbiak részben takarják az előbbiek díszített padelőit. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy azoknak a bizonyos korábbi menynyezetből származó festett kazetta-töredékeknek egy darabja a templom hossztengelyére merőleges padoknál került elő. A tengellyel párhuzamos, barokkosán kihasasodó padokon olyan belső keretezés van, mint amilyennel a karzaton találkozhattunk, ugyanakkor a mezőket elválasztó függőleges tagolás alapvetően más szellemben fogant, mint a karzatokon. Ezekkel a padokkal egyező a papi szék is. Mivel a templombelsők legkevésbé dokumentált részei a padok, így ez esetben csak a tények rögzítésével kell megelégednem. 1787 és 1791 között tehát komoly munkálatok voltak Mándon, de ez véleményem szerint nem „templomépítés" volt, hanem csak felújítás, egy új berendezés elkészítése! * A berendezés tanulságai miatt újra elő kellett venni a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban őrzött, nem túlzottan bőséges bontási dokumentumokat, és egy olyan dologra figyeltem fel, amely eddig mindenki figyelmét - az enyémet is - elkerülte. KOVÁCS István László leírta, hogy „A »diadalív«-gerenda keleti oldalán középen előkerült egy 30x9 cm befoglaló méretű, fekete festékkel festett felirat, ami valószínű az ácsszerkezet készítésének dátuma: »Ad 1787« ... A betűk görögösek, az ezres római számmal íródott az egyik hetes fordított".

39 Szerencsére 10. kép. A tarpai református templom belseje, ENTZ Géza (szerk.) 1986. II. 321. KOVÁCS István László egy nem túl jó minőségű fényképfelvételen

40 túl 1:2 méretarányú rajzban is megörökítette a feliratot. Ez, ha egyáltalán túlélte az épületszerkezeti elemek konzerválását, jelenleg hozzáférhetetlen, mivel a statikailag már kissé bizonytalan festett mennyezetdeszkázat felett a várható szélnyomás és a deszkákra jutó terhelés csökkentése miatt az újrafelállításkor egy harántirányú pallókból készített merevítés készült, és ez takarja a diadalív gerendájának azt a részét, ahol a felirat van, vagy volt. A feliratot azonban megtalálója tévesen értelmezte (már maga ez a tény is nagymértékben hitelesíti a rajzot és a fényképet), hiszen helyes olvasata: Ad 1582, esetleg 1587, mert az utolsó szám - a kopás vagy torzulás miatt - mindkét lehetőséget megengedi. Ez teljesen új távlatokat nyitott a kutatás előtt. Mindenekelőtt azt igyekeztem tisztázni, hogy a diadalív gerendája nem másodlagos beépítésű-e, azaz egy eredetileg más épületből származó épületelemet használtak újra fel? Ezt szerkezeti szerepe, a korábbi csapolásnyomok hiánya kizárttá teszi, a gerenda a jelenlegi templom épületszerkezetéhez készült. Ennek az adatnak a fényében új megvilágításba került egy olyan levéltári adat is, melynek korábbi - hozzáteszem téves - fordítása éppen egy közleményem nyomán a templom 18. század végi építése mellett szólt. Az 1733ban készült Conscriptio Ecclesiarum Parochialium Szatmár megyében a Szamosközben összeírta a mándi templomot is: „Mánd falu nem katolikus parókiájának van 11. kép. A mándi templom hajójának nyugati fele, a karzat, az elvágott ajtólap és a kétféle pad, DEIM Péter felvétele