Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BALASSA M. IVÁN: A mándi református templom története

2. kép. A déli homlokzat nyugati fele bontás közben: a karzatnál kibontott ablak és a karzattartó gerenda elhelyezkedése, SZABÓ Jenő felvétele 3. kép. A déli homlokzat középső része bontás közben: a déli ajtó, SZABÓ Jenő felvétele maradtak a szárfái, s mint ő is említi, az új mindkét szárfája eltér a többitől, elhelyezésével ferdetámaszt vágtak át. Eddig a legkevesebb figyelmet az ajtók kapták. Pedig elgondolkoztató a nyugati és a déli bejárati ajtó szerkezeti kialakítása, melyet részben-egészben elfed az ajtófélfa borítása. A könyökfák rendkívül igényesen vannak megmunkálva, formailag egyeznek a tágabb környéken föllelhető fatemplomok hasonló szerkezeti elemeivel. A mándi megoldás nem mindig az ajtóknál, hanem a kifejezetten díszítőelemként funkcionáló, a bejáratok előtt húzódó „tornácokénak, vagy az e feletti nyitott, erkélyszerű rész hasonló szerkezeti elemeivel rokonítható, mint ezt az 1688-ban épült mihálkai (Krajnyikovo, Máramaros m.), vagy az 1798-ban emelt iszkai (Izki, Máramaros m.) stb. templomoknál látható.

8 Ez is arra vall, hogy egy ilyen megoldás borított szerkezet esetén nem látszik indokoltnak. Ezt a vélekedést megerősíti az a bontás közbeni megfigyelés, hogy mindkét ajtó szárfáin és a szemöldökfákon a borítás alatt meszelésnyomok voltak.

9 Hasonló a helyzet a diadalívvel is. A jelenlegi, és a templommennyezettel bizonyára egykorú borítás - a borítás és a mennyezet ugyanis pontosan illeszkedett alatt az ajtókhoz hasonlóan gondosan megmunkált, ívelt könyökfák vannak. A bontáskor a napvilágra került gerendákról megállapították, hogy felületük gyalult (?),

lü ami szintén arra vall, hogy valamikor takarás nélkül díszítették a templomot. Az ellentmondások egyik legérdekesebbje a „korábbi templom", melyre a koporsó felirata is utal. Ezt a bontás után - természetesen - a templom alatt keresték. Bizonyos nyomokat talált is KOVÁCS István László, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építész munkatársa

11

: „Az épület elbontása után sor került az alapok feltárására, valamint kutatóárkok készültek a több helyütt is jelzett korábbi fatemplom esetleges maradványainak dokumentálása céljából. . . Az árkokban több helyen korhadt gerenda- és nagy átmérőjű cölöpmaradványok kerültek elő. A maradványok helyzetéből logikusan némi (szimmetrikus) kiegészítéssel megállapítható a korábbi, cölöpalapozású fatemplom alaprajzi kontúrja. A feltárás szerint tehát az előző templom ugyancsak poligonális szentélyzáródású, a most elbontottnál kisebb, körülbelül 5,70x13,00 méter befoglaló méretű épület volt."

12 Ennek(?) a feltételezett „korábbi templomnak" más részletei is előkerültek, a szokásos helyen, a karzat alatt, továbbá ereszdeszkaként, sőt padelőlapként egy kazettás, festett mennyezet részletét találták meg. Egy részük - 12 tábla - jelenleg a templombelsőben, az északi falra felakasztva látható.

13 Eddig általában úgy véltük, hogy ezek a kazetták abból a kisebb méretű templomból származnak, melyet a feltárás valószínűsített. Mindezeknek az ellentmondásoknak, vagy legalábbis a figyelemre méltatott részük feloldására, megmagyarázására viszonylag hasonló kísérletek történetek. Már KISS Kálmán,

14 majd BALOGH Ilona

15 utal a temlom formai egyezésére a Mátyás-kori gótikus kőtemplomok-