Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

ZENTAI TÜNDE: A drávaszögi és Eszék környéki magyar parasztházak a 18-19. században

Két szobánál többet a 19. század utolsó negyedéig a falusi iparosok és kereskedők sem építtetnek. A hagyományos parasztházak központi bejárattal rendelkeznek. A Drávaszögben ez a dunántúlitól eltérő bejárati rendszer a szabadkémény korai elterjedésével és az alföldi ház hatásával magyarázható. A szlavóniai házak központi bejáratánál, úgy látszik, nem a kémény megjelenése a döntő, sokkal inkább a balkáni kapcsolat. Ugyanis a környező délszláv füstöskonyhás vagy kéményes házakban a helyiségek a kucából, illetőleg a konyhából nyílnak. A szlavóniai ház alaprajzának két Drávaszögből nem ismert sajátos vonása volt. Az egyik a nagyméretű lakószoba, amely BENCZE Sándor kórógyi és saját haraszti gyűjtéseink szerint elérhette a 9-10 métert (amiért is a mestergerendát idegágassal kellett alátámasztani), benne öt kulup (bakokra rakott ágy) sorakozott egyvégtében. A másik alaprajzi sajátosság a ház folytatásában álló, külön fedél alá épült hálókamrasor, az ún. ólcsák. Ezek a specifikumok az együttélő nagycsaládszerkezettel magyarázhatók. A 18. századból a Széchényi-féle leírás a Drávaszögből is följegyezte, hogy Kácsfaluban és Lucson a rácoknál 10-12 család élt egy házban, de gyakran említ három-négy együttlakó családot a szomszédos magyar falvakban is, lakáshasználatukról azonban sajnos nem szól. A Dráva menti baranyai rácokról később, 1845-ben HÖLBLING azt írja, hogy a 10-12 házaspárt számláló háznép nagy része udvari hálókamrákban lakik. A tornác a Dráva mindkét oldalán igen korainak látszik. A Drávaszögben már a 18. század 80-as éveiből tudunk falazott oszlopsoros gangról. Jellegzetes Duna menti, alföldi megoldás a széles eresz utcai homlokzaton megjelenő egyetlen, hengeres, vakolt oszlopa. Szlavóniában a GARAY által fényképezett talpasházak mind oldaltornácosak, faragott vagy esztergált ágasokkal. Gyakori közöttük a fából kialakított árkádív. Az utóbbi árkádíves faragott fatornácok pontos másait a vajdasági (szerb) falvakban találjuk meg. Összegzés A drávaszögi és a szlavóniai magyar ház fejlődésében a következő eltérések látszanak fontosnak: - A Drávaszögben a faépítkezés már a 18. században erőteljes hanyatlásnak indul, 1785-ben a földfalú házak már fölényben vannak, Szlavóniában viszont a faépítkezés uralma a 19. század második feléig tart. - A falgerendát a Drávaszögben vórónak hívják, Szla24. kép. Lakóház Várdarócon (Vardarac, Drávaszög, 25. kép. "Vertfalú, barokk oromfalú ház 1860-as évszámmal Horvátország), Petőfi u. 18. ZENTAI Tünde felvétele, 1988. Kopácson (Kopaceva, Drávaszög, Horvátország) 1988-ban. ZENTAI Tünde felvétele