Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

SZ. GOMBÁS ÁGNES: Komáromi típusú láda (1834) restaurálása

tékréteget terpentinbe mártott vattával töröltem le, ami egyben semlegesítette az oldószert is. A tisztítást az előlapon kezdtem, ahol a vésett mezőkben és azokon kívül hármas tagolódású gránátalma motívumok és egy datálás tűnt elő: „Anno 1834". Sajnos a feltárt díszítmény erősen kopott és repedezett volt. A mezők két külső szimmetrikus gránátalmája teljesen elszíntelenedett. A láda alapszíne sötétkék, amelyben a zöld levelekből előbukkanó piros gránátalmák fehér vonalkázással cifrázottak. Analóg ládák ismeretében a két elszíntelenedett motívum feltehetően sárga színű volt. Mind erre, mind pedig a többi szín összetételére vonatkozóan kémiai vizsgálatokat végeztünk. A durva fedőréteg eltávolítása után a festett felület kisebb szennyeződéseit tisztítottam oldószeres (alkohol) módszerrel. Kezelés előtt a ládáról leszereltem a zárat, forgópántokat, kulcspajzsot és a szükségtelenné vált lemez-zsanérokat. A fémtárgyakon lévő durva szennyeződést és korrózióterméket mechanikai úton (műszerész kefével) távolítottam el. A korrodált vas-szerelvényeket Evipasz-oldatban rozsdátlanítottam. Ez az anyag a szokásos foszfátos eljárást és védelmet is biztosította. Konzerválás A konzerválószer kiválasztása során fontos követelmény, hogy a faanyagban található károsítok ellen védelmet nyújtson és az újabb fertőzéseket megakadályozza. Ezt megszüntető és megelőző védelemnek nevezzük. Feladatom elvégzésére a Budalakk által gyártott Xylamont találtam a legalkalmasabbnak.

4 A konzerváló anyagot ecseteléssel hordtam fel a festett deszkák hátsó oldalára, amit kétszer megismételtem. Az ecsetelést csak akkor ismételtem meg, amikor az előző ecsetelés már beszívódott, de még nem száradt meg. Közbülső kezelésként a festett részek rovarjáratain keresztül Xylamont injektáltam, és a kiegészítéshez használt faanyagot is ezzel itattam át. A Xylamonos fertőtlenítés után a festetlen és roncsolt részek megerősítő konzerválását Xylamon Combi Hell-el végeztem, amit vékonyan hordtam fel a felületre. Az Evipaszos tisztítás után desztillált vízzel lemostam az eredeti fémrészeket, majd kb. egy órán át szárítószekrénybe helyeztem. Konzerválószerként - múzeumunkban már több éve használatos - NOVEROX márkajelű készítményt alkalmaztam, tekintettel a tárgy későbbi tárolási körülményeire.

5 A többitől eltérően a zár mozgó alkatrészeit és a kulcsot SZILOROL M 500-as jelű készítménnyel konzerváltam.

6 A festés kiegészítése A motívumok kiegészítését vonalkázási technikával végeztem a fa szálirányába. Festőszerként a vizes kötőanyagú temperát alkalmaztam, ami nem sárgul, színe nem változik, egyetlen hátránya, hogy megszáradva kivilágosodik. Ezért ajánlatos a kiegészített részt sötétebb tónusba vinni, mert így könnyűszerrel elérhetjük a megfelelő színárnyalatot. Néhány színt csak úgy értem el, hogy több festékréteget hordtam fel egymásra. Ilyenkor megvártam, míg az alsó réteg megszáradt, különben a még nedves festékek összekeveredése a színtisztaságot leronthatta volna. Védőbevonat A festett felületet 10%-os acetonos Polivinilbutirál oldattal vontam be, ami gyorsan és mattan száradó kedvező tulajdonságokkal rendelkező bevonóanyag. Felhordására lapos és széles lakkozóecsetet használtam, amelynek csak a végét (sohasem az egészet) mártottam meg a lakkban, az edény falán jól kinyomkodva. A lakkréteget felülről lefelé kb. hatujjnyi széles csíkokra hordtam fel, többszöri átkenéssel, hogy minden pórusba eljusson. A lakkozás közben kialakult egyenetlenségeket úgy tüntettem el, hogy az ecsetet előbb függőleges, azután vízszintes irányba néhányszor áthúztam és így egybemosódtak az egyenetlenségek. Tárolás és bemutatás A láda végleges berendezési tárgyként került kiállításba, ezért a tárolási körülményekre vonatkozó javaslattételre nem volt szükség. A múzeum fűtetlen enteriőrjeire a magas relatív páratartalom jellemző, a belső mikroklímák igen gyakran a harmatpont közelében vannak. Az alkalmazott bevonatrendszerek - több éves tapasztalataink szerint - ezeket a körülményeket jól bírják. Vonatkozik ez az általunk használt Legnofix A és B

2 ragasztóra is, mely vízálló faipari ragasztó. Az általunk alkalmazott anyagok figyelembevételével a könnyű visszaoldás restaurátori követelményeit is, véleményünk szerint a lehetőségekhez mérten a pillanatnyi legoptimálisabb megoldást nyújtják. 4. kép. A kémiai festékelemzési vizsgálatok tesztpapírjai