Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KECSKÉS PÉTER: Présházak és pincék a Dél Dunántúlon

10. kép. A bocföldi présházpince bontása (Belsőhegy 51. Zala m.). FAD 167. a. Boronafalú pince és sövényfalú présház, b. Taréjszelemenes tetőszerkezeti részlet, c. A présház gerendavázának részlete, d. Rögzített végorsős szőlőprés a gyakoribb (11. kép). A fa és sövény falszerkezeti megoldások rendkívül változatosak.™ A muraszemenyei (Zala m.) és segesdi (Somogy m.) példák (12/a-b. kép) a falszerkezet, a saroktüzelők és a prések funkcionális viszonyára mutatnak, de a faszerkezetű épületek elterjedésének déli és keleti határaira is utalnak.

79 A felszíni présházpincék a Balaton északi partján kőfallal sem voltak ismeretlenek,

80 döngölt vagy rakott földfalú példányait Baranya és Somogy megye több pontjáról ismerjük.

81 Bár a nagytáj kataszteri térképeinek szőlőhegyi lapjai sokszor hiányosak, feltételezzük, hogy Vas, Zala- és Nyugat-Somogy megyék területén ezek a présházpincék épültek meg a legnagyobb számban a kisbirtokosok parcelláin. Továbbá annak a véleményünknek adunk hangot, hogy az építménytípus nem köthető csak a fa- és gerendavázas szerkezetű épületek elterjedési területéhez, hanem korábban, a 19. század első felében Veszprém, Baranya és Tolna megyék egyes részein a felszíni bortárolás a helyi építőtechnikák által meghatározottan