Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KECSKÉS PÉTER: Présházak és pincék a Dél Dunántúlon

11. kép. Présházpince. Csömödér-Káricsai hegy 67. (Zala m.) a. Keresztfejes csapolású, boronafalú épület a tetőéleken létrás zsúpolással. b. Melencés végorsós szőlőprés (Kecskés P. 1976) jelen volt. Ennek következtében történeti szempontból egy nagyobb régióval kell számolnunk, aminek gazdasági és építészeti feltárása szükséges. b. Présházas ikerpince A kérdőíves és saját terepmunka során a felszíni szőlőfeldolgozás és bortárolás egy építményváltozata az építés és használat vonatkozásában elkülönült. Zala és Vas megyék egyes szőlőhegyein közös fedél alatt családi présházhasználattal, de külön zárható pincékben tárolták a bort. Az együttesen épített hajlékokat tulajdonhányad szerint örökölték. Ezek a présházas ikerpincék csak alaprajzi osztásukban (pince + présház + pince) különültek el a présházpincéktől.

82 Ennek a típusnak egyik jelentős darabja a présház szemöldökfáján datált (1840), fecskefarkas lapolású, boronaépület Letenyéről (Zala m.). A présház sarokpadkás tüzelője felett vesszőfonatos, teknőboltozat formájú, sározott szikrafogó található a sajtóval ellentétes oldalon

83 (13. kép). A korábbi publikációkból ismert oszkói (Vas m.) présházas ikerpince keresztmestergerendáján volt datálás - a legújabb vizsgálat szerint - nem 1665, hanem 1762.

84 Somogy megyében olyan alaprajzi variációval is készültek ikerpincék, hogy a hegyen egymás mellé épü!< présházaknak külön bejáratuk volt, s az épület két végén kaptak helyet a pincék (amiket később föld alatti boltozott pincékkel bővítettek).

85 c. Szobás présházpince A szobával bővített présházpincéket a külső, extraneus birtokosok építették elsősorban, akik a másodiknegyedik szőlőhegyre jártak át falujukból. Ezek az épületek ideiglenes, de hosszabb időn át tartó kinnlakásra is alkalmasak voltak. A szoba mindig a présház mellé épült, sokszor kívülfűtős kályhával, míg a pince a présház másik oldalára került, mindkettő a présházból nyíló ajtóval, így csak a présháznak volt külső bejárata. Az épületek sokaságából egy viszonylag késői építményt mutatunk be Lendvadedesről (Zala m.). Figyelemre méltó az építmény és berendezés időbeli összhangja: 1882. A keresztfejes boronafalú épület szobai oromfalán lévő vakolatdatálás és a kívülfűtős, zöld mázas kályha évszáma, valamint a végorsós szőlőprés és a pincei dongás tárolóedények egységet képeznek

86 (14. kép). Ez még a filoxéravész előtti utolsó, ma hagyományosnak mondott állapot, amikor az építészeti technológia, teljes berendezés szinte egészében idézheti a száz év előtti szőlőhegyi életmódot. Az összefüggésekből korábbi nyomokra is következtethetünk, mint például az orbányosfai (Zala m.) épület szobai katlana és kölkes fazára

87 (15. kép), más vonatkozásban a nagykutasi (Zala m.) szobás présházpince rögzített végorsós, aszimmetrikus melencés szőlőprése és a kucsmaformájú, kívülfűtős szemeskályhája

88 (16. kép). Ezek az elemek egy később összerakandó 18. századi berendezéskép részei lehetnek. A szobás présházpincék jeles emlékei Somogy megyében maradtak meg, földfalú épületekként. Itt a szoba már egyenes oromfalat kap, s a nádtetős pince tetejét lekontyolják

89 (17. kép). Az épületek berendezésében megjelenik a középorsós szőlőprés.

90 (18. kép) Buzsák és Táska (Somogy m.) tömésfalú pincéinek tetőszerkezeti megoldásai alföldi párhuzamokat idéznek

91 (19. kép). A vertfalú szőlőhegyi szobás épületek a 19. század közepétől terjedtek el Somogy megye nyugati felében. Az egyik legkorábbi (1847) épület Balatonberényből való.

92 (20. kép). A 19. század első felében a borona és sövényfalú épületkombinációk voltak jellemzőek (például Szenyér, 1838).

93 Somogy és Tolna megyékben a présházpince, illetve szőlőhegyi tanya épületekben - melyek a 19. század első