Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KECSKÉS PÉTER: Présházak és pincék a Dél Dunántúlon

9. kép. Présházpince és berendezése 1850 körül. Bocfölde-Belsőhegy 51. (Zala m.) csöt, gesztenyét, erdei terményeket tartottak bennük

72 (8/a. kép). Veszprém és Zala megyék határterületén az egyenes oromfalas, ollólábas tetőszékű kunyhók, sár kötőanyaggal, kőből épültek, s bennük kisméretű aszimmetrikus szőlőprés és dongás faedények is találhatók

73 (8/b. kép). A Sárközben a szőlőbeli tanyák sarkába alacsony padkájú, nyílt tüzelőt építettek. A rakott sárfalú és nádfedésű épületek így lepadlásolatlanok voltak, s főként ideiglenes kinntartózkodásra szolgáltak

74 (8/c. kép). Az egyhelyiséges szőlőhegyi épületek ajtaja általában a rövid oldalról nyílt, s kémény, valamint ablak nélkül készültek. Azonban somogyi földfalú és baranyai sövényfalú példák vannak hosszúoldali bejárattal, de tudunk rövidoldali toldott tornácos épületekről is.

75 Ez az épületformáció ma már kis számban található meg a szőlőhegyeken, mert részben szerepüket vesztvén elbontották, részben építménytoldással éltek tovább, főként borpinceként, vagy ha nagyobb belviláguk volt, leválasztották belőlük a présnek való helyet, esetleg a szobát. adataink a kapcsolódó déli, szlavóniai és nyugati, stájer területekről is.

70 A szőlőhegyi épületek alaprajzi, szerkezeti és funkcionális változatai Az alábbiakban Dél- és Délnyugat-Dunántúl présházpincéinek, présházas lyukpincéinek és lyukpincéinek fontosabb típusait tekintjük át. Az ismertetendő építmények többségéről műszaki pontosságú felmérés, családtörténeti anyag is rendelkezésre áll, hat esetben az építmények múzeumi áttelepítése révén teljes feltárásra is sor került. Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy a kategóriákba sorolt építmények nem alkotnak „fejlődési sort", hiszen a 18-19. században egymás mellé épített, 1-8 helyiséges építmények különböző gazdasági szinteknek és lehetőségeknek feleltek meg. Azok nagy részét toldották, átalakították, visszabontották. A hozzá- és átépítések sokszor szervesen történtek, a hagyományos funkciókon belül az építményhasználatban nagy variabilitást biztosítva. Egyhelyiséges, felmenő falú, többfunkciós épületek Az osztatlan, egyterű szőlőhegyi épületek alapvető szerepének meghatározása körül kialakult vita lényegében nem zárult le, s talán le sem zárható.

71 Ugyanis általában nem lehet elsődlegességet adni sem a tároló, sem a feldolgozó, sem az enyhely, illetve tartózkodó-tér funkciónak: ezek valamilyen helyi színezetű kombinációja valósult meg a 18-19. századi épületekben. A terület nyugati részén e hajlékok nagyobbrészt boronafalúak, zsúpos csonkakontyos tetővel és szénapadlással. Elsősorban bortárolásra használták, illetve a filoxéravész után vissza nem telepített hegyekben gyümölFelszíni szőlőfeldolgozó és bortároló építmények a. Présházpince A kéthelyiséges épületek jelentik az épülettípus alapformációját. A présházak bejárata mindig a hosszú oldalról, a présházból nyílik, ácstokos ajtajukat kölkes fazárral vagy erős, billenő lamellás, lakatos zárral csukják. A sokszor süllyesztett járószintű épületek általában alapozás nélküliek és döngölt föld padozatúak. A présház méretét többnyire a borsajtó határozta meg, s előfordult, hogy a prés fölé emelték az épületet. A bálványos, végorsós sajtos présházak részben födém nélküliek, hogy a tetőtérbe nyúló orsónak helyet biztosítsanak. De a présházban sokszor sarokpadkás nyílt tüzelőket is építettek szikrafogóval vagy füstterelő deszkákkal, s emiatt is a padlástér harmada nyitott. A présházból nyíló pince mindig vastag tapasztassál ellátott pallófödémű, sokszor keresztmestergerendás megerősítéssel, s csak kisméretű ovális szellőzőnyílás vagy tolitus ablak található rajta. Az épület tájolása is általában olyan, hogy a pince lehetőleg északra nézzen, így a bornak hidegebb, állandóbb hőmérsékletet biztosítson. A présházpincék fal-, tetőszerkezeti és héjazati megoldásai a kistáji építészet gyakorlatát tükrözik, sokszor fáziskéséssel, a lakóházakhoz képest egyszerűbb, anyagszerűbb és régiesebb technológiákat őriztek meg. A présházpincék első, hitelesen datált példányai a 18. század második feléből valók.

76 A présházpincék a délnyugat-dunántúli területen sokszor építménytoldással jöttek létre. A múlt század középi, bocföldi (Zala m.) keresztfejes boronafalú pincéhez gerendavázas, sövényfalas présházat építettek (9. kép). Az ollólábas, taréjszelemenes tetőt kettőzött zsúpozással fedték. A nyílt tüzelő nélküli építményben a geometrikus vésésű, rögzített végorsós, melencés prést a rövid oldalon helyezték el

77 (10. kép). A lekontyolt nyeregtetejű, boronafalú présházpincékben azonban alacsony padkás, nyílt saroktüzelő és a bálványos sajtónak a présház hosszú oldali elhelyezése