Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

és nem tömíti a rést (neque rima papét), úgyhogy a szél és az eső megérezhető a házban, amelyben nincs szoba és nincsenek kőből rakott falai. Ezt az építési módot a Schwarzwald parasztházaiban - közfalakat készítve megőrizték a modern időkig. Svájcban sem ment ritkaság számba az ilyen épület. Karinthiában építési rendtartás is készült a szóban forgó technológia alkalmazásával kapcsolatban, ami az ácsolt ládák készítésére is vonatkozott. Annak következtében, hogy ez az építésmód az építőanyag másodlagos felhasználását is lehetővé tette, kialakult az a gyakorlat, amikor a szétszedett házak gerendáit újra beépítették. Dániában a középkorban már ritkultak a tölgyesek, jóllehet a városok építése ekkor kapott lendületet. Bornholm szétszedett házainak gerendáit Koppenhága kereskedőházaiba építették be, s ugyanígy jártak el a Gotland szigetén lebontott épületekkel a 15. században. Előfordult ez már korábban is. Az 1350 körül épített "Libatorony" (Vordingborg/Seeland) gerendáinak egy része másodlagos és a pallók, nemkülönben a gerendák a 12-13. században épült házakból valók. Meglehet, aránylag csekély ismeretet gyűjtöttünk össze a faépítészet eme anyagtakarékos módszerének a múltjára vonatkozóan. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy ezt az építésmódot már a vaskori Európában meglehetősen széles körben alkalmazták. A délnémet Heuneburg melletti Hochmichele területén feltárt halomsírban talált ácsolatok mindenesetre valószínűsítik ezt a gyanút. A lelet ugyanis az i. e. 6. századból való. A cölöpház Ennek az építésmódnak a lényege az, hogy a falak függőleges helyzetű gerendákból állnak. A legtöbb épület és épületmaradvány Skandináviából ismert. A legrégibb épületek oszlopait a földbe ásták. Ezt a megoldást nevezik a szakirodalomban paliszádfalnak. A szóban forgó építésmód a lombhullató erdők övezetében is jól ismert. Már a római időkből való kútkávákat így építették a Rajna mellékén. Mégis azt kell tapasztalni, hogy lakóépületeket aránylag ritkán ácsoltak ezzel a módszerrel. Egészen más a helyzet, ha reprezentatív épületet emeltek, például templomot (ahogyan ezt a norvég fatemplomok szép számmal bizonyítják). Skandináviában (elsősorban Norvégiában és Svédországban) még ott is ragaszkodtak templomok építésekor ehhez a megoldáshoz, ahol egyébként gerendaházakat építettek, azaz a falak vízszintesen egymásra fektetett és a sarkoknál egymásbakapcsolt szálfák ácsolatai. Jó példák erre Lund legrégibb templomai, bár Bergen, Oslo és Trondheim régészetileg feltárt lakóházmaradványai sem vonhatók ki a bizonyítékok közül. A falusi épületek közül Naust/Stend házmaradványai a viking időkből arra figyelmeztetnek, hogy a cölöpházak nemcsak városokban álltak. Még veremházakban is előfordult ez a megoldás; Aarhus ásatásai során kerültek elő bizonyítékok, aminthogy Bórup feltárásakor is hasonlókat tapasztaltak. Sőt Nórre Fjand leletei is erre utalnak, alkalmasint a vaskor végén. Egyáltalában nem ment ritkaságszámba az ilyen épület Haithabu ácsolatai között. Wollin épületeinek paliszádfalai Lengyelországban újabb példával szolgálnak. Hamburg középkori lakóházai között is volt olyan, amelyik a bizonyítékok sorát gyarapítja. A legfontosabbak azonban a 10. századi Husterknupp a Rajna-vidéken. 14. kép. Büderich (Németország), I. sz. lakóháza 11-12. századból). Müller-Wille nyomán: Rheinische Ausgrabungen 1968: 7—11. ábra. Az óváros ásatásai során Basel központjában újabb nyomok kerültek elő: lakóházak, amelyek a technológia déli elterjedési övének bizonyítékai. Schwarzwald parasztházai még századunkban tanúsították, hogy nem is olyan régen még ragaszkodtak ehhez az építésmódhoz. Meglehet, hogy a prehistoria mélyen eltemetett rétegeiben (a neolitikumban és a bronzkorban) nemcsak északon, hanem Közép-Európában is jóval gyakoribb volt, mint a történelmi időkben. Aichbühl ásatásai mindenesetre erre figyelmeztetnek. Groß Raden faházainak és templomának maradványai azonban kétféle technológiát hitelesítenek. A házak gerendaácsolatok, a templom viszont cölöpfalú építmény. Egyáltalában nem mellékes az, hogy az 5-10. században épült templomokat a feljegyzésekben ecclesia lignea, illetve ecclesia ligneis tabulis fabricata kifejezésekkel különböztetik meg. Ezek Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Svájc, Anglia, Lengyelország, Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, a Balti államok és Belorusszia, valamint Oroszország területén azt a feltevést látszanak valószínűsíteni, hogy a szóban forgó technológia végül (a középkorban, alkalmasint a 10. század után, mintegy a kereszténység terjedésével