Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

13. kép. Pallófalak zsilipelcse a középkorban a) hornyolt és keskeny pallók váltakozása 1. Greensted (Essex/Anglia) 11. századi templom. 2. Santa Maria Minor nevű templom, Lund (Svédország) 11. század. 3. Vänga (Svédország) 12. századi templom. 4. Hanger (Svédország) 12. századi templom. 5. Petersberg (Bázel egyik kerülete) polgárház, 11. század. 6. Torfkirche (Izland) modern templom. 7. Büderich, (Németország) 11-12. századi épület északi fala b) sarokkötések 8. Hedared (Svédország), 13. századi templom. 9. Urnes (Norvégia), 11. századi templom. 10. vertikális pallókból ácsolt falu templom a középkorból (Norvégia). 11. ua. 12. Büderich (Németország), a III. sz. épület északi fala a 11-12. századból. (Müller-Wille nyomán: Rheinische Ausgrabungen 1968: 37-39.) a korai középkorban teret hódított Skandináviában, ami arra vall, hogy a bonyolultabb statikai megoldások, illetve a gerendák csapolásának célszerűbb módozatai Közép-Európa tájairól terjedtek északon. Dániában a 13. század után már csaknem valamennyi megoldás emlékeit ki lehet mutatni és Angliában is ez a helyzet, bár itt három-négy emberöltővel korábban már érzékelhető a szóban forgó kultúrhatás ténye. Ami a megnevezéseket illeti, valamennyi nyelvben kialakultak azok a kifejezések, amelyek az alkalmazás nagyfokú önállóságát és változatosságát bizonyítják. A magyar nyelvű publikációkban leginkább a paticsfal kifejezést használják.

12 A pallóház Építéstechnológiájának lényege: függőleges gerendákba, melyek a fal tartóoszlopai, a gerenda hosszában vajatokat vésnek, ezekbe zsilipelik a talajjal párhuzamos gerendákat vagy pallókat. Az ilyen épület szerkezete hasonló az ácsolt ládáéhoz. Európában a lombhullató erdők övezetében maradtak fenn az építkezésmód emlékei, de a bútorművességben ennél jóval szélesebb körben ismert a technológia: Dél-Európát, Kelet-Európát, Skandináviát, másrészt Délnyugat-Ázsiát is a zsilipéit ládák körzeteként tartják számon. A pallóház zsilipéit falazata voltaképpen arra a gerendavázra emlékeztet, amelynek közeit - agyaggal tapasztott - sövényfonadékkal (paticcsal) töltik ki. Az utóbbi azonban összehasonlíthatatlanul kevesebb szálfából építhető fel. Dániában a 15. századtól kezdve, mivelhogy a tölgyerdők irtása következtében már szűkében voltak az épületfának, előbb a városokban, majd a vidéken a pallóházak helyett paticsfalú épületeket emeltek, többnyire a "Fachwerk" valamilyen változatát. A legrégibb nyomok a vaskoriak Németországban: kútkávák. Svédországban népvándorláskori sírkamrák maradtak ránk. A lengyelországi Biskupin vaskori település épületeinek maradványai szintén ennek az építésmódnak a bizonyítékai. Venantius Fortunatus a Rajnamellékének házépítését leírva, ezt a technológiát ismerteti. A karoling-kori bajor törvénygyűjtemény (Lex baiuvariorum X. 8-11.) előírja, hogy „ha valaki egy épület belsejéből oszlopot, amit sarokgerendának neveznek, kivág, VI. s.-t fizessen" (Si interioris aedificii illám columnam eicerit, quam winchilsul vocant VI. s. componat). A viking korból Közép-Európa és Skandinávia érintkezési övezetéből aránylag sok régészeti lelet bizonyítja ennek az építkezésnek a gyakoriságát. Még a néprajzilag feltárt épületekben sem ritkaság, ha közfalakat ezzel a technológiával építették. Észak-Németországban a híres kereskedőtelep, Haithabu (Schleswig mellett) csaknem kizárólag ezzel a módszerrel épült fel. Ezek meglehetősen kicsiny alapterületű házak, de vannak csarnokházak is, sőt olyan épület is - Klein Bünstorf, Ulzen körzetében -, amelyet a 4-6. században pallóháznak építettek fel, majd később gerendafalazattal egészítettek ki. Az első épület falaiban - tömítésként agyagot tömködtek, ezt azonban később, a második fázisban már nem tartották szükségesnek. A Bayeux-ban őrzött hímzés (amit all. században egy dél-angliai apácakolostorban készítettek) ilyen épületeket ábrázol. Normandiában több épületet tártak fel (Mirville, NotreDame-de-Gravenchon), amelyek a mondott technológia szabályai szerint épültek. Ezek a 11-12. századból valók. De ugyanott vannak gerendaházak is, amelyek függőlegesen állított gerendákból (paliszád) ácsoltak össze, s vannak patics-épületek is. Àz utóbbiak a gall időkből is előtűnnek a régészeti feltárásokon. Egymás mellett tehát több építési módot lehet megfigyelni. Északnyugat-Európa korai középkori őrtornyainak építésekor szintén a pallókat csapolták a sarokgerendákba. Ezt a megoldást a római időkben is alkalmazták Hessenben (Niedenstein/Altenburg) egy erődítményt ciszternájának bélelését építve meg. Ugyanígy rótták a fát egy másik - középkori - vár víztározójának építésekor (Dünsberg/Hessen). Mindenesetre a Rajna-mellékéről szóló leírás (Venatius Fortunatustól) szerint az ács nem hasítja a gerendát