Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

nyok mögött emelkedő szerkezet volt, amely aligha lehetett kályhavállhoz tartozó. A lapos tapasztások kályhavállként történő meghatározása tehát azt jelenti, hogy a kályhának kevésbé hangsúlyos, egyszerű legömbölyített profilú, sárból tapasztott válla volt. A váll felső lapját kézzel simították el, díszítményeket sem a szélére, sem a tetejére nem készítettek. A kályha alsó része és a rákerülő felső rész között minimális méretbeli különbség volt. A kötélmintázatú sárpárkány töredékek minden kétséget kizáróan a kályha oromzatáról származtak. Az egyik töredék (VII. tábla) olyan helyről származott, ahol a felső párkány alatt tál alakú szemek sorakoztak, felette sárból tapasztott kupola kezdődött. Tehát ezen a szakaszon a kályha csak egy sárból tapasztott párkánynyal zárult. Más megoldást mutat a másik töredék, amely értelmezésünk szerint két tál alakú csempe között foglalt helyet (VIII. tábla 1.). Az oromzatnak ezen a szakaszán tehát a felső párkány fölé még egy csempe emelkedett, kiállóan díszítve a kályhát. Ilyen megoldást alkalmaztak a gazdagabb felépítésű külsővati kályhán is, ahol lovagfejes és gombban végződő háromszögletű csempék voltak a felső párkány fölé helyezve.

17 Sajnos a galgahévízi anyagban egyetlen olyan töredéket sem találtunk, amely háromszögletű csempéből származna, pedig a különböző ásatásokból felszínre kerülő redukált égetésű csempeanyagban gyakran szerepelnek tornyocska nélküli, háromszögletű oromcsempék. Ezek galgahévízi meglétét valószínűsítik a sárból készült kályhagombok, melyek alakjuk, méretük alapján nagy valószínűséggel ilyen csempék tornyát képezhették. Anélkül tehát, hogy csempetöredékünk lenne, azt feltételezzük, hogy a kályha oromzatára ritkás elhelyezésben háromszögletű oromcsempéket állítottak. A csempék csúcsára sárból tapasztottak gombokat és tornyocskákat. Már a külsővati kályhák rekonstrukciója során az egyik párkánytöredék kisebb részlete alapján feltételeztük, hogy a gazdagabb kályha tetejét sárból készült kupola borította.

18 A nagyobbik galgahévízi töredékből egyértelműen megállapítható, hogy a fonott mintás párkány mögött mintegy három ujjnyi enyhébb lejtésű perem következett, majd a kézzel elsimított kupola fala emelkedett. A szerkezeti részletek alapján feltételezzük, hogy a kupola nem félgömb, hanem kúp alakú lehetett. Sajnos sem a kályha alaprajza, sem a csempék és a sárdarabok elemzése nem tette lehetővé, hogy a kályha lábazatára következtessünk. A kívülfűtős elhelyezés, a földön lévő tűztér nem ad elég támpontot arra, hogy a tál alakú csempék közvetlenül a padlószinten feküdtek-e, vagy kicsit magasabban, egy sárból rakott lábazat után indították a kályha köpenyét. Mivel a feltárt kályhamaradványban csempék lenyomatát nem találtuk, arra gondoltunk, hogy a csempék kicsit magasabban kezdődtek el. A kályha rekonstrukciójához a részletek kidolgozása után fogtunk hozzá. A feltárt alaprajzi kontúrokra viszonylag könnyen felszerkeszthettük az alsó szögletes rész és a felső hengeres test csempéit (6. kép). A kályha 5 csempe széles, és 6 és fél csempe mély lett. A viszonylag vastag falak biztosították, hogy a felső rész a kritikus sarokrészeken is az alsóra fekszik fel, tehát statikailag megalapozott a rekonstrukciónk. Mivel a kályha alaprajza nyújtott téglalap, a felső részt ovális formájúnak 5. kép. Az eredeti tapasztástöredékek a kályhán. SABJAN Tibor rajza szerkesztettük. A hengeres rész és a fal között így is tágas hely maradt. A kályha magasságára vonatkozóan semmilyen támpontunk sem volt, így kénytelenek voltunk a méreteket arányérzékünk alapján felvenni. Mind az alsó, mind a felső részt három sor magasra terveztük, a két rész azonban nem lett teljesen egyenlő, mert az alsót növelte a 6. kép. A rekonstruált kályha alaprajza. SABJÁN Tibor rajza