Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

tás előtt a bőrkemény állapotban lévő kályhaszem oldalát késsel megfaragták annyira, hogy középen 2 milliméternyire is elvékonyodott. Néhány töredékből arra a következtetésre jutottunk, hogy az is előfordult, hogy a tál teljesen átlyukadt. A mellé kerülő fülkés csempéket nem faragták meg. Ezután a két csempét híg agyag segítségével összeillesztették és hátulról kikenték. Elöl a csempék élei között 1,5-2 cm széles hézag keletkezett, melyet belül híg agyaggal kentek ki, majd két agyaghurkából készített fonatot ragasztottak bele. A csempéken két különböző vastagságú fonatot figyelhettünk meg: az egyiket kb. 6 mm vastag agyaghurkákból sodorták, míg a másikhoz két 10 mm vastag hurkát használtak fel. A fonat képezte a csempe sarokélét, melynek derékszögű lapulásaiból arra következtethettünk, hogy a csempék összeragasztásához derékszögező sablont használtak. A sarokfonat beragasztása után a tál alakú szem sarokéi melleti szélét vékonyabbra metszették. (Az összeállítás menetét szemlélteti a 4. kép.) A csempe elkészülte után a fonatok végeit is híg agyaggal tapasztották ki. A csempék szárítása A töredékekből összeállított csempék alapján a szárítás mikéntjére nem lehetett következtetni. Az azonos típusú csempék közötti méretkülönbségek a szárítás során keletkezett egyenetlen zsugorodásból eredhetnek, hiszen a szemeket ugyanazzal a kerettel készíthették, tehát méretük nyersen még azonos volt. A csempék kiégetése A kiszárított csempéket redukált égetésnek vetették alá. A kellő pillanatban elfojtott kemencében a csempék szürkés, feketés árnyalatúak lettek.

12 A kályhába beépített szemek idővel az intenzív fűtés hatására világosodni kezdtek, a környező levegőből oxigént vettek fel és megsárgultak. A folyamat a szemek belsejében kezdődött, de a kisebb hőhatásnak kitett peremeken már nem játszódott le.

13 A kivilágosodó fenekű csempék nyilván csúnyán mutattak a szürke kályhán, ezért grafitozással próbálták eredeti jellegét visszaállítani. A csempeanyag további sárgulása a pusztulás során következhetett be, amikor is a ház leégésekor ismét jelentős hőhatás érte. A feltáráskor tehát zömében sárgára égett és grafitozással ellátott töredékanyag eredetileg redukált égetésű volt, melynek kivilágosodása már a használat ideje alatt megkezdődött. A kályha rekonstrukciója A kályha rekonstrukciójának első lépése volt a forma meghatározása. A kályha alaprajzából, a sarokcsempékből, az egyenes és „T" alakú fugákból, valamint abból a sártöredékből, amely a szemek egyenes összeépítését bizonyítja, egyértelműen megállapítható volt, hogy a kályha alsó részét hasáb alakúra építették. Ugyanakkor három sártöredék is árulkodott arról, hogy a csempék egymáshoz viszonyítva tört helyzetben is szerepeltek a kályhán, ez pedig nem lehetett máshol, mint a kályha felső, hengeres részében. Kályhánk tehát alul szögletes, felül hengeres formájú volt. Ez a külalak megfelel a kor egyszerű kályháinak, továbbélése a recens paraszti kályhákon a közelmúltig követhető volt.

14 A kályha formájának tisztázása után a csempék elhelyezésének a rendjét próbáltuk meg tisztázni. Magától érthetődő volt, hogy a sarokcsempék az alsó, szögletes rész éleinél foglaltak helyet. Aszimmetrikus felépítésükből adódott, hogy a közéjük rakott tálak egymáshoz viszonyítva fél csempe mérettel eltolva helyezkedtek el. A kötésbe rakás tényét bizonyította a „T" alakú fugákban megőrződött csempelenyomatok tanulsága is. Szinte az egész kályhafalat tál alakú csempékből építették fel. A sárdarabokat elemezve az „A" és „B" típusú tálak elhelyezésében törvényszerűségek nem fedezhetők fel. A kályha aljában és a hengeres felső részben a különböző típusú tálak keverve foglaltak helyet. Nem ismerjük pontosan a téglalap alakú szájnyílással készült tálak kályhán belüli helyzetét. A sárdarabokból ez nem következtethető ki. Sajnos a régészeti szakirodalomból sem tudhatunk meg többet erről a csempefajtáról, pedig gyakran előfordul a redukált égetésű tálak között.

15 Nem valószínű, hogy a kályha alsó részében külön sort alkothatott, mert ehhez hasonló méretű sarokcsempe is kellett volna, ilyet pedig nem ismerünk a leletek között. Valószínűbb, hogy helye a kályha hengeres részében volt. Elképzelhető, hogy külön sort alkothatott, például a kályha tetején, de az is lehet, hogy az egymásra kerülő sorok szűkítéseként alkalmazták. Sokáig megoldatlan volt a tál alakú szemek között szereplő fülkés csempék problémája. A különböző szélességű csempék rendeltetését nem ismertük pontosan. Most az egyik sártöredékünk (V. tábla 2.) igazolta korábbi sejtéseinket: ezeket a csempéket a kályha felső részébe, a tál alakú szemek közé építették be. Használatukat a sorok szűkítése indokolta. A recens paraszti kályháink építésénél következetesen alkalmazott eljárás lényege az volt, hogy az egymásra kerülő sokszögletű sorokat mindig egy fél csempényivel szűkebbre rakták. Ezzel a fogással megakadályozták azt a kellemetlen vizuális hatást, hogy bizonyos szögekből nézve a kályha felső sorai szélesebbnek látszanak, mint az alattuk lévők. Elképzelhető, hogy fülkés csempéket raktak a kályha alsó részébe is, azokba a sorokba, melyek fél csempe mérettel csatlakoztak a falhoz. Jelen esetben erre a felhasználásra azonban nincsenek konkrét bizonyítékaink.

16 Fontos részét képezte munkánknak a különböző típusú sárdarabok értelmezése és a kályhán elfoglalt helyük kijelölése (5. kép). Egyszerű volt ez a feladat a fugák és a csempék közötti tapasztások esetében, de nehezebbnek bizonyult a kályhaváll és a felső párkány kérdésében. A kályhavállhoz tartozó tapasztásokat több szempont alapján különítettük el. Egyik valószínű feltételezésünk az volt, hogy az egykori kályhán csak itt lehetett egy olyan nagyobb vízszintes helyzetű tapasztási felület, melyhez ezek a töredékek tartoztak. Itt tudtuk elképzelni, hogy a szerkezeti megoldáshoz vízszintes helyzetű fenyődeszka is tartozzon. Megoldásunkat erősítette az a töredék, amely a szemek lépcsős elhelyezését mutatja (VI. tábla 2.), profilja pedig hasonló a lapos tapasztások szegélyéhez. Végül a kályhaváll kiválasztásához hozzájárult az a tény is, hogy a kötélmintás párká-