Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

viszonylag finom agyagot használtak, melyet finom szemcséjű homokkal soványítottak. Az agyagot valószínűleg nem szűrték és iszapolták, mert a törésfelületeken és a kályhaszemek alján nagyobb csomók és zárványok figyelhetők meg. A „B" típusú szemeket nem túl finom szerkezetű agyagból készítették. A soványításhoz durva homokot, vagy inkább szinte apró kavicsot használtak. Az agyagot itt sem szűrhették, iszapolhatták, hiszen nagyobb zárványok és csomók fordultak elő. A kályhaszernek készítése Az „A" típusú kályhaszem korongolásakor először egy tál alakú edényt húztak fel, melynek átmérője 33-35 cm lehetett. A tál belsejét gondosan elsimították, a felületen csak a készítő kézbőrének finom csíkozása maradt meg. A külső oldalon is hasonlóakat figyelhetünk meg, itt azonban elvétve látni lehet az ujjak után maradt bordázatot is. A tál feneke és oldala között kicsit íves átmenetet alakítottak ki. A fenék közepét kissé magasabbra korongolíák. A kerek tál szájának átalakításához használt keret nyomait nem tudtuk jól megfigyelni, mivel a szélek levágása és a keret leemelése után az éleket ujjal elsimították. Fontos információkat hordoztak a keret használatáról azok a récék, melyeket a tálak oldalain figyelhettünk meg. Ezek úgy keletkeztek, hogy a keretet a korongolás megkezdése előtt a korongfejre helyezték, majd a kész tálat a keret felemelésével formálták szögletesre. A keret éle, emelés közben apró rovátkákat nyomott a ráfeszülő puha agyagba. Ilyen récék csak a csempék egy részén figyelhetők meg, a többi tál alakú szem oldala teljesen sima. Ezeknél a készítés ezen mozzanatát nem tudjuk egyértelműen meghatározni, az is elképzelhető, hogy a keretet felülről helyezték a tálra." A szemek bemutatásánál már említettük, hogy a tálak sarkai épek voltak, „csőrös" sarok csak elvétve fordult elő. Ennek magyarázata nagyon egyszerű technológiai okra vezethető vissza. Ha a fazekas által korongolt tál átmérője kisebb, mint a fakeret átlója, akkor a tál „csőrös" lesz, hiszen a keret a tál sarkának egy kisebb-nagyobb darabját nem érinti, itt a korongolt szél marad meg. Ha a tál átmérője nagyobb, mint a keret átlója, akkor a szemnek ép sarkai lesznek, hiszen a keret itt is felemeli az agyagot, melyet aztán késsel elvágnak. Jelen esetben tehát a korongoló nagyobb tálakat készített, és ez a méret idegződött be rutinszerű munkájába, ettől csak ritkán tért el. A keret elhelyezése után a felálló agyagszéleket levágták. Az ehhez használt kést vagy éles szerszámot kifelé döntve tartották. Éle néhány helyen csorba volt, mert a széleken apró csíkokat hagyott. A kész kályhaszemet az álló korongról vágták le, a forgásnak nem láttuk jellegzetes nyomát. A „B" típusú tálak készítője durvább mozdulatokkal, energikusabban dolgozott, mint az „A" típusú csempe készítője. Az általa felhúzott tál meredekebb falú és kisebb volt. Belső felületét kicsit finomabbra simították, külső oldalát azonban egészen durván alakították ki. Aljának korongolása még simán kezdődött, később azonban az ujjak által hagyott bordák erőteljesen kirajzolódtak a csempe viszonylag vékony falában. A tálak korongolása, szájrészük kialakítása egyértelműen gyen4. kép. Sarokcsempe technológiai rajza: 1. vályús csempe, 2. tál alakú szem, 3. agyagkikenés, 4. sarokfonat, 5. a tál élének lemetszése. SABJÁN Tibor rajza gébb szaktudásról árulkodik, bár a bordás külső oldalnak előnyei is voltak: a csempe jobban kapcsolódott a kályhafal tapasztásához. A „B" típusú szemeken keretnyomok nem láthatók, valószínű, hogy a keretet nem alulról emelték fel, hanem felülről helyezték a kézzel összenyomott tálra. A tál széleit nem igazították jól hozzá a kerethez, a görbe oldalak és a kerek sarkok utalnak erre. A fülkés csempék készítése A fülkés csempék készítésekor először egy alul-felül zárt hengert húztak fel. A korongolás befejezésekor a tetejét nem tudták teljesen zártra korongolni, itt egy kisebb lyukat hagytak. Ezután a hengert levágták a korongról, majd szikkadás után egy késsel félbevágták, ezt követően a csempe talpán, a külső köríven két húr irányú metszést készítettek. Ezeknek a - más publikálatlan anyagon is megfigyelhető - metszéseknek a rendeltetését nem ismerjük pontosan. Sem a kályhába való építés, sem a sarokcsempeként való felhasználás nem indokolja következetes alkalmazását. Némi bizonytalansággal arra gondolunk, hogy ezekkel a vágásokkal a csempe aljának kifelé szélesedő sorjás szélét kívánták lefaragni, bár ezt egy íves metszéssel is megtehették volna. A csempék anyaga, a korongolás finomsága az „A" típusú szemekhez hasonló. A sarokcsempék készítése A sarokcsempéket két külön készített darabból állították össze. Teljes méretű része egy „A" típusú tálból, a félméretű eleme egy fülkés csempéből állt. Összeállí-