Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

Balassa M. Iván A FELFÖLD MAGYAR PARASZTSÁGÁNAK TÜZELŐBERENDEZÉSE A felföldi tüzelőberendezések a népi építészeti kutatások megindulása óta kitüntetett figyelemben részesültek. Köszönhető ez sajátos formájuknak, sok tanulságot rejtő terminológiájuknak, és talán mindenekelőtt annak, hogy alakulásuk szinte a szemünk előtt zajlott le. Ennek ellenére A lakóházak történeti fejlődése ÉszakMagyarországon című kandidátusi értekezésem megírásakor 1981-ben éppen az alakulás, elterjedés terén számos, a korábbi vélekedésekkel sokszor ellentétes megállapításokra jutottam. Ezeknek eddig csak bizonyos részleteit, illetve a végeredményt közöltem

1 a részletes bizonyítás nélkül. így érthető, hogy megállapításaimat kétkedés fogadta

2 vagy esetleg olyan elemzéseket végeztek el, melyeket már elkészítettem.

3 Ezért gondoltam úgy, hogy a munka ezen fejezetét önállóan is megjelentetem, annak ellenére, hogy így - már csak terjedelmi okokból is - csak utalni tudok a lakóház egyéb jellemzőinek alakulására, azokra, melyek állandó ok-okozati összefüggésben vannak a tüzelőberendezés változásaival. A lakóház fejlődésének kiindulópontja a Felföldön egy egyetlen helyiségből álló, részben földbe mélyedő, esetenként föld feletti falú, téglalap alaprajzú építmény. Ajtaja - feltételezésem szerint - egyik rövidebbik oldalán volt, tüzelőberendezése - valószínű szögletes, kőből rakott kemence - a bejárati ajtó mellett, szájával erre nézőén helyezkedett el. A 18-19. században ez a tüzelőberendezés már úgy kerül a szemünk elé, hogy tüzelőnyílása a lakóhelyiség belseje, a bejárattal ellentétes oldalon lévő ablak, ablakok felől van, és felette valamiféle szerkezet helyezkedik el, mely a füstöt, legalábbis részben, elvezeti. Ezt a tüzelőberendezést a 18. század első felében BÉL Mátyás úgy jellemzi, hogy „. . . nemcsak a szoba melegítésére szolgál, hanem a kenyér elkészítésére is".

4 Közel kétszáz év elteltével, mikor RHAMM, Gustav az úgynevezett keleteurópai főzőkemencék legfontosabb jellemzőit veszi számba a nyolc jellegzetesség közül elsőkként - mint legfontosabbakat - a következőket sorolja föl: 1. kenyérsütésre szolgál, azaz sütőkemence; 2. az étel elkészítésére, mint főzőkemence; 3. a szobát melegíti, azaz fűtőkemence.

5 A 18. században találóan jellemzett tüzelőberendezés ezek szerint ebbe a tágabb összefüggésbe illeszkedik. A következőkben előbb a felföldi magyar lakóházak tüzelőberendezéseinek sok tanulságot rejtő terminológiáját vizsgálom, majd megkísérlem annak rekonstruálását, hogy a 18. századtól többé-kevésbé ismert tüzelőberendezések hogyan alakulhattak ki. Szervesen összefügg ezzel az épület füsttelenítésének, a kéményeknek kérdésköre, majd pediga területünkön is felmerülő kandalló-problematika bemutatása után a hagyományos tüzelőberendezések eltűnésével, az újabb szerkezetek megjelenésével foglalkozom. A felföldi tüzelőberendezések terminológiája A Felföld parasztházainak tüzelőberendezése, egyes részeinek megnevezése mindig kedvelt stúdiuma volt a kutatásnak, mégsem állítható, hogy az adatok túlzott bőségében lennénk. Hasonló a helyzet a szlovák kutatásban is, pedig a szomszédos terület és kultúra ismerete e téren is nélkülözhetetlen. A terminológiai vizsgálatok általánosságban is tapasztalható nehézségei a tüzelőberendezésekkel kapcsolatosan fokozottan jelentkeznek. Nem elég a források szegényessége, ezek gyakran meglehetősen bizonytalanok. Sok esetben nehezen dönthető el, hogy egy adott megnevezés pontosan mit jelöl, nem ritka a közlők félreértelmezése, tájékozatlansága is. Módszertani nehézségek is bőven vannak. Gyakran csak egy-egy megnevezést vizsgálnak, és nem veszik tekintetbe, hogy a terminológia éppen úgy terminus-csoportot, együttest alkot, mint maga a jelölt tárgy, esetünkben a részletgazdag tüzelőberendezés. Nem szólva arról, hogy a Felföld recens kutatásokból már nem, vagy alig ismert tüzelőberendezéseit egy külső, esetenként más tüzelőszerkezetek (pl. az alföldi) alapos ismeretén alapuló szemlélettel közelítik meg. A felsoroltak miatt a tüzelőberendezések egy-egy jól körülhatárolható részét külön-külön vizsgálom, és egyben igyekszem szelektálni is, tehát a különösebb tanulsággal nem járó megnevezésekkel nem foglalkozom behatóbban. A kemence alapépítménye A kemence alapépítményének több funkciója van. Mindenekelőtt, a kemence felső, üreges részét reá építik, de a kemenceszáj előtti része nyílt tüzelőhely, különösen akkor, ha a kemencét ugyanabból a térből fűtik, ahol maga a tüzelőberendezés van. Az oldalpadkák, vagy az egész körbefutó padka is lehet ülő- vagy fekvőhely, szolgálhat a kisebb-nagyobb tárgyak állandó, vagy