Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

ideiglenes tárolására. Természetesen ezek a funkciók az eltérő rendszerű, használatú zárt tüzelőberendezéseknél eltérő módon érvényesülnek, s ez a kutatás során sok esetben nem kap kellő figyelmet. A közkeletű „padka" megnevezés helyett ezért vizsgáljuk általánosabb értelemben a kemence alépítményét. esik, vagy alig tér el a 19. század hetvenes éveiig épült lakóházakban lévő boglyakemencék elterjedését mutatótól, így joggal feltételezhető, hogy a padka megnevezés a boglyakemencével jár együtt, és ami ezzel egyenértékű, a felföldi magyar lakóházak egykori szögletes, belülfűtős kemencéi előtt és mellett húzódó padkáknak nem ez volt a neve.

2

" Pad, padka A köznyelvi megnevezés alapjául szolgáló padról a korábbi vélekedésekkel szemben K. CSILLÉRY Klára szemléletesen bebizonyította, hogy alapjelentésében nem a 'padlás', 'deszkaállvány', 'deszkapadkV az elsődleges, hanem a 'talaj, alapzat, földkiemelkedés'. Ez teszi lehetővé, hogy a pad bútordarab fejlődését az Árpádkori földbemélyített házak ülőgödreitől a falak mentén húzódó ülőpadkákon keresztül a később már az asztalosok által készített ülőbútorig nyomon kövessük. A korai adatok nem mindig világosak - állapítja meg -, sokszor nem dönthető el egyértelműen, hogy az adott esetben ülőhelyül, vagy a kemence alépítményéül szolgáló padról, padkáról van szó.'

1 Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a pad egyik korai és egyértelmű említése - 1518: „Locum fornacis wlgo pad"

7 - tüzelőpadka. A padka megnevezéssel a Magyar Nyelv Atlasz nem foglalkozott, a Magyar Néprajzi Atlasz mint „A nyílt lángú főzőhely (tüzelőhely) nevé"-t vette számba,

8 tehát gazdag jelentéstartalmának csak egy részét. A térképből kitetszik, hogy a terminus elsősorban az Alföldön használatos. A szempontunkból most fontosabb területeken azonban nem mindig egyértelmű a kép. A Néprajzi Atlasz szerint az Ipoly mentén egészen a Zagyva vonaláig ismert a megnevezés, majd északi határa az Óvár (Olováry)-Karancskeszi-Erdőkövesd-Verpelét-Tibolddaróc és a Tisza vonala, de ismert a Bodrogközben, sőt olyan északi helyeken is felbukkan, mint Berzéte (Brzotín), Nyíri. Abara (Oborín). Ezzel szemben például a Bodrogközben GÖNYEI Sándor szerint a padka funkciójú sáremelvényt nem így nevezik.

9 Abaújban és Zemplénben sem ismert a megnevezés, legészakabbra Ónodon fordul elő.

1

" Borsod északi részén Ragályon a packa a kemence felső részén lévő váll-szerűség, Zilizen pitvarbéli tüzelőpadka." Dél-Borsodban a padka keveredik az egyéb megnevezésekkel. Hejőszalontán, Vattán még ismert a terminus, Kisgyőrben mellette már a kucik is feltűnik,

1

" Kacson azonban ismeretlen.

13 Délebbre Mezőkövesden és környékén padkának nevezik a szobai tüzelőberendezés ezen részét,'

4 ugyanúgy, mint Mezőcsáton, az utóbbi helyen a konyhában lévő közép- és a kemence előtti oldalpadka közötti rész a kocik, kucik.

15 Heves megyében a boglyakemence térhódításával a kemence alapépítményének padka megnevezése általánossá vált,"

1 de korábban a Mátraalján, Nógrád megye Szécsény körüli részén a tiszpal, tiszpao megnevezést használták.

17 Nógrádban a megye déli felében, Szurdokpüspökiben, Bujákon, Csecsén padka, kemence pad van, Szokolyán a pitvarban, a kemence szája előtti rész tűzhely.

18 ZÓLYOMI József történeti adatai arról vallanak, hogy a megye innen északabbra eső részein a padka megnevezés egykor ismeretlen volt.

14 Az irodalomból származó adatok és a Magyar Néprajzi Atlasz térképe némi eltéréssel egy olyan vonalat rajzol ki, mely egybeTűzpad, tiszpal Észak-Magyarország nyugati és középső részein BAKÓ Ferenc szerint több helyen tiszpal a padka megnevezése.

21 A megnevezés értelmezésénél felveti, hogy a pal ez esetben a finnugor megfelelőkhöz hasonlóan 'fákat jelent, és ahol a pad fordul elő - mint a 18. században Nógrádban - az torzult változat. Hozzáteszi, hogy párhuzamosan a kocik, kucik, kocig megnevezéseket is gyűjtötte. A tiszpal terminus elterjedési területe, tanulmánya alapján, Nógrád megye északi, északkeleti része. Hevesben a Párádtól északra eső vidékek, Borsodban pedig a Sajó melletti Felsővadnán bukkant rá.

22 Újabban - kérdőíves adatfelderítés nyomán - ez a kör némileg kiszélesült, például Borsodnádasdon, Csernelyen is ismertnek tűnik a megnevezés.

23 BAKÓ Ferenccel ellentétben úgy vélem, hogy a szó eredeti hangalakja a tűzpad volt. Kétségtelen, hogy fal szavunk finnugor kori örökség,

24 de a szóeleji p váltás (lásd fej, fő, fül) már a Honfoglalás előtt lezajlott,

25 és így nem tűnik valószínűnek, hogy éppen ebben az esetben megőrződött volna az eredeti, p-vel kezdődő hangalak. A pal utótag a padból származó padló

2h szóbelseji dl> 11 hasonulásával,

27 illetve a hasonulás visszahatásával minden további nélkül megmagyarázható. A pad-pal megfelelésnek van egy tanulságos vonása is, a pad ugyanis általában csak 'kiemelkedő hely' jelentéstartalmú, a padló, palló jelentésében azonban a 'fából készült' tartalom is meghúzódik. Éppen ebből a szempontból figyelemreméltó a BAKÓ Ferenc által idézett 1772-ből származó felsővadnai adat: „belől fűtő kemencze tiszpal fájával kürtőjével együtt".

28 A vizsgált terület nyugati részén a siska kemence használatos, ennek azonban a részmegnevezései alig ismertek.

29 Annyi megállapítható, hogy elterjedésével nagyjából egyezően a konyhai tüzelőpadkát általában tüszelnek, Vámosmikolán tűzhelynek, Nagybörzsönyben és Kemencén pedig kémőnnek, kímőnek nevezték,

3

" az utóbbi kemő alakváltozata Palástról (Plástovce) is előkerült.

31 A szokolyai házakban egykor tüszel volt.

32 Tőc, tőcik A Felfőid keleti felében a kemence szája előtt, vagy a kemence mellett, esetleg a konyhában a kemence szája előtti padkákat ró'cnek, tőciknek, kociknak nevezték. Keleten a tőc terjedt el,

33 ettől délre és északra, nyugatra a tőcik. A tőc, tőcik a padhoz hasonlóan nemcsak a tüzelőberendezés részét - alapépítményét - jelenti. Változatos jelentéstartalmában helyet kap az 'ablakpárkány', "ab-