Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

8. kép. Belülfűtős, függőleges füstelvezetőjű kemence a konyhában - Kecső (Kecovó), 27. sz. BALASSA M. Iván felmerése, 1970. 9. kép. Függőleges, csempéből készült füstelvezetőjű kemence a konyhában - Süvéte (Sivetice) 1974-ben Kecsőn (Kecóvo) még magam is felmérhettem egy függőleges füstelvezetéses kemencét, igaz ez már a konyhában állt. Süvétén (Sivetice) ugyanilyen elhelyezkedésben egy hasonló irányulású, de cserép füstelvezetőjű kemencét dokumentáltam. VISKI Károly Martonyiban, Szalonnán, Meszesen akkor még álló, ferde füstelvezetés kemencéket figyelhetett meg. Rakacaszenden, Damakon, Balajton, Perkupán és Varbócon ezek már csak az emlékezetben éltek.

195 A Hernád völgyében VAJKAI Aurél az 1930-as évek végén már nem talált belülfűtős, belső füstelvezetéses kemencéket, de több helyen fellelte a kabola terminust, mely hol boglyakemencét, hol más tüzelőt jelentett.

196 A bizonytalan adatokkal szemben magam Árkán. Fonyban és Abaújváron gyűjtöttem a ferde füstelvezetőjű kemencére vonatkozó emlékeket. A Zemplénihegységben és az abaúji Hegyközben az irodalmi adatok és saját gyűjtéseim is az ilyen tüzelők elterjedtségéről vallanak.

197 Erdőhorvátiban, mely település időnként a Hegyaljához számítódott, 1976-ban bontottuk le az utolsó ferde füstelvezetős kemencét, és szállítottuk be in situ a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, Szentendrére.

198 Komlóskán még ma is áll egy példánya. A Bodrogközből Semjénből, Cigándról és Karosról GÖNYEI Sándor említi őket,

199 de Karcsán is ilyenek voltak. Borsod megyében legdélebbre Kisgyőrben fordul elő a belülfűtős, belső füstelvezetéses kemence, de a gyűjtő, FÖLDES László 1968-ban már nem tudta a füstvezető irányulását tisztázni.

2

"" Sajnos a Magyar Néprajzi Atlasz általában térképezi a belülfűtős, belső füstelvezetéses kemencéket,

201 és nem tesz különbséget a füstelvezető kétféle irányulása között, sőt a magyarázó ábráknál mindkettő vázlatrajzát közli. A Szlovák Néprajzi Atlasznál szempontunkból még ennél is rosszabb a helyzet. Az egyik térképen a kemence és a tűzhely viszonyulását veszik számba, ahol egyrészt a kemence és a tűzhely házbeli elhelyezkedését, továbbá a kemence formáját és fajtáját, végezetül a különféle fűtőanyagokat térképezik. Sajátos, hogy feltüntetik a kupolás, vagy szögletes cserépkemencéket (kályhákat), a "siská'"-t, a kupolás és csonkakúp alakú kemencéket, valamint a tűzhellyel ellátott kemencéket, az utóbbiaknál azonban nem különböztetik meg a füstelvezető irányulását.

202 így kénytelenek vagyunk a korábban ismertetett adatokra támaszkodni, de ezekből is eléggé egyértelmű, hogy a Felföld nyugati területein a belső fűtésű kemencéknek függőleges, a keleti részeken ferde füstelvezetője volt. A helyzetet bonyolítja, hogy a kérdést eddig bizonyos prekoncepcióval közelítették meg. Ennek lényege, hogy a kétféle megoldást igyekeztek valamiféle fejlődési sorrendbe illeszteni, melynek egyik lehetősége, amit GUNDA Béla képviselt. E szerint a függőleges megoldás volt az eredeti, majd a pitvar megjelenésével előbb egy vízszintes fekvőkémény alakul ki a padláson, ez fokozatosan lekerül a lakótérbe, közvetlenül a kemence fölé, és kész a ferde füstelvezetés.

203 Természetesen a dolog fordítva is elképzelhető, ezt PÁPAI Károly képviselte. Szerinte a ferde füstelvezető az elsődleges, ez kerül fel a padlásra és lesz belőle fekvőkémény, a szobában pedig csak a kemence szája feletti, immáron függőleges irányulású füstfogó marad.

204 Az előbbi áttekintésből azonban nem egy ilyen, kro-