Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

8. kép. Eklektikus stílusú lakóház a 19. század végéről, NÓVÁK László felvétele, 1988. de harmadikként a kamra, negyedikként az istálló is megjelenik. Egy pereskedés során kiderül 1780. május 22-én, hogy Lantos István „vette meg Kapás István Háza felét Szilágyi GyörgynétóT, melly állott egy szobából és egy Konyhából, idő jártával osztán Lantos István maga első feleségével. . . együtt épített a" Pitvar végében egy Kamarát. . ."

Rl Számos más adat is ezt a helyiségsort vetíti elénk.

82 BÁTKY Zsigmond meghatározása szerint a nagykőrösi lakóház a középmagyar háztípusba tartozik, melynek elterjedési területe az Alföld. E típus jellegzetes építészeti eleme a konyhai középpadka.

83 BÁTKY megállapítását recens anyagból vonta le, azaz az utóbbi közel száz esztendő lakóházát vette vizsgálat alá. Az újabb régészeti és történeti-néprajzi kutatások azonban lehetővé teszik azt is, hogy évszázadokra visszamenően, fejlődésében nézzük az alföldi, köztük a nagykőrösi lakóházat. A nagykőrösi ház esetében régészetileg, történeti-néprajzilag dokumentálhatóan négy fejlődési szakasz állapítható meg, a 14. század végétől a 16. század közepéig; a 16. század végétől a 19. század végéig, s az utána következő időszak. Ez megegyezik BARABÁS Jenő korszakolásával is.

84 Ezt megelőzően a fejlődésben két szakasz mutatható ki BALASSA M. Iván szerint, így a 10-13. század, amikor még egységes osztatlan funkciójú, többségében föld felett álló épületek voltak külső kemencével, és a 13-14. század, amikor a kamra megjelenésével két helyiségessé válik a lakóház. Ennek egyik helyisége egyesíti a lakás és feldolgozó funkciót, s agyagkemencével is rendelkezik.

to PÁLÓCZI HORVÁTH András említett szentkirályi régészeti ásatásai során előkerült két házban megtalálható a szoba és konyha helyiség (1. kép). A szoba nádfödémmel rendelkezett, szemeskályha-kemence állt benne, tehát füsttelenített helyiség volt. A szoba előtt helyezkedett el a másik helyiség, a konyha. A konyha jobb felső sarkában, a földbe süllyesztve tűzhelyet alakítottak ki. E szabadtűzhelyen főztek, s innen fűtötték a szobai kályhás kemencét, valamint a konyha falán kívül épített külső kemencét. A konyha füstös helyiség volt, nem padlásolták le. PÁLÓCZI HORVÁTH a Túrkevemórici és a szentkirályi ásatások alapján megállapítja, hogy „a középmagyar háztípus késő középkori előzménye, a szoba zárt tüzelővel (szemeskályhával) és konyhai külső sütőkemencével épített háztípus teljesen kialakult formában jelent meg ezekben a falvakban a XV. század első felében, esetleg már a XIV-XV. század fordulóján. . ."

86 A konyhai külső kemence karóvázas, agyagos sárfalú építmény, amelyet az időjárástól lábazatra állított tetőzettel védtek meg. A szobában álló kályhás kemence kályhaszemekből állott. A 15. századi nyársapáti udvarház szobájában hasonló tűzhelyet készítettek, amelyek tányér, bögre, három-négyszög alakú, díszes, mázatlan és mázas kályhaszemekből épültek fel (9. kép).

87 A lakóház fejlődésében újabb szakasz a 16. század első felében következett be. PÁLÓCZI HORVÁTH András megállapítja, hogy a konyhai külső kemencék száját a későbbi átalakítás során elfalazták, azaz megszüntették használatát (II. periódus). Az újonnan épített lakóházaknak már nem építettek külső kemencét (Szentkirály 4. ház). Más véleménnyel ellentétben - miszerint az udvaron épített kemence tette volna feleslegessé a konyhai külső kemencét - hangsúlyozza PÁLÓCZI HORVÁTH, hogy ennek más oka lehetett, mivel a szentkirályi leletanyag bizonysága szerint egyidőben, a 15. század végén, a 16. század első felében szűntek meg a konyhai külső kemencék.

88 BALASSA M. Iván is e véleményt erősíti meg.

89 A 16. század első felében tehát kialakul a későbbi értelemben vett szoba-konyha helyiségekből álló lakóház. A konyhai külső kemence megszűnését minden bizonnyal a tüzelőberendezés változása idézte elő, fokozatosan zártabb terűvé alakították a konyhát; lepadlásolták, s megoldották a füstelvezetést. A konyha, pitvar mennyezetén szikrafogót alakítottak ki, s a padlástéren keresztül, a tetőn kívülre kémény vezette ki a füstöt. A szentkirályi lakóházak II. építési periódusa a külső kemencék megszűnésével ezt a fejlődési tendenciát igazolja. BARABÁS Jenő a kémény terminológia jelentkezését a 16. század elejéről dokumentálja, s feltételezi, hogy a lakóházak szélesebb körben rendelkezhettek padlással.

9

" Mint BARABÁS Jenő megállapítja, a konyhák egy része szikrafogóval, kémény nélkül épült, más részüknek kéményt építettek a füstelvezetés céljából.

91 Tehát különböző fázisok létezhettek egyidőben, különböző területeken, de egy adott helységben is igaz lehet ez az állítás. A szikrafogós kürtőjű, kéményes házak konyhájában egy olyan alkalmatosságnak is ki kellett alakulnia, amely részben pótolta a kívül álló kemencét, valamint a föld színén lévő tűzhely funkcióját bővítette, korszerűsítette. Tehát, feltételezhetően a kémény megjelenésével egyidejűleg tűzpadkát is építettek a konyhában vagy a pitvarban, amelyen sütni és főzni lehetett. A rendelkezésünkre álló történeti adatok nem adnak választ arra a kérdésre, hogy fal mellett, a szobai kemence szájánál lévő padkáról - melyen katlant is el lehetett helyezni -, vagy középpadkáról van szó. Nagykőrös levéltárában megtalálható legrégibb forrásanyag az 1626-ból való számadáskönyv. Ebben a város kiadásait regisztrálták, fontos adatokat tartalmaz az építkezésre vonatkozóan. Szó esik a kéményről, s feltételezhető, hogy annak alkalmazása már a korábbi időszakban is megvolt Nagykőrösön.

92 A kémény anyagáról nincsnek ismereteink. Feltételezhető azonban, hogy fából vagy sövényből készítették. Erre enged következtetni az a tény, hogy még a 18. században is hasonló