Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

SABJÁN TIBOR: Népi cserépkályháink esztétikai vizsgálata

1 2 3 9 10 11 3. kép. Szemeskályhák domborműves csempéi (Balaton-felvidék, Kisalföld) kon és a hímzéseken felbukkanó madarak mutatnak szoros kapcsolatot kályhacsempéinkkel" (2. kép, 1.). A madaras kályhacsempék elsősorban a Kisalföldön és a Balaton-felvidéken terjedtek el, de felbukkannak a dél-dunántúli, ritkábban a nyugat-dunántúli csempéken is. Ez utóbbi területre a balatoni központok - élükön Sümeggel - szállították a madaras szemeskályhákat. A domborműves ábrázolások között szép számmal találhatók geometrikus, illetve növényi motívumokkal szerkesztett kompozíciók is. Ezek némelyike régészeti ásatások során feltárt előzményekre emlékeztet, konkrét kapcsolat azonban csak kevés motívum esetében mutatható ki. Egyértelűen ide sorolhatók azok a kisalföldi párták, melyeken delfinek alakjai ismerhetők fel. Reneszánsz ízlésű delfines kályhapártából több 17. századi változat is előkerült a környéken végzett ásatások so-