Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

Cseresznek, cseresznyeg A belső füstelvezető A terminus nem túlzottan gyakran fordul elő, és nehéz eldönteni, hogy ennek ritkasága, vagy a gyűjtők figyelmetlensége az oka. PINTÉR Sándor mindenesetre feljegyezte, hogy a kemence szája előtti padka közepét nevezték cseresznyégnek, azt a részt, ahova a kemence parazsát kihúzzák, ha főzni akarnak.

80 „A kemencze szájába, úgy alul, mint felül, egy szélesebb kő van építve, az előbbit bábkőnek (Apátfalva), vagy pánkkőnek (Dédes), az utóbbit általában cseresznyegnek nevezik. Az utóbbi rendeltetése a lángot, szikrát visszatartani, míg az ott alkalmazott lyuk a füst távozására szolgál" - írta PÁPAI Károly.

81 ISTVÁNFFY Gyula pontosan nem adja meg adatai származási helyét, de megemlíti azokat a köveket, melyeket a kemence szájába alul és felül beépítenek, szerinte mindkettőt cseresznyegnek nevezik.

82 Keletebbre a gömöri Serkén (Sirkovce) is használták a megnevezést.

83 Figyelemreméltó, hogy a Felföld délibb részein sem ismeretlen. Miskolcon egy ház építésénél a „Kő tseresznyek'

'-et említik, mely kétségtelenül a tüzelőberendezés része, mert a házban lévő boglyakemence után következik.

84 Mezőkövesden a kemence száját elzáró tévőt esetenként cseresznyekőből faragták, és ennek az az érdekessége, hogy ilyen kőfajtát más összefüggésben nem ismernek. Heves megyében Párádon, Bekölcén, Felsőtákányban és Sírokon a kürtőt nevezték így.

85 Pogrányon (Pogranice, Nyitra m.) és környékén a kemence eleje, szája környéke a cselesznek,

86 a Karancs vidékén 'a kemence füstfogója', 'nyitott kürtője' jelentésben ismert.

87 Vámosmikolán, Perőcsényben a szabadkémény alatti terület a cselesznyek, cselesznyik, a konyhában a tűzhely feletti fal a cselesznyek fala, Galgamácsán pedig maga a szabadkémény kürtője a cselesznek™ Az adatok közreadójának, I. SÁNDOR Ildikónak is felkeltette a figyelmét a megnevezés, mely szerinte „A kürtös kemencékkel való rokonságot . . ." bizonyítja.

89 A mai köznyelvi szlovák ceVuste általában 'kemence száj' jelentésű.

90 Inkább csak kiragadott példákként, mint a teljességre törekedve: Búrszentpéteren (Borsky Peter, Pozsony m.) celesno,

91 Nyitrafenyvesen (Chvojnica, Nyitra m.) celesno,

92 Trencsény környékén (Trencín, Trencsény m.) cel'ust',

9i Hontban Cserin és Alsófehérkúton (Cerovo, Dőlné Príbelce) cel'ust'e, cel'esník,

94 a Felső-Garam mentén Zólyomban és Gömör-Kishontban celustá,

95 az Ung megyei Tárnán (Trnava pri Laboréi) celisce,

9

^ de még a vizsgált területtel szoros kapcsolatot tartó lengyel Árvában is celuscienék

91 nevezik a kemence ezen részét. A magyar hangalakhoz a Hont megyei változatok állnak a legközelebb. Figyelemreméltó, hogy a szlovák megfelelő általános elterjedtségével szemben a magyar cseresznyeg és megfelelői csak a Felföld nyugati felében, mintegy Gömör, Nyugat-Borsodig fordulnak elő, tehát a szapha és a tűzpadáal együtt. Ahol a kemence alapépítményének neve tőc, tőcik még véletlenül sem bukkan föl, a kucik elterjedési területén azonban kimutatható. Kabola A belülfűtős kemence szája elől a füstöt a padlásra, illetve a pitvarba elvezető szerkezetek megnevezései közül először a kabolával foglalkozom. Rögtön előre kell bocsájtanom, hogy ez esetben sem mindig egyértelmű a néprajzi kutatás által nyújtott kép. Mindjárt a Magyar Néprajzi Atlaszt kell említeni, ahol „A szobai tüzelő elnevezései" összefoglaló cím alatt mint „kabala, kabola, kaboláskemence" a kemencék, majd mint „kabola" a kandallók között szerepel a terminus. így tehát egyenértékű mondjuk a „banya, banyakemencé"-vel, a „boglyakemencé"-vel, vagy akár a „siska, siskó, siskakemencé"-vel.

98 Pedig, s erről mind az eddigi közlések, mind saját gyűjtéseim is meggyőztek, a kabala vagy alakváltozatai eredetileg a füstelvezetőt jelölik, csak jelzőként kapcsolódnak a kemencéhez. A Néprajzi Atlasz (tehát együtt a kemence- és kandallóként térképezett adatok) három megyéből mutatja ki a megnevezés ismeretét. Ung megyében Mokcsakerészen (Krizovská Liesovka) és Nagygejőcön (Velikie Geevcy); Zemplénben Erdőhorvátiban, Vajdácskán, Abarán (Oborín) és Leleszen (Leles); Abaúj-Tornában pedig Aszalón, Abaújdevecserben, Fonyon, Pányokon és Nagyidán (Vel'ká Ida) fordul elő. Az irodalmi adatok is hasonló körből kerülnek ki, Ungban kabolának nevezik a belülfűtős kemence szája elől ferdén a pitvarba tartó füstelvezetőt.

99 A magyar nyelv elterjedésének legészakibb pontj án Magyarbödön (Bidovce, Abaúj-Torna m.) hasonló jelentésben ismerik a terminust.

100 Az abaúji Hegyközben és a zempléni Bodrogközben még gyűjtéseim során is találkozhattam a kabola megnevezéssel.

101 A Zemplénihegységben kobulka, kobula változatban élt.

102 A Hernád völgyében VAJKAI Aurél már nem talált belülfűtős, belső füstelvezetéses kemencét, de a kabalát még gyakran gyűjtötte, mint a boglyakemence, vagy egyéb, közelebbről nem meghatározott tüzelő, tüzelőrészlet megnevezését.

103 Legnyugatabbra a Bődva mellett és a borsodi Csereháton fordul elő, például Hegymegen és Zilizen,

104 Martonyiban egy, a szobában lévő, de a kemencétől független kandallószerű világító/tüzelő szerkezet a kabala.

105 VISKI Károly a Bődva környéki tüzelőkről írva már a síp megnevezés általános használatáról számol be.

106 A magyar nyelvterülettel érintkező vidékeken KeletSzlovákiában szintén ismert a kobul'a terminus,

107 szűkebb területről, a Vihorlát környékéről írva SVECOVÁ, Sona hasonlóan nyilatkozik.

108 Figyelemreméltó, hogy egy tarnai (Trnava pri Laborci) kemencét ábrázoló rajzon a füstfogó/füstelvezető kafl'e.

m A füstelvezető hasonló megnevezése - kachlje - az elszlovákosodott rutén Füzéren is ismert volt.

110 A szlovákiai rutének körében meglehetősen változatos néven nevezték ezt a szerkezetet: kus, kubylka, kobulka, kafl'i, kafel, komin, koch.

lu Keletebbre, Kárpát-Ukrajnában úgy tűnik, hogy közülük csak a kus, kis használatos,

112 a Kárpátok túlsó oldalán, Gorloce környékén a nagymértékben hasonló füstelvezető neve baba.

ni így joggal feltételezhető, hogy a kabola terminus a Felföld északkeleti felében alakult ki. Az egyetlen e területen kívüli adat 1729-ből