Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

lakpolc', 'keretdeszka az ablak alja alatt',

14 a 'falra erősített és valami tartására szolgáló polc',

35 valamint a tőcik, tőcike lehet 'ház előtti tégla-, vályog-, föld-, sár-, gyep-pad'.

36 A tőc, tőcik a tő továbbképzett származéka,

37 és úgy tűnik, hogy az alapszó eredeti jelentése

38 némileg megőrződött egy 'fából készült' mögöttes jelentésben. E mellett szól, hogy a ház előtt ülőhelyül szolgáló alkalmatosság

34 nemcsak a felsorolt anyagokból készülhetett, hanem a vizsgált, fában gazdag területen lehetett fatörzs is. Nem beszélve arról, hogy a borona- és a talpas-vázas házak nemegyszer tekintélyes méretű talpgerendái előzményei lehettek a falak tövében húzódó padkáknak. Kocik, kucik A Felföldön a kemenee alapépítményének, így a körülötte lévő padkáknak a másik nagy elterjedtségű neve a kocik. A szó a magyar nyelvben keletszlovák eredetű, a Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára a 'kis sarok, zug, szeglet' jelentésű kucikbó\ eredezteti.

40 Nehézséget okoz azonban az, hogy a területen hagyományos kemencék mögött csak ritkán van a köznyelvi sut értelmű kisebb zug, szeglet, ezek ugyanis többnyire hozzáépülnek a két határoló falhoz. így valószínűbbnek tartom, hogy eredeztetése a 'tűzhely' (ohnisko) jelentésű kutbóV

1 jobban megmagyarázható.

42 Az átvétel már valószínű a kucik, kocik alakban történhetett,

43 és nem elképzelhetetlen, hogy a tőc-tőcik alakváltozatok kialakulására is hatott, bár ez fordítva is történhetett. A kocik, és alakváltozatai használatosak a Bódva és a Rakaca mentén,

44 az Aggteleki-karszt túlsó oldalán,

4

' a Medvesalján,

46 délebbre és nyugatabbra Barnán, Felsőtárkányban,

47 Kacson,

48 Kisgyőrben,

4

" Ongán, a Hernádmentén Alsódobszán, Megyaszón, Forrón.

511 így nevezik a padkát Pányokon, Nyíriben, Mocskakerészen (Krizovska Liesovka), Abarán (Oborín), Leleszen (Leles), de a Bodrogközben Vissen,

51 Dámócon

52 is. Szap, szapha A felföldi tüzelőberendezések magyar szókészletének egyik legjellegzetesebb, egyben legtöbb találgatásra okot adó eleme a szap, szapha. Már SZEDER Fábián is említi, nála a szap a kemence oldala, ahol a „fáklyát szárítják", a szapally a kemence oldala melletti pad.

53 Adatai Hont és Nógrád megye Ipoly melléki területéről származnak.'

4 Nagyjából ezen a vidéken. Lentőn (Lentvora, Nógrád m.) 1787-ben egy tanúvallomásban arról esik szó, hogy valaki egy darabig a szap alatt fekütt".

55 Időben ez után KISS Antal adata következik, aki 1867-ben, valószínű a barkóknál bukkant erre a megnevezésre. Szerinte a szap a kemence oldala, a szapaly a kemence oldala melletti padka.

56 1868-ban FRANZ Alajos arról ad hírt, hogy „A palóczoknál sok helyen a kemence. . . lapos tetejű, ezt saphának nevezik, fekvő helynek használják, különösen az öregek és betegek. . ,"

57 1880-ban megjelent munkájában PINTÉR Sándor leírja: „Végre a kemenczének azon részén, hol a házba bejárás volt, vala egy jó szélesre hagyott, alul üres pad, ezt »szap«-nak nevezték". Majd idéz egy közmondást is, mely szerint „Hívatlan vendégnek szap alatt a helyi".

58 A Gömörben és Hevesben egyaránt járatos FINDURA Imre úgy tudja, hogy „A palóczoknál a búbos sok helyen nem kúpba végződik, hanem lapos, és ez a »szap«, vagy Hevesben »szapha« . . ,".

59 PÁPAI Károly - szerencsére pontosan lokalizálható - adata Karancslapujtőről származik, e szerint aszapallya a kemence oldala mellett húzé)dó pad. Általánosságban szól a szapha megnevezésről is, melyet Tesmagon (Tesmák, Ilont m.) már csak "szólásmondásban" élőnek talált. Mindezek alapján úgy véli, hogy a kemencze felsőbb részét, talán a pártázatot is szaphának nevezik".

60 A jelenkori adatok is hasonló bizonytalanságról tanúskodnak. Pétervásárán az ajtó felőli alsó kemencepadka megnevezése,

61 Sírokon és Párádon a kemence padkája a szapha, illetve a kemence szaphás, ha padkája van.

62 Maconkáról K. CSILLÉRY Klára említi ezt a megnevezést.

63 A Magyar Néprajzi Atlasz, mint a szobabeli kemence nevét térképezte két helyen: Cakón (Gömör- Kishont m., Cakov) és Mikófalván.

64 Az előbbi hely közelében több faluból is említik a terminus egykori ismeretét, így Szentsimonról,

6> Dédesről

66

és általánosságban Gömörből.

67 A legdélibb eddig ismert előfordulása Szihalomból származik.

68 A terminus többeket foglalkoztatott, és - sajátosan száz év múltán BAKÓ Ferenc visszatért PÁPAI Károly feltételezéséhez: „Eredetének megfejtéséhez közel áll Pápai Károlynak az a véleménye, hogy »egy korábbi kemence alakra vezethető vissza, melyben egy szapuló üst volt alkalmazva«. így tehát egy korai műveltségbeli elem lenne a szapha, ami nagyobb terület sajátja volt".

6

" A szapul első, bizonytalannak jelzett említése 1575ből származik: ..Mosdásodban, fonásodban, szapulasodban temeny ezer babonát es bubayt erthecz az hitetlenekrul",

70 de ha figyelembe vesszük, hogy a minket érdeklő szót megelőzően asszonyi tevékenységeket említenek, eléggé egyértelmű, az 1604-es adattal egyező dologról szólnak, azaz „Szapulloc: Lixo",

71 tehát lúgozok. A szapullo kádat először 1634-ben említik.

72 Van azonban egy nehézség, bár a szapulálással történő ruhatisztítás még nem talált kutatóra, de az kétségtelen, hogy a mosásnak ezt a módját csak a Dunántúl északi részén, a Kisalföldön, a Tiszántúl északi felében és Erdélyben nevezik szapulásnak, a Felföldön - a Garam és a Hernád között - ez a lúgozás.

iy így nem tűnik túlzottan valószínűnek a terminus ilyetén eredeztetése. Az adatok nagy szóródást mutatnak a 19. század második felében már kiszorulóban lévőnek tűnik -, de azért eléggé egyértelmű, hogy a szap, szapha a kemence oldalával van kapcsolatban, tovább szűkítve, a kemence oldalánál lévő, ülésre, vagy alvásra is szolgáló padka lehetett. Innen nagyobb valószínűséggel meg lehet magyarázni eredetét. A mai szlovák nyelvben van egy sopúch megnevezés. A Nyitra megyei Berezón (Brezová pod Bradlom), illetve a korábban hozzá tartozó Kosariskán két jelentése is ismert. Az előbbi helyen a kemence szája felett lévő belső füstelvezető (komin) alatt, a kemence falában lévő, a meleg szabályozására szolgáló kis nyílás,