Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

K. CSILLÉRY KLÁRA: Gondolatok Franz C Lipp: OBERÖSTERREICHISCHE BAUERNMÖBEL c. könyve olvasása közben

zadi helyi stílusok kibontakozásának a megrajzolásához segítettek hozzá. A könyvnek a bemutatandó tárgyaknak szentelt része egy, a bútorhasználat kezdeti szakaszából öröklöttnek vélhető tárgyformával kezdődik: a vályúládával. Ennek egy unikumnak számítél, minthogy paraszti háztartásból, erről a vidékről származó példányát is be tudja mutatni a szerző, a linzi múzeum bútorgyűjteményéből. Ez a vályúláda fenyőfából kimélyített, belső beosztásában az eleségládáknak megfelelő - rekeszekre tagolt -, aszalt gyümölcsöt és eleséget, korpát, zabot tartottak benne. Ami szinte meghökkentő, az ennek a darabnak a kora, hiszen nem éppen régi, a múlt századból való. A szerző szerint ennek ismeretében az is elképzelhető, hogy akár a jelen században is készült még ezen a tájon ilyen. Kerülhet-e elő hasonló példány esetleg hazánkban is? Nem lehetetlen. Igaz, legalábbis a magyar parasztságnál aligha válhatott valaha is általánosabbá a használata; tudjuk azonban, hogy az egykori Magyarország területén, nevezetesen Sáros megyében, még a múlt században is tekintélyes számban készült gabonatárolásra efféle vályúláda.

5 Fellelkesülve a Franz C. LIPP által közzétett adalékon, újólag kezembe vettem APÁTHY Istvánnak a sárosi terménytárolókat ismertető tanulmányát, és szemembe ötlött a gabonatároló vályúládáknak szlovák kadlub neve mellett az ugyanerre a tárgyra a rutén falvakban (Fricska, Cigelka) alkalmazott valov elnevezés,

6 amely a magyar nyelvből való átvétel. Érdemes lenne ezt az eddig figyelemre nem méltatott nyomot továbbkövetni, különösen, hogy LIZANEC, P. L-nek a magyar jövevényszavakra vonatkozó nyelvészeti kutatásai szerint a kárpátukrán nyelvjárásban a valiv szónak „textília tárolására szolgáló fa alkalmatosság" értelme is lehet.

7 Franz C. LIPP könyvének az ácsolt ládákról beszámoló fejezetének az anyaga a magyar kutatcíktól különös figyelemre tarthat számot. Hiszen Ausztriának eltekintve a délkeleti határszél néhány, a mi őrség-göcseji típusú ácsolt ládáinknak megfelelő darabját*-csak ezen a területén, tehát Felső-Ausztriában és AlsóAusztriának vele érintkező részén, maradtak fenn olyan ácsolt ládák, amelyek közelebbi rokonságnak a jeleit mutatják a Kárpát-medencében és annak közvetlen szomszédságában elterjedettekkel." Pontosítva ezt: a könyvben bemutatott díszített és nyilván menyasszonyi ládának készült

10 példányok egy olyan típusnak felelnek meg, mely a Kárpát-medencének és az azt övező területeknek több, egymástól jelentős távolságban létesült készítőközpontját jellemezte, így a korai Gömör megyeieket vagy azt, amely Baranyát és Somogyot látta el ácsolt ládával, másrészt pedig azt, amely Észak-Moldvát, Suceava környékét." A nevezett osztrák, illetve kárpát-medencei és környéki területen már az ácsolt ládáknak a faanyaga is egyező: bükk. Tölgyből a Franz C. LIPP által felkutatottak között csupán két díszítetlen, illetve csekély díszítettségű gabonatartó ácsolt láda való.

12 Azonos a díszítmények kivitelezéséhez szolgáló eszköz is, a hornyoló. Az ácsolt ládák legáltalánosabb arányai mellett a felépítés több kisebb részletében is találni egyezést. Lényegesek a díszítés megfelelései az említett, egymástól távol fekvő készítőközpontokban: a geometrikus, egyenesekből és körökből szerkesztett minták - így a körgyűrűbe foglalt csillagrozetták -, a kompozíciós megoldások és ugyanígy a jellegzetes színezés, vörösített alapon szürkéskékkel, illetve feketével. Franz C. LIPP-nek nagy érdeme ezeknek az ácsolt ládáknak a felkutatása. HABERLANDT, Arthur a 2. világháború utáni időkben, egy akkor még egyedülálló múzeumi példányról úgy vélte, hogy Erdélyből vetődhetett oda,

13 ám a szerzőnek már 1946-ban sikerült olyan darabot lelnie, amely még az eredeti helyén, egy parasztházban állt. 1986-ig 43 ácsolt ládának tudott a nyomára jutni, és köztük 24 olyan - a többit sokoldalúan hitelesítő - példány volt, amelyet még az eredeti tulajdonosa birtokolt.

14 Sajnos, évszám a felső- és alsó-ausztriai ácsolt ládák egyetlen példányán sincs, miáltal a datálásuk rendkívül bizonytalan. Franz C. LIPP-et kutatási tapasztalatai egyre óvatosabbá tették; így például az általam nemrég összehasonlításul bemutatott példánynak

1

'' a keletkezését, amelyet az 1964. évi katalógusban még 16-17. századinak datált."

1 a jelen kötetben már a 17-18. századra teszi.

17 Ezt a problémát egy esetleges természettudományos, dendrokronológiai vizsgálat nyilván megoldja majd. Egy idővel minden bizonnyal sorra kerülő levéltári vizsgálódás - ami ma még hiányzik - ugyancsak segíthet a kormeghatározás pontosításában, nemkülönben ezen bútordarabok használatában beállt változásoknak a követésében vagy talán a készítőközpont meghatározásában is. Ez utóbbival kapcsolatban a szerzőnek az a véleménye, hogy a díszített példányok egyazon műhelyből - ha nem is egyazon kézből - kerültek ki. ami a nagyfokú hasonlóságukból ítélve, valószínűnek látszik. Minket természetesen legfőként az ottani és a mi területünk között lehetséges műhelykapcsolatok érdekelnének, de erre vonatkozóan ma még legfeljebb csak találgatni lehetne. Mindenesetre Franz C. LIPP könyve is megerősít abban a meggyőződésben, hogy az ácsolt ládák kérdését érdemes lenne - az eddig megszerzett ismeretek elmélyítése érdekében - újból, részletekbe menően áttekinteni, hiszen ma már jól látjuk, hogy ezzel nem csupán a népművészeti vagy a bútorokra vonatkozó kutatás nyerne, de bőven lennének ipar- és kereskedelemtörténeti tanulságai is, amellett, hogy fényt vethetne a népek közötti korai kulturális kapcsolatokra. Mint már sző volt róla. a felső-ausztriai bútorokról szóló kötet tekintélyes hányadát az asztalos készítésű festett bútorok bemutatása foglalja el. Az elsőrendű jelentőségű tárgyi anyag és a hozzá kapcsolódó mélyreható kutatások ezt különösen indokolják is. A lenyűgöző bőségben feltárt anyag számtalan tanulságot kínál, mindazonáltal itt ezeknek csak egy töredékére lehet utalni, elsősorban természetesen azokra, amelyek minket is érintő problémákra vonatkoznak. Elsőnek a könyvben igen gazdag anyaggal képviselt, korai festett asztalosbútorról kell szólni. Ennek emlékanyagában nagy számban van geometrikus ornamentikája. Már a 16. századból, 1566-ból maradt fenn egy ilyen láda, három nagyméretű, körgyűrűbe foglalt pentagrammal díszítve, vöröses alapon fekete és vörösbarna festéssel; ezt a zármegoldásából következtetve, a szerző céhládának, esetleg tizedszedő vagy vásározó ládának gondolja.

18 Hozzá kell tenni, hogy ezen a vidéken kastélyokból származó gótikus, 15-16. századi ládákon is előfordulnak mértanias rozetták, így körbe foglalt hatágú csillagok; ezeken azonban - akárcsak az egyéb ornamensek, lombdísz, virágok, illetve figurális jelenetek -