Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

PÁLL ISTVÁN: Gróf Eszterházy Miklós kisvárdai uradalmának épületei 1802-ben

zsindely darabszáma) ezrenkénti ára 1 frt 15 krajcárt tett ki. 14 építményt borított szalmafedél. Nem tudni, hogy itt milyen technikát alkalmaztak a szalma tetőhéjazat készítésénél: a területünktől keletebbre ma is ismert taposott szalmatetőt vagy pedig a nyírségi teregetett módszert. Az biztos, hogy nem zsúpról van szó, hiszen a levéltári források határozottan elkülönítették e kétféle anyagot. 2-10 szekér szalmát használtak fel egy-egy épületnél (leggyakrabban hatot), melynek szekerenkénti ára 51 krajcár és 1 forint között mozgott. A fedés munkadíját 30 krajcártól 4 forintig becsülték, ami a felhasznált mennyiségtől függött. Csupán 3 náddal borított épületet említettek az összeírok, ami meglepő, hiszen a területen bőven voltak ártéri nádasok és mocsarak. Közülük kettő Ajakon, egy pedig a szomszédos Dögén állt. A nád ára száz kévénként 1 frt 25-30 krajcár között volt, míg a felkötésére 1 forint körüli összeget számítottak százkévénként. A tetőkészítéshez szükséges korcvessző (kévénként 1 szálat számítottak) száza 15-25 és fél krajcárt tett ki. Tüzelőberendezések Minél több történeti adat bukkan a felszínre az egykori Szabolcs megye északi része lakóépületcinek tüzelőberendezéseiről, annál kuszább kép bontakozik ki belőlük. Egy korábbi előadásomban megkíséreltem összefoglalni a 17-18. századi levéltári adatokat,

9 de az itt elősorolandó újabb, nagyobb mennyiségű anyag olyan tüzelőberendezésbeli keveredést mutat, hogy teljes bizonyossággal szinte lehetetlen rendet teremteni közöttük. DÁM Lászlónak az eddigi néprajzi kutatásokon alapuló rendszerezése

10 és KÓS Károly összefoglalása" alapján összeállni látszik egy kép, mely a szamosi, az északi és az alföldi házterület jellegzetességeit magába olvasztó átmeneti sáv keveredett és egymás mellett egy időben létező tüzelőberendezéseink 18. század végi, 19. század eleji állapotát tükrözi. Forrásunkból azonban nem minden esetben tűnik ki, hogy mely tüzelő a lakóépület mely helyiségében állt, így sokszor csupán azok egy épületen belüli megléte, a terminológiák és részint a felhasznált anyagok fajtája és mennyisége derül ki belőle. Legelőször a (kenyér)sütő kemence néven összeírt tüzelőt vegyük szemügyre. 9 épületben (Kisvárdán, Ajakon, Dombrádon, Rozsályon, Veresmarton és Eszenyben) találtak ilyen tüzelőféleséget, melynek épületen belüli helyére a kisvárdai bodnárháznál külön felhívták a figyelmet: az a "házban", vagyis a szobában volt és 400 téglából készült. Amennyiben a sütőkemencét nem a szobában helyezték el. arra utaltak az összeírok: a veresmarti kocsmánál „sütőkemence a' Konyhán", a kisvárdai sert áruló csapszéknél pedig „Konyhán levő Kemenczében és a házban lévő Kandallóban" található téglaés vályogmennyiséget vették számba. Egyébként valamennyi településen feljegyezték a kemencék meglétét, eltéréseket a hozzájuk ragasztott jelzőknél találunk, ezek azonban jelentős funkcióbeli különbségekre utalnak. A kisvárdai Mártony György házában összeírt 6 forintot érő „sátoros kenyér sütő kemencze egy kis vályog kementzével" egy belülfűtő, feltehetően fekvő hasáb alakú, szája elé magasodó füstfogóval ellátott tüzelőberendezést sejtet, mely mellé még egy kisebb belülről fűthető boglya alakú kemencét is építettek. E feltételezést az ugyancsak Kisvárdán a molnárháznál számbavett tüzelők felsorolása bizonyítja: itt a sütőkemencét alkotó 500 égetett téglát 2 és fél forintra, „egy kis belől fűtő kementzét" 3 frt-ra, a „kemencze sátort" pedig 4 forintra becsülték. A sátor viszonylag magas értéke komolyabb építményt sejtet. A kemence formájára az Ajakon összeírt, 1 forintra becsült boglyakemence utal, melyet a 3 forintot érő „sütőkemencze sátorostul együtt" megfogalmazásban közölt tüzelő mellett találtak. Hogy nem kandallóra vonatkozik a sátor terminológia, azt az bizonyítja, hogy több településen (Ajakon, Pátrohán, Dombrádon, Veresmarton és Kisvárdán) kandalló néven is számbavettek tüzelőberendezéseket lakóházakban és kocsmákban egyaránt, mégpedig az előbbiekben mindig boglyakemencét is említve, utóbbiakban pedig kályhát is számbavéve ugyanazon épületben. Az ajaki és pátrohai lakóházban a kandallóknál külön jelezték, hogy azokat sátorukkal együtt becsülték meg, tehát ugyanazon típusú füstfogót használhatták mind a belülről fűthető sütőkemencék, mind pedig a kandallók esetében. A sütőkemencék anyagánál több esetben utaltak a bennük található égetett téglák mennyiségére, míg a kis kemencék közül csak egyről említették, hogy az vályogból készült. A kisvárdai gombkötő zsidó házában két kemencén kívül más tüzelőt nem találtak, míg ugyanott Sámson zsidónál csak egyetlen, 8 frt-ot érő kemencét írtak össze. A dombrádi molnárház, a veresmarti kondásház, valamint a rozsályi várszegbeli ház egyetlen fűtő- és sütőalkalmatosságát a sátoros sütőkemence jelentette. 8 épületben találtak kandallókat az összeírok. Ezek 2-3 forintot érő berendezések voltak, ám anyagukról bővebben nem informálódhattunk. Épületen belüli helyükre a "sert áruló csapszék" már idézett adata utal, ahol is a kandallót a házban lévőként említették. Ugyancsak egy-egy helyiség egyedüli tüzelőjének tűnik a kandalló a Pátrohán, Dombrádon, Veresmarton lévő kocsmákban és a kisvárdai Csillag vendégfogadóban, ahol rajtuk kívül még kályhákat is összeírtak; utóbbiak a kutatás jelenlegi állása szerint nem ugyanazon helyiségben szoktak állni. A "Csillag"-ban téglából készült kandallókról, valamint a kandallóban lévő egy darab 30 fontos rúdvasról tettek említést (fontja 12 dénárt ért), ami más, komolyabb tüzelőberendezést sejtet, mint a szomszédos falvak lakóházainak, kocsmáinak kisértékű kandallói. Kályhát lakóépületekben Kisvárdán, a dögei vámházban, kocsmákban pedig a kisvárdai vendégfogadón és sert áruló csapszéken kívül Ajakon, Pátrohán, Dombrádon és Veresmarton vettek számba. A kályha kizárólagos fűtőberendezés volt Kisvárdán Csellé János, a bába és Kőműves Antoni házában meg a dögei vámháznál, míg másutt kandallót, a kisvárdai kovács házában pedig tüzelőt is említettek ugyanabban az épületben (utóbbinál egy 5 frt-ra becsült "rossz kályhát" írtak össze a 3 forintot érő tüzelőn kívül). A "ser áruló csapszék" 2 kályháját 25 forintra értékelték, ám ennél jóval szerényebb, másfél forintot taksáló kályhát találtak a Csellé János házában. Nem tudni, hogy a 3 és 12 forintra becsült kályhák között mi volt a különbség, hiszen nevükön és értékükön kívül más adatukat nem közölték. A kisvárdai Csillag vendégfogadóban összeírt 1 forintot