Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi tornácok

8. kép. Komlódtótfalu, Kisfaludy u. 21. gott oszlopok azonban mindig újak, általában a húszas éveknél nem régebbiek (11. kép). A négy oldalon fara­gott újabb lábfák is egyszerűek (13. kép). A díszítés újabb, egyszerűbben készíthető módja az oszlop befme­szelése, majd a két 1-2 em mély vágás közötti rész kivé­sése. A gazdagabb faragások (például korintizálő osz­lopfők) egyedi esetek, és sokszor templomokból szár­maznak (7. kép), de vannak eredetiek is (12. kép). A könyökfákat - kötéseket - elég ritkán díszítik, álta­lában az élek barokkos vonalú lemetszésével (5. a kép). Néha - nyilvánvaló díszítő szándékkal - ívesen készítik a könyököt, faszerkezettel utánozva a boltíves tornáé formáit (8. kép). Ez a megoldás is ismert már a fator­nyok galériáiról. A századforduló után a szecesszió hatására vidékün­kön is megjelenik a lombfűrésszel díszített, csipkézett könyökfa-imitáció, amely már puszta dekoráeié), szerke­zeti szerepe nincs 2 " (7. kép). Még újabbak, a két világhá­ború közötti időben készültek a fűrésszel cifrázott sze­gélydeszkák, amelyek itt a népi díszítőművészet talán utolsó virágzásának emlékei (13. kép). Igen ritka a gerenda - koszorú, folyógerenda - díszí­tése. Leginkább az íves formáknál fordul elő, hogy a nagy magassága gerendát az oszlopok között ívesen ki­vágják, és sokszor egyszerű tagozattal is ellátják. Az ív záradékában kialakított faragott tagozat a boltívek zá­rókövének távoli formai emléke (5. b; 8. kép). A mellvédgerenda - redely, karfa - díszítése nem szo­kásos. A mellvéddeszkákat néha fűrészelt mintákkal díszítik, cifrázzák. 9. kép. Faragással díszített tornácoszlopok: a. Jánkmajtis, Béke u. 22. b. Szatmárcseke, Kossuth u. 26. c. Kisszekeres, Kossuth u. 57. d. Vámosoroszi, Kossuth u. 22. e. Fülesd, Kis u. 3. f. Csaholc, Kossuth u.3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom