Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon
kenyeret úgy lehetett bevetni, hogy a kemenceszáj elé egy beálló lyukat mélyítettek. Szórványosan fordul elő a Sárközben, az Ormánságban és az északi Balaton-melléken. Ezek a földön ülő kemencék elég későiek, nem hozhatók kapcsolatba a középkori padka nélküli megoldással. Egy őcsényi ház bontásakor például a két régebbi, befalazott kemence magas padkája volt, a harmadik, 1900 körüli, viszont a padlószinten nyugodott. 218 Az őcsényi ház mindhárom kemencéje vályogboltozattal, lapos tetővel rendelkezet, és mindegyiknek a tűzterét jelentősen bemélyítették a falba. Ez a megoldás fölidézi a középkori hagyományú kinyúló kemencéket, melyekről a Sárközből is és a Dél-Dunántúl más tájairól is tudunk. Sárpilisen az 1960-as évek elején bontottak le egy ilyen konyhai kemencét. 219 De megtalálható volt több helyen a Sárvíz mentén. 2211 Az Ormánságban Szaporcán és Rádalván gyűjtöttünk rá vonatkozó adatokat, Kisszentmártonban GUNDA Béla örökítette meg. 221 Az 1960-as években Beremenden még álló állapotában láthattuk. Alkalmazták a drávaszögi Laskón, valamint a közeli Dőlni Miholjacon is. A laskőiak szerint az utóbbi 100-200 évben mindig voltak kinyúló kemencék. 222 Ez a fajta kemence Baranyában megelőzte a konyhai szögletes kemencéket. A kinyúló kemencéket megépítették a 20. század elejétől külön emelt nyári konyhákban is. Közülük látni még náhányat Baranyában (például Siklósnagyfaluban, Peterden, Orfűn és Laskón) és Tolnában (Tamási, Kajdacs). 22y Sajnos, e kemencetípus középkori kontinuitását, bármennyire feltételezhető is, helyi régészeti föltárások hiányában nem tudjuk követni. A recens anyagban a szilárdfalú házak szabadkéményes konyháiban fordult elő, főleg a terület keleti felében, ahol az alföldi házfejlődéssel számos egyezés mutatható ki. A fejlett szabadkéményes konyhák tüzelői között meg kell még emlékeznünk a kenyérsütő kemence mellett álló kiskemencéxői. Elsők között báró Sigray Károly beleznai (Somogy m.) tisztházának 1770-ben fölvett inventáriumában szerepel az apró süteményeknek való kis sütőkemence. 224 A darányi (Somogy m.) paplak átalakításával kapcsolatban 1850-ben arról értesülünk, hogy a kiskemencét (amelyben húst, süteményt szoktak sütni) áthelyezik a konyha másik oldalára. 225 Paraszti környezetben a múlt század derekán jelenik meg. Legrégebbről egy 1839-ben készült somogyszobi házból ismerjük. 226 A kiskemence magas padkára vagy lábakra emelt tégla-, illetve vályogboltozatú, lapos tetejű sütőberendezés. Mezőcsoknyán (Somogy m.) az egyik lakóépületben falábakon állt, és alatta rakodóhely volt. 227 Somogyban alkalmazták még Szenyéren, Táskán, Tapsonyban, Ordacsehiben, Göllén, Toponáron, Mernyén, stb. 228 Baranyában följegyezték Kovácsszénáján, Baranyajenőn, Bodolyabéren és Vajszlón. 229 Tolna megyéből Koppányszántóról, Nagykónyibói és Szakcsról ismerjük. Egyik nagykónyi házban - némi túlzásként - három kemence volt, külön a kenyérnek, kalácsnak és a rétesnek. 250 Mindamellett a kiskemence nem vált a paraszti háztartás általános berendezésévé. Mint ahogy a somogyszobiak is elmondták, inkább csak a „nagyobb gazdák"-nál fordult elő. 231 A századforduló táján pedig kiment a divatból a rakott tűzhely térhódításának hatására. A rakott tűzhely eredendően konyhai berendezés, azonban, mint láttuk, a parasztok házaiban legtöbb helyen - különösen a füstöskonyhás vidékeken - először a szobában alkalmazzák, de szinte azonnal bekerül a konyhákba is. Az inventáriumok tanúsága szerint a baranyai falusi kiskereskedők konyháiban már az 1860-as években funkcionál (pl. Bikaion, Hercegszőlősön). 2 * 2 Paraszti használatáról legkorábbi adataink Tolnából és Baranyából származnak, főként a Duna mentéről. Sárközben, Sióagárdon, Madocsán, a Drávaszögben és Kelet-Ormánságban 1890 körül kezd elterjedni. Általá18. kép. Szabadkéményes konyha tüzelőberendezése: rakott takaréktűzhely, alacsony, szögletes, vályogboltozatú kemence, katlan és nyílt tűzhelyes oldalpadka. Kadarkút (Somogy m.) 1931. ÉBNER Sándor fényképe nossá válása a 20. század első évtizedeire tehető. Csak némely konzervatív, faépületekben gazdag zalai és somogyi tájakon késik az 1930-as, sőt 40-es évekig. 233 A polgárosultabb vidékeken 1940-től már elmúlásának lehetünk tanúi, de általánosságban elmondhatjuk, hogy az 1950-es évekig ez a dél-dunántúli konyhák uralkodó főzőhelye. Ahol a konyhákban hasábalakú vályog- vagy téglakemence állt, ott a takaréktűzhely annak oldalába épült. A két világháború között terjedni kezd a rakott sparhelt mobil változata, a vasból készült csikótűzhely. Somogyszentmihály on Schmoltz József géplakatos készítette a két világháború között. Zengővárkonyban 1939ben állították be a jelenlegi tájházba, Drávaszögben a II. világháború után került be itt-ott a házakba. 234 Azonban még népszerűsödése előtt háttérbe szorítják a gyárilag készült, zománcozott asztali tűzhelyek. A 20. századi szabadkéményes konyhák fontos tartozéka a katlan. Az úri konyhákban a 18. században is alkalmazzák. Még ugyanebben a században megjelenik a fejlettebb falusi lakásokban is, amint arról a darányi református paplak 1795-ös leírása tanúskodik. 235 A parasztházakban viszont nagy késéssel jut el. A múlt század folyanflán funkcióját a láncon függő bográcsok töltik be. Csak a század végétől tudunk a katlanok építéséről. 236 A 20. században viszont általánossá válik, s a szabadkémény fennállásáig a konyhában foglal helyet, majd kikerül a nyári konyhába vagy az udvar valamely más fedett helyére. Disznóöléskor ma is használják.
