Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BARTHA ELEK: A szakrális célú határbeli építmények funkcionális kérdései. Keresztek, szobrok, kápolnák

szönhetik létüket, még ha a közvetlen okok koronként és alkalmanként mutatnak is eltéréseket. A probléma fontosságára utal, hogy valamennyi e témával foglalkozó munka kitér az állíttatás körülményeire. A keresztek, szobrok emelésének oka, célja igen sokféle lehet, az adatokból mégis kiszűrhető néhány általánosabb, korra, helyre jellemző tényező. A 15-16. századból származó adatok szerint ekkor már volt példa úgynevezett „engesztelő" keresztek állíttatására, amellyel a gyilkosságban vétkesek nyerhettek bocsánatot.

10 A 18. században a barokk vallásosság szintén kedvezett a keresztállításnak. A missziós körutak alkalmával sokhelyütt állíttattak kereszteket, amelyek azután sokak számára váltak imák, könyörgések színhelyévé.

11 A Keszthely-környéki falvak keresztállításának indítékaiként RÉTHELYI János a következőket sorolja fel: a falvak bejáratának jelzése (köszöntés, búcsúztatás), a templom körüli keresztállítás, temetői kereszt, „engesztelő" kereszt (halott emlékére), hálaadó kereszt a háborúból való hazatérés örömére.

12 Ezenkívül tudunk még fogadalomból, betegség, járványok idején állított keresztekről, s nagy számban olyan esetekről is, amikor a keresztet állíttató család saját magának kívánt a kegyes felajánlás révén emléket állítani. Meg kell említeni azt a gyakorlatot is, amely szerint mágikus jelentőségű helyekre, keresztutakra szintén emeltek kereszteket a gonosz erők távoltartására. Szembetűnő, hogy a kereszt funkciója milyen szorosan összefügg a tájban elfoglalt helyével. Olyannyira, hogy - amint a fenti példából is láthattuk - állíttatásának indítékaként sok esetben elegendő a helyet megemlíteni (templomkereszt, határkereszt stb.). A katolikus vallásgyakorlás egyenesen megköveteli, hogy a tér bizonyos pontjain keresztek, vagy legalább más vallásos objektumok legyenek. A keresztek a térben a közösség környezetének szakrális inhomogenitását hordozzák, azon belül bizonyos funkciókat tekintve szakrális központokat alkotnak. Adott esetben még a templom funkcióit, vagy annak egy részét is viselik. Répáshután például még a közelmúltban is úgy tartották, hogy a boszorkányok karácsony éjféli felismerése, azonosítása nemcsak a templomban, de az iskola előtti keresztnél is lehetséges.

13 Elképzelhetetlen tehát, hogy a közösségi vallásos megnyilvánulások szakrális értelemben neutrális környezetben menjenek végbe. Még az itt kivételként szóba jöhető belső terek esetében is megfigyelhető az alkalomra való előzetes átrendeződés. Keszthely környékén a teret átmenetileg önmagában is megengesztelő úrnapi sátrakat is a keresztek tövében állítják fel.

14 A keresztek mindenesetre a tartós térszakralizáció objektumai, s ily módon hatásuk is nemzedékeken át érezhető. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy - amint azt az idézett indítékok is tanúsítják - a leendő kereszt helyét is a tér valamely már meglévő csomópontján jelölik ki: a templom mellett, a temetőben, a keresztútnál, stb. Az objektumok további éltében azonban az állíttatás motívumai háttérbe szorulnak, s felszentelésétől fogva a kereszt önmagában is teljes értékűvé válik. Egy kereszt felszentelése önmagában is fontos esemény egy közösség hitéletében. Nagy számban jelennek meg rajta a hívek a környékbeli plébániákról, parókiákról, s a szertartáson általában több pap vesz részt.

15 A felszentelés a kereszt funkciójában minőségi különbséget jelent, ezáltal nyeri azt a kultikus többletet, amellyel a környezet többi létesítményével szemben rendelkezik. Erre vezethető vissza az az abaligeti hagyomány, hogy aki valamely okból fel nem szentelt „pogánykeresztnél" végez könyörgést, annak kérése nem nyer meghallgatást.

16 A keresztek jelentősége a népi vallásosságon belül a vallásgyakorlásban mutatkozik meg legszembetűnőbben. Részint annak révén, hogy helyszínt nyújt bizonyos vallásgyakorlási formákhoz, részint pedig azáltal, hogy mint a kultusz tárgya, önmagában is ihletője egyes egyházi szertartásoknak, népi ájtatosságoknak. A katolikus parasztság egésze gyakorlója volt - és részben még ma is gyakorolja - a kereszt ihlette gesztusoknak, egyszerű vallásos megnyilvánulásoknak. Mellette elhaladva a tiszteletadás általános formája a keresztvetés, kalapemelés, amely gyakran rövid fohásszal, könyörgéssel is párosul. Hasonló gesztusokkal találkozunk a szekéren közlekedőknél, a tömegközlekedési eszközök igénybevételekor azonban a tiszteletadás elmarad.

17 Kultuszhelynek számítottak az út menti keresztek a gyalogos búcsújárás idején is. A búcsúsok az útjukba eső kereszteknél megálltak, közös imát végeztek, esetleg rövid pihenőt tartottak.

18 Csíkszentdomokos közelében egy keresztnek saját búcsúja is van. A Pásztorbükk oldalában 1816 óta tölgyfakereszt áll, amelyet Báthory bíboros-fejedelem meggyilkolásának emlékére emeltek. Búcsúja mindenszentek napjára esik, amikor a hívek a negyvenes években még processzióval vonultak ki a faluból a kereszthez.

19 A távolabbi falvakból is sokak által látogatott Kisasszony-napi sümegi búcsú előtt a Várvölgy főutcáján álló kereszteket bemeszelték, hogy illő módon fogadják a zarándokokat.

20 Egyházi szertartásokat, liturgis eseményeket is szoktak a kereszteknél tartani. Mindenekelőt olyan szertartásokat, amelyek a Szent Kereszt tiszteletéhez tartoznak.

21 Katolikus vidékeinken az áldozócsütörtök hetében az úgynevezett keresztjáró napokon a hívek felkeresték az útmenti kereszteket. Csépán a templomban gyülekeztek a hívek, majd az énekes emberek vezetésével végiglátogatták a falubeli kereszteket. Közben a mindenszentek litániáját végezték és fájdalmas énekeket énekeltek. A szertartás a 40-es években maradt el.

22 Kiskunfélegyházán ünnepélyes körmenettel vonultak az újtemplomból az ótemplomba és vissza, miközben az útbaeső kereszteknél ájtatosságot végeztek.

23 A keresztjáró napok búcsúhelye a Székelyföldön Csíkszenttamás temploma, ahová ilyenkor a környező falvakból ellátogatnak a hívek.

24 A görög katolikusok a nagyböjti időszak harmadik vasárnapján, a kereszthódoló vasárnapon a közelmúltban vecsernye után még felkeresték a faluban álló kereszteket, ahol közös ájtatosságot tartottak, böjti énekeket énekeltek. A határbeli keresztek felkeresése legtöbbször nem korlátozódott erre a napra, hanem eltartott egészen a böjti időszak végéig.

25 Filkeházán ilyenkor a hívekpoklanát vernek.

26 Rakacán a társulatos aszszonyok keresték fel a kereszteket, hogy az Úrjézus kínszenvedését pótolják. Nyírkarászon az ájtatosság ideje alatt a keresztnél gyertyákat égettek. A szokás feltehetően a kereszthódoló vasárnap hagyományaiból sugárzott szét más időpontokra. Az ájtatosság fennmaradásának kedvezett az intenzív társulati élet, a keresztek fel-