Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
BALASSA M. IVÁN: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése
6. kép. Bart 1782-ben a II. József-féle katonai felmérésen 7. kép. Bart vázlatos településképe (1880 körüli állapot) A gazdatelkeken, portákon a lakóház az utca vonalától néhány méterrel beljebb épült, előtte kerítéssel elválasztott kiskert található. A szalagtelken álló lakóépület a lakó- és gazdasági funkciók többségét egyesíti, tehát a lakórész után kamra, istálló, szín következik, így a háztól független gazdasági épületek túlnyomórészt ideiglenes jellegűek. Kivételt képez a lábasói, mely rendszerint a lakóházzal szemben helyezkedik el, az istálló bejáratának magasságában. 8 A gazdák lehetőleg arra törekedtek, hogy a szín egybe legyen építve a lakóépülettel. Aki ezt nem engedhette meg magának, készített az udvaron egy félszert. A baromfiak többnyire a disznóól padlásán kaptak helyet, esetleg a disznóól mögött külön csirkeólat építettek nekik. 8. kép. Szőgyén 1782-ben a II. József-féle katonai felmérésen Meg kell említenünk a nyárikonyhákat is. Ezek első megjelenése az első világháborút követő időre tehető, de a kétszobás házak egyidejű elterjedése miatt a nyárikonyhák nem váltak általánossá. így Barton, Bényben és Kisgyarmaton még egy-egy példányuk megfigyelhető, de Szőgyénben egyáltalán nem ismertek. Helyük a lakóépülettel szemben volt. A lakóudvar végében volt az elkerített szérőskert, (Szőgyén, Bény) ahol a kazlak álltak, ezt pedig a veteményeskert követte. 9 Kút nem minden portán volt. A tehetősebbek lehetőleg külön kutat ásattak maguknak. A kút rendszerint a ház előtt a kiskertben volt, esetleg a ház mellett, az udvar elején. A zsellérporta abban különbözött a gazdaportától, hogy kiterjedése kisebb volt, és csak a lakóépület állt rajta. Itt is kis kerítéssel vették körül a veteményeket. Az utcai kerítés deszkából készült, esetleg lícbőX. A porták közötti kerítések sövínyből voltak. Akácfa, vagy topolyafa oszlopokat leástak, erre vízszintesen vastagabb husángokat erősítettek és lehetőleg fűzfavesszővel, függőlegesen befonták. Volt aki hosszába font kerítést készített (Bart). A településsel kapcsolatban szólni kell a szőlőkről is 1 ", ezek ugyanis Kisgyarmaton és Szőgyénben közvetlenül a településhez csatlakoztak. Bény szőlői a Garam átellenes partján vannak, Kisgyarmat és Paid között, a barti szőlők is a falutól távolabbi pontján voltak a határnak. Kisgyarmaton a faluból délkeletre kiinduló dűlőút mentén, közvetlenül a beltelkek folytatásában álltak a szőlőbeli kunyhók, Szőgyénben hasonlóan, azzal a különbséggel, hogy itt több irányban is szegélyezik a településről kivezető dűlőutakat a kunyhók. Ezek egy része a falu terjeszkedésével a beltelkek közé került, mint az a két szőlőskunyhó, mely a falu északkeleti részén áll. A porta épületei közül a századfordulón mindössze egy épület volt a lakóházon kívül, mely nem ideiglenes jellegű. Ez a disznóól. A lábasói talpgerendákon álló zsilipéit falú építmény zsúp fedéssel. Általában helyi ácsok készítették. Előfordult, hogy az ólat egészben eladták, és átszállítva más portára, ott állították fel (Szőgyén). A félszerek, bár helyük állandó volt, megjelenésükben ideiglenesnek tűntek. „Csinált csak úgy ágasokat,
