Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

számol ne, hogy Iharosberényben (Somogy m.) 1737ben Szakálné az udvaron feküvén az kéretett kemenczéje elöt, s ot nyomták megh, . . ."

171 Az ormánsági, 1880-as években született adatközlők még tudtak a régi közös, szabadtéri kemencékről. Szaporcán például a kemencék telken kívül, az egysoros utca túloldalán, a Fekete-víz partján sorakoztak. Szívesen emlegették azt az anekdotát, hogy a gyakori árvizek alkalmával a kemencében fogták a halat.

172 A füstöskonyhában ritka kivétellel ott állt a kenyérsütő kemence. Szerkezetére és megjelenésére nézve elkülönül boglya- és hasáb alakú változata. A boglyakemencék a honfoglalás korától folyamatosan jelen vannak a térségben. Formailag hasonlók, szerkezetük azonmogy és Zala megye határán. A Mura mentén egészen Göcsej és Hetes széléig nyomonkövethető; Surdtól Beleznán, Semjénházán át Zajkig, magyar és horvát házakban egyaránt.

176 A Mura mentén a boglyakemence találkozik, s együtt fordul elő a másik nagymultú-, Nyugat-Magyarországra jellemző óriási, hasáb alakú kemencével, amit a Mura vidékén - és azon túl Szlovéniában - krusna pec-nek hívnak.

177 A boglyakemencének a Dráva mentén, Nyugat-Ormánságban, néhány déli szigetvidéki faluban (Zádor környékén) és a horvát településeken (Lakácsa, Drávagárdony, Drávaszentes) létezett egy alacsony, hosszúkás, nyeregtetejű változata, amelyeket GUNDA Béla a kerti kemencékkel hozott összefüggésbe.

178 ban átalakult; a késő középkoron át egyre inkább a favázas, sövényoldalú építmények kerültek előtérbe, a kő alkotó elemek pedig elmaradtak. A néprajzi anyagot összegezve azt látjuk, hogy a konyhai boglyakemence a 19. században igen nagy területet foglalt el, Tolna megyétől nyugatra szinte majdnem az egész Dél-Dunántúlt. A faépítkezést őrző vidékeken: Zselicben, BelsőSomogyban, Marcali-háton, a Dráva és Mura mentén sok helyen a 20. századig fönnmaradtak. A századfordulón még a somogyi Balaton-melléken is emlékeztek rá.

173 Csonkakúp vagy félgömb alakú kemence volt a nyugat-ormánsági házban,

174 de századunk elején még néhány kaposmenti Tolna megyei konyhában is (Miszlán és Koppányszántón).

175 Nagy számban előfordult SoA boglyakemencék készítési módja megegyezett a régi füstösházak kemencéjével. Sárból és vékonyabb vagy erőteljesebb favázból építették. Ormánságban a hozzávetőleg 30 cm magas padkára kettéhasított gömbfákat állogattak, befedték fazsindellyel, s erre rakták a gázolt, gyúrt sarat.

170 Zselicben három módját is ismerték a kemencekészítésnek.

180 Egyik esetben a vázat villás ágú karókból, s az elágazásokba fektetett keresztfákból szerkesztették, másik esetben vékonyabb vesszőből tyúkborítószerű alkotmányt tákoltak, fölül vasabronccsal összehúzva. Mindkettőt kívülről tapasztották, több rétegben. A harmadik, (Szilvás) szentmártom változat leírása egyedülálló. Eszerint hantokból boglya alakú halmokat raktak, beborították sárral, és kívülről be14. kép. Szennai (Somogy m.) füstöskonyha boglya alakú kemencével és a szemeskályha szája előtti oldalpadkával 1931-ben. ÉBNER Sándor fényképe