Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

konyha befogadása, tehát fordulatszerű változtatás volt, a másik a meglévő szisztéma módosítása. Somogy megyében több helyen találkozhattunk olyan megoldással, amikor a talpas-vázas épületekben a régi füstösházra emlékeztető nagyméretű konyhából egy keskenyebb, másfél-, két méter széles füstöskonyhát választottak le a szoba felőli oldalon. így a házban két konyha jött létre, melyek közül már csak a keskenyebb volt füstös. A keskeny füstös helyiség leválasztásával a Nyugat-Dunántúlon is találkozunk, ott azonban a cél a füstösház szobává alakítása volt.

155 Természetszerűleg fölmerül a gondolat, hogy némely esetben Somogyban is ilyenfajta kísérletről van szó. Jelenlegi tudásunk azonban kevés ennek bizonyítására, ugyanis nem rendelkezünk hiteles bontási megfigyelésekkel, egyértemű információkkal. A kettős konyhás házaknak egy-egy példányát mindössze Belső-Somogyból Csökölyből és Mezőcsokony áról, a Marcali-hátról Tapsonyból, a zselici Toponárból és a Nagy-Berekben lévő Somogyszentpálról ismerjük.

156 Köztük, úgy tűnik, olyanok is vannak, amelyek eleve két konyhával készültek. Talán ilyen a szentpáli vertfalú épület, amelynek egyik konyhájában mászókéményt húztak, s emellett foglal helyet a keskeny, kemencés füstöskonyha. Továbbá a csökölyi ház bontása során sem derült fény a kisebb konyha másodlagos voltára.

157 A kettős konyhás házak ritkasága, s a megoldás komplikáltsága mindazonáltal átmeneti állapotra enged következtetni, amely valószínűleg nem vált általánossá. A füstöskonyha tüzelői A füstösház tűzhelyével kapcsolatban Szennán azt jegyezte föl GÖNYEY Sándor, hogy: „Régen a füstöskonyhában éltek és ott is étkeztek a konyha közepére rakott tűz körül."

158 A középkori házaknak ezt az elrendezését néhol tehát az újkori épületek füstöskonyhái is megőrizték. A kákicsi (Baranya m.) szájhagyományban az 1960-as évek elején még élt az emléke a „legrégibb tűzhely"-nek, ami nem volt több a konyha közepén a földre rakott tűznél.

159 Mivel ez az emlékfoszlány kortalan, nem tudjuk megfelelően a házfejlődés menetébe illeszteni, csak sejthetjük, hogy a szennai adathoz hasonlóan a füstösházra vonatkozhat. A konyha közepén kiképzett tűzhely legtovább a szlavóniai magyaroknál maradt fönn. Harasztiban azt derítettük ki, hogy néhány házban a tűz még századunk fordulóján is a 25 cm magas, 2x2 méteres, körbenjárható padkán (padikán) égett, a szenes /iáznak nevezett konyha hátsó felének közepén. Fölötte körte alakú rézbakrács függött lázsafáról. Ez az archaikus tüzelő azonban a múlt század második felében már kéményes konyhájú, alföldi típusú házhoz tartozott. Középkori állapotokat őrző, földön lévő tűzhelyekről tudósít KISS Géza az Ormánságból, időhatározó nélkül. Azt írja, hogy a „Kemince és a fal között a jobb sarokban volt az ősi tűzhely hőkü. Mi volt a hőkü? Legősibb alakjában semmi. Egyszerűen a konyhaföldnek az a kijelölt helye, ahol tüzelni szoktak".

160 A konyha sarkában földön vagy alacsony sárpadkán kialakított tűzhellyel kapcsolatos cmlékanyag az ormánsági Cúnban az 1850 körüli évekhez köthető.

161 Az 1960-as években ennek a tüzelőformának az emlékével még több helyen találkoztunk Baranyában;

162 Ormánság középső falvaiban (Drávacsepelyen, Drávapiskiben, Cúnban), Szentlőrinc közelében (Szabadszentkirályon és Zokon), a megye északnyugati szélén (Somogyhárságyon és Hörnyéken), azonban használatának idejét már nem tudták megmondani. A Dráva völgyében, a Somogy megyei Berzencén a horvát lakosság talpasházai között 1933-ban még volt kettő olyan, amelyekben a tűzhely a szobai kályhák szája előtt a puszta földön helyezkedett el.

163 Deesen (Tolna m.) állítólag 1870 körül még a legtöbb helyen a kéményes konyha sarkában arasznyi magasságú padkán égett a tűz.

164 A múlt századi füstöskonyhákban azonban rendszerint a hozzávetőleg fél méter magas oldalpadkák szolgáltak tűzhelyül, amelyeket a szobai fűtőberendezések szája elé építettek vertföldből vagy vályogból. Ezeket a tűszeleket megtaláljuk a Mura mentétől végig az egész faépítkezésű területen. Dél-Zalában és Délnyugat-Somogyban a horvátoknál komén, kamen a neve,

163 a velük szomszédos szigetvidéki-, belső-somogyi területeken kemő,

m az Ormánságban hőkü. Mindezek az elnevezések utalnak a sütőkőre, illetve a tűzhely kőborítására, akárcsak a göcseji kemence fenekének hüőkkű neve.

167 A hőkü hé vagy hévkő névváltozatát a Somogy megyei Felső-Segesdröl jegyezték föl 1759-ben Halász Ilona boszorkánypőrében.

168 Sajnos a hévkőről csak annyit tudunk meg, hogy a váltottnak vélt kisdedet fazékban ráhelyezték. Az oldalpadka neveként előfordul még a tüszel és a pocik Somogyban meg Baranyában, a padika Szlavóniában. Belső-Somogyban, Zselicségben, a Marcali-háton és Dél-Zalában, magyaroknál és horvátoknál egyaránt, ugyanezekkel a nevekkel jelölték a konyhai kemence szája előtti tüzelőpadkát.

169 A főzés télen az oldalpadkán, nyáron a sütőkemence padkáján történt. Az oldalpadkák szinte változatlan formában továbbéltek a szabadkéményes konyhákban is. A Dél-Dunántúlon a füstöskonyhának jellegzetes tarozéka a tűzhely fölé akasztott balkáni típusú rézüst, amit a szabadkéményes konyhákban is sokáig, a Sárközben például az 1870-es évekig a katlanok és rakott tűzhelyek elterjedéséig megtartottak. A bogrács vagy rézvasfazék helye a tűzhelyekhez igazodott, Belső-Somogyban és Zselicben a sütőkemence tűzpadkája fölé erősítették. A konyhai kemencék Kevés olyan adattal rendelkezünk, amelyek kemence nélküli füstöskonyháról szólnak. Ezek azokról a tájakról származnak, ahol a szájhagyomány megőrizte a konyha közepére rakott tűzhelyek és a sütőharang, a puplika emlékét; a Zselicségből, Belső-Somogyból, az Ormánságból és Szlavóniából.

170 A szórványos és bizonytalan visszaemlékezéseket ma már nehéz értelmezni, nem elégségesek ahhoz, hogy megvilágítsák a középkori nyílt tűzhelyes házzal való összefüggést. A szegénység körében továbbélő somogyi füstösház esetében mégis fölfedezhető bizonyos egybeesés. Továbbá megfogható egy olyan fejlődésbeli epizód, amikor a szobába fölépítik a korábbi füstösház boglyakemencéjét, és az immár konyhává vált helyiség átmenetileg kemence nélkül marad. Ugyanezeken a vidékeken találkozhatunk a házon kívüli, udvari vagy utcai kemencék emléknyomaival. Csökölyről már idéztük GÖNYEY-nek azt a följegyzését, amely szerint egyes, csak tűzhellyel rendelkező füstösházaknál a sütőkemence az udvaron állt. Egybecseng ezzel a boszorkányperek egyik mondata, amely arról