Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon
konyhaajtón, a szemöldökfa fölött falbavágott ajtószéles füstlikon." 142 Ez a jellemzés, mint majd a későbbiekben látni fogjuk, csak Nyugat-Ormánságra érvényes. A Kelet-Mecsekalján 143 a múlt század közepén még vertfalú házak is épültek kémény nélkül. A füstöskonyhás házakat a néprajzi atlasz kutatói föltárták ezen kívül a megye középső és délnyugati részein. Baranya Néprajzi Atlasza a Duna menti széles sáv és a tágabb értlemben vett Drávaszög kivételével szórványosan az egész megye területén regisztrálta. Előfordulásának legkeletibb pontja Kékesd (magyar része) volt. Az itt lakók a zselicihez hasonló tréfás találós szólással jellemezték: „1920-ig volt a faluban egy ház, ahol a kéményen jártak be." Az ormánsági falvakban a Kelet- és Nyugat-Ormánság határán lévő Cúntól nyugatra volt kimutatható. Tolna megyéből 1903-ban KOVÁCH Aladár arról tudósít, hogy a Kapós és Koppány folyók közén kéménytelen, füstöskonyhájú házak bőven vannak. 144 Őt igazolják az 1960-70-es években végzett néprajzi gyűjtések, 145 amelyek szerint Koppányszántó, Miszla és Szakcs térségében a füstöskonyhák megérték az 1900-as éveket. Kémény nélküli házakban éltek a múlt század derekáig a Mezőföld déli részén is. Egy-két ilyen lakóépület Ozorán és Kisszékelyen átalakított formában egészen az 1970-es évekig fönnmaradt. 146 De ettől délre, Sióagárdon is tudunk hasonlóról. 147 A kéménytelen házra az 1930-as években a sárközi Deesen is emlékeztek, úgy tudták, hogy 1870 körül még létezett. 148 Valószínűleg azonban már ritka kivétel lehetett, mert a szomszédos Őcsényben az 1826-os tűzrendészeti ellenőrzés során 367 ház között mindössze kettőt találtak kémény nélkül. 149 Nem volt kémény a szlavóniai magyarok „ősi" házán sem. 15 " Sajnos az ősi „időhatározó" tartalmát nem ismerjük pontosabban. Úgy tűnik, a 20. század elején már nem volt tárgyi emléke. A mai adatközlők nem is tudják fölidézni a kémény nélküli állapotot. 151 A szenesházról szóló néprajzi adatok legtöbb esetben beszámolnak a kéményről is. Az első közzétett néprajzi gyűjtés szerzője 191 l-ben már csak szabadkéményes házakat látott. 152 Föltehető viszont, hogy a múlt század első felében, HOBLIK Márton Verőce megyei leírása idején még létezhettek. HOBLIK 1832-ben úgy jellemzi az itteni köznép életkörülményeit, hogy főleg „kürtőletlen konyhá"-jában lakik (de van szobája is). 153 Mindezek alapján a 19. századról olyan összkép bontakozik ki, miszerint a füstöskonyhás házak elterjedési területe majdnem az egész Dél-Dunántúlt magába foglalja. Zala és Somogy megyét egészen behálózza, Baranyában a megye középső és nyugati részeit jellemzi, s ott a Hegyháton át kapcsolódik a tolnai Kapos-Koppány közéhez és Délnyugat-Mezőföldhöz. Északkeleti határvonalának a Sió tekinthető. Múlt századi nyomaival azonban ettől délre, a Sárközben is találkozunk. Legtovább a faépítkezést sokáig őrző területeken, Zala megyében, Belső-Somogyban, Zselicben és a Dráva menti délszláv falvakban maradt fönn. Általános tendenciaként elmondható, hogy a füstöskonyhájú házak építése a 19. század középső harmadában megszűnt (a hagyományőrző területeken is), lakásul azonban az utóbb fölsorolt tájakon a 20. században is szép számmal használták. A füstöskonyha füsttelenítése A kémény nélküli házak részleges füstelvezetése különféle nyílások segítségével történt. Igen általános volt a padlásdeszkák vagy boronák széthúzása, a mennyezetbe vágott lyuk, padlásföljáró. A füst nagy része az ajtón és a fölötte lévő fali füstnyíláson távozott. Ebben az esetben a tornác mennyezetén az ajtó fölötti részen is hagytak egy kb. 100 cm hosszú nyílást, amin a füst fölhúzódott a tető alá. Sok helyen itt jártak a padlásra. A füstöt az ajtó fölötti lyuk két oldalán sározott deszkák terelték a héjba. A jobb huzat érdekében az ajtóval szemközti hátsó falon gyakran mintegy másfél méter magasan 10-20 cm átmérőjű kerek lyukat vágtak. BelsőSomogyban és Zselicben ezt másodlagos funkciója után macskalyuknak, nevezték, a beleznai (Zala m.) horvátok ezen „kémlelték" a szomszédokat. 154 Rendeltetése megegyezett az egykori füstösház sok kis szellőzőnyílásáéval. A macskalyukakat azonban nem tolituval - fasínen csúszó fatáblácskával -, hanem csak rongydugóval zárták be. A füstöskonyhás házak füsttelenítése kétféle képpen történt. Egyik útja a kémény vagy a szabadkéményes 13. kép. Nyílt tűzhely alacsony sárpadkán. Kórógy, (Szerem m., Jugoszlávia), 1910. GARAY Ákos fényképe
