Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
DÁM LÁSZLÓ: Adatok a Garam menti szőlőhegyek népi építkezéséhez
0 1 2 3 4 5 9. kép. Lyukpince oromtornácos présházzal. Garamkövesd Iában 2-3 m, a pincefióké 1-2 m. Kiképzésük boltozatos és sok esetben kővel bélelt (15. kép). A borfeldolgozó és tároló építmények készítésének legnehezebb munkafázisa a pince kiképzése, a pincevágás, pincefúrás. Az itteni pincéket minden esetben agyag- vagy löszfalba vájják. Első lépésként a gádor gödrét ássák ki, a lejárat szélességének és hosszúságának megfelelően 2,5-3 m mély gödröt készítenek, melynek egyik oldalán a leendő lépcsőlejárat irányában rézsűt képeznek ki, hogy a gödörből és a pincéből kikerült földet könnyen a felszínre juttathassák talicskával vagy saroglyával. A gádor elkészítése után fognak a pincevágáshoz. Előbb kirajzolják a pince alakját, aztán ásóval, csákánnyal, veremvágó kapával úgynevezett kapaccsal hozzáfognak a föld kitermeléséhez. A munkához hat ember szükséges, hárman vágják, vésik a hegyet, ketten kihordják a földet, egy ember pedig elteregeti a pincelyukból kikerült agyagot, amellyel részben a leendő hajlok helyét töltik fel, részben a hajlok építéséhez szükséges sár készítésére használnak, a fölösleget pedig a pince tetejére borítják. Egy 8-10 m hosszú pince készítéséhez másfél, két hétre is szükség van. Pincekészítéshez általában minden szőlősgazda értett, a segítség pedig a rokonságból és a szomszédságból került ki, a munkát kalákában végezték, a szinte naponként változó segítők pedig csak ellátást kaptak. 20 A régi pincék még mind béleletlenek, csak a századfordulón indult meg a pincelyuk kővel való kibélelése, melyhez a követ Köbölkútró\ és KőhídgyarmatróX szállították. Egy átlagos pince béleléséhez kb. hat-nyolc szekér kőre volt szükség. A kőboltozat készítése és a gádor kiképzése már nagy szakértelmet kíván, ezért ezt a munkát szakképzett kőművesek irányították. Az épülő gádor- és pinceboltozatot deszkasablonokkal és állványokkal támasztották alá, a megfelelő formára faragott kövek összeillesztéséhez és rögzítéséhez pedig mésszel kevert agyagsarat használtak. Századunk 20-as, 30-as éveiben egyre inkább előtérbe került a tégla felhasználása a 0 1 2 3 4 5 1 I ' • I • ' I I m 10. kép. Oromtornácos présházas lyukpince alaprajza. Muzsla
