Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

DÁM LÁSZLÓ: Adatok a Garam menti szőlőhegyek népi építkezéséhez

11. kép. Nádtetős présház főhomlokzati bejárattal. Kernend 12. kép. Oromtornácos hajlok. Muzsla pinceboltozatok készítésénél. A gádor lépcsőzetét az erősen ledöngölt rézsűbe vágják, a földlépcsők leomlá­sát pedig gerendák, vastag deszkák vagy élére állított téglasorral akadályozták meg. A legtöbb pincének nem volt szellőzőnyílása, ennek építése csak a század első harmadában terjedt el. A szellőzőlyukakat utólag fúrták és csővel vagy deszkával bélelték, hogy be ne omoljon. A pincék padlózata döngölt föld volt. A hordókat két oldalt a pincefalak mentén csontérfára állítják. 21 A hajiokok építőanyaga elsősorban az agyag,.amely­ből rakott sár- {fecskerakás) vagy vertfalat készítenek. A kőben gazdag falvakban (Kőhídgyarmat és Garamkö­vesd) uralkodó építőanyag a kő. 22 A tetőszerkezeti for­mák közül elsősorban a különböző szelemenes szerkeze­tek dominálnak, de elenyésző számban megtalálható a szarufás tetőszerkezet is, amely azonban csak a század­forduló után jelenik meg. A szelemenes szerkezetnek két azonos gyakoriságú alaptípusát alkalmazzák: afél­ágasos és az ollóágasos formát. A hajlok falára régebben nem fektettek sárgerendát (ennek alkalmazása csak a századforduló után vált általánossá), a födémgerendák, keresztgerendák közvetlenül a falra támaszkodnak úgy, hogy végük 30-40 cm-rel túlnyúlik a falon. Végeire, a fal hosszának megfelelően koszorúgerendát fektetnek, melyeket ácskapoccsal vagy egyszerű csapolással rögzí­tenek. Amennyiben a hajlok ereszét a bejárat felé meg­nyújtják vagy hosszabb előtornácot akarnak kiképezni, a koszorúgerenda végét 50-150 cm-rel is túlnyújtják a rövidhomlokzaton, az utóbbi esetben azonban oszlo­pokkal támasztják alá. A szelemenágas vagy ollóágas a legszélső, a rövid homlokzat falán fekvő keresztgeren­dára támaszkodik. A szelemcnágas alsó végét a kereszt­gerendába csapolják és két oldalról kis támasztógeren­dákkal, sámlókkal rögzítik. Az ollógerendák alsó végeit fészekcsapolással, felső végeit illesztéssel és az ollóge­rendákon átütött faszöggel biztosítják. Az ágasokra ál­lított és a tetőgerincen végigfutó szelemengerendára, du­rucgerendára fektetik a tetőgerendákat, az ún. horogfá­kat, melyek alsó végükkel a koszorúgerendára támasz­kodnak úgy, hogy a végük 20-30 cm-rel túlnyúlik azon. A horogfák összeillesztésénél igen egyszerű csapoláso­kat alkalmaznak. Az egyik az egyszerű illesztés, amikor a horogfák végeit félig befűrészelik, és a befűrészelt fe­lületet egymáshoz illesztve faszöggel átütik. A másik forma az úgynevezett villáscsap, illtve annak egy primi­tív változata. Az egyik horogfa végét a gerenda hossz­13. kép. Többszintes lyukpince présházzal. Köbölkút

Next

/
Oldalképek
Tartalom