Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
DÁM LÁSZLÓ: Adatok a Garam menti szőlőhegyek népi építkezéséhez
11. kép. Nádtetős présház főhomlokzati bejárattal. Kernend 12. kép. Oromtornácos hajlok. Muzsla pinceboltozatok készítésénél. A gádor lépcsőzetét az erősen ledöngölt rézsűbe vágják, a földlépcsők leomlását pedig gerendák, vastag deszkák vagy élére állított téglasorral akadályozták meg. A legtöbb pincének nem volt szellőzőnyílása, ennek építése csak a század első harmadában terjedt el. A szellőzőlyukakat utólag fúrták és csővel vagy deszkával bélelték, hogy be ne omoljon. A pincék padlózata döngölt föld volt. A hordókat két oldalt a pincefalak mentén csontérfára állítják. 21 A hajiokok építőanyaga elsősorban az agyag,.amelyből rakott sár- {fecskerakás) vagy vertfalat készítenek. A kőben gazdag falvakban (Kőhídgyarmat és Garamkövesd) uralkodó építőanyag a kő. 22 A tetőszerkezeti formák közül elsősorban a különböző szelemenes szerkezetek dominálnak, de elenyésző számban megtalálható a szarufás tetőszerkezet is, amely azonban csak a századforduló után jelenik meg. A szelemenes szerkezetnek két azonos gyakoriságú alaptípusát alkalmazzák: afélágasos és az ollóágasos formát. A hajlok falára régebben nem fektettek sárgerendát (ennek alkalmazása csak a századforduló után vált általánossá), a födémgerendák, keresztgerendák közvetlenül a falra támaszkodnak úgy, hogy végük 30-40 cm-rel túlnyúlik a falon. Végeire, a fal hosszának megfelelően koszorúgerendát fektetnek, melyeket ácskapoccsal vagy egyszerű csapolással rögzítenek. Amennyiben a hajlok ereszét a bejárat felé megnyújtják vagy hosszabb előtornácot akarnak kiképezni, a koszorúgerenda végét 50-150 cm-rel is túlnyújtják a rövidhomlokzaton, az utóbbi esetben azonban oszlopokkal támasztják alá. A szelemenágas vagy ollóágas a legszélső, a rövid homlokzat falán fekvő keresztgerendára támaszkodik. A szelemcnágas alsó végét a keresztgerendába csapolják és két oldalról kis támasztógerendákkal, sámlókkal rögzítik. Az ollógerendák alsó végeit fészekcsapolással, felső végeit illesztéssel és az ollógerendákon átütött faszöggel biztosítják. Az ágasokra állított és a tetőgerincen végigfutó szelemengerendára, durucgerendára fektetik a tetőgerendákat, az ún. horogfákat, melyek alsó végükkel a koszorúgerendára támaszkodnak úgy, hogy a végük 20-30 cm-rel túlnyúlik azon. A horogfák összeillesztésénél igen egyszerű csapolásokat alkalmaznak. Az egyik az egyszerű illesztés, amikor a horogfák végeit félig befűrészelik, és a befűrészelt felületet egymáshoz illesztve faszöggel átütik. A másik forma az úgynevezett villáscsap, illtve annak egy primitív változata. Az egyik horogfa végét a gerenda hossz13. kép. Többszintes lyukpince présházzal. Köbölkút