Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

CSURAKOVA, NATALJA: Az Arhangelszki Állami Faépítészeti Múzeum

1. kép. A múzeum telepítési vázlata. (A tanulmányban szereplő illusztrációk PODVOLOCIJ, M. munkái) egész évben színtelen, egynemű, a népsűrűség rendkívül alacsony, így az embernek óhatatlanul kényelmetlenség és egyedüllét érzése van. Ezt igyekeznek feloldani a település épületeinek kölcsönös kapcsolódásával, a település közepén felépített magas templomok vizuális látványával. Az Arhangelszki Állami Faépítészeti Múzeum építése először, mint az egyedi népi építészeti emlékek gyűjtőhelye merült föl. Ekkor került sor a korát, művészeti megjelenését tekintve is egyedülálló 16. század végi harangláb áttelepítésére a Krasznoborszki járásban lévő Kuliga Drakovano faluból (a mellette lévő 18. századi templom ugyanakkor a helyén maradt). Ezzel párhuzamosan született meg a döntés az arhangelszki, Észak hagyományos kultúráját teljességében bemutató múzeum létrehozására. így született meg a múzeum, mint komplex intézmény, mely egyszerre szolgálja az utóbbi célt, és a népi építészeti emlékek megőrzését is. A múzeum területe 78 hektár. Erre a hatalmas területre telepítik át az egész Arhangelszki Területről a faépületeket. Az építészeti tervek kialakításakor a múzeum területét hat egységre osztották, melynek alapja a folyók-mentén kialakult néprajzi mikrorégiók voltak. A 6 egység, melyet Arhangelszkben szektornak neveznek: Kargopol-Onyega (a Fehér-tengerbe ömlő Onyega folyó mente), Mezeny, Pinyega, Dvina, Vazska, valamint a Tengermellék. Mindegyik egység az adott vidékre legjellemzőbb településformát, épületegyütteseket mutatja be. A múzeum központját a Dvina tájegység alkotja. Itt 2. kép. 16. századi harangtorony Kulinga faluból (Drakovano-Krasznoborszki járás)