Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GRÁFIK IMRE: Egy építészeti elem területi változatai (oszlopos előtornác - ún. koldusállás)

ről, a Káli-medencéből. Az 1980-as évek elején végzett terepkutatásai során állapította meg, hogy: „A klasszicista építészet, a kúriák portikuszainak hatását leginkább a kiugró tornácokon látjuk. Köveskálon, Szentbékkállán és Kővágóörsön találjuk a legtöbb kiugró tornácos házat, de néhány előfordul Balatonhenyén, Monoszlón és Mindszentkállán is. Két oszlopuk, mellvédjük és timpanonjuk leggyakrabban kőből vagy téglából épült, de a kő- vagy téglaoszlophoz fűrészelt, faragott deszka mellvéd és timpanon is kapcsolódhat. Gyakori a teljesen fából épült előreugró tornác is. E tornáctípus korára jellemző, hogy Marton Dániel említett tervrajzán még 1904-ben is kétoszlopos, mellvédes, timpanonos előreugró tornácot tervezett a kővágóörsi „Tek. Erny János úr" számára."

39 I 14. kép. Két oszlopos előtornác elhelyezkedése és aránya balatonfelvidéki kőműves tervrajzán (LUKÁCS László nyomán) Bár vizsgált területünkről nem rendelkezünk a szentbékkálai Marton Dániel kőműves mesteréhez hasonló tervrajzzal, de az összefüggés az adott építészeti elem nyugat-magyarországi és káli-medencebeli elterjedése között nem lehetetlen. Utal erre LUKÁCS László is, amikor így ír: „Az előreugró tornáccal kapcsolatban két dolgot szeretnék megemlíteni. A Dunántúllal szomszédos Stájerországban a János főherceg által 1819-ben alapított Mezőgazdasági Társaság (Landwirtschafts-Gesellschaft) ajánlására a Graz környéki járásokban és Alsó-Stájerországban (Untersteiermark, ma Szlovéniához tartozik) egy új típusú parasztház jelent meg. Téglából épült, a régi füstös szoba (Rauchstube) helyett már takaréktűzhelyes konyhával. Külső megjelenését az utcai homlokzatra, a bejárat elé épített 2-7 oszlopos, timpanonos, mellvédes előreugró tornác határozta meg. E tornác kialakulásának vizsgálatánál az osztrák kutatók a klasszicista városi házak portikuszának és a korábbi, még fából épült nyugatstájer parasztház előreugró tornácának (Essgangl) hatását hangsúlyozzák. A háztípust a Mezőgazdasági Társaság alapítójáról és első elnökéről, a stájer parasztság lakásviszonyának megjavításán fáradozó János főhercegről az osztrák néprajztudomány Viktor Geramb javaslatára János főherceg-háznak (Erzherzog-Johann-Haus) nevezi."

40 Ezzel kapcsolatban idézzük fel - mint arra korábban már utaltunk -, hogy Nyugat-Dunántúlon a 19. század második felében stájer és burgenlandi német, sőt olasz kőműves mesterek munkavégzéséről és megtelepedéséről vannak adataink, akik (vagy az általuk alkalmazott építészeti elemek) eljuthattak távolabbi területekre, így a Káli-medencébe is. Föltevésünket támogatóan megemlítjük, hogy LUKÁCS László a Káli medence népi építkezését vizsgálva a 19. század második felében és századunk első évtizedében épült házak födém és tetőszerkezetére vonatkozóan olyan adatokat gyűjtött, melyek szerint azok felsőőrségi magyar, burgenlandi és stájer hienc (!?) fuvarosok szállítmányaként jutottak a Káli medencébe.

41 A medence monografikus kutatása során e kérdést érinti CSOMA Zsigmond is sajtó alatt levő kéziratában. Feldolgozásában felidézi az őrvidéki közvetítők szerepét Kelet-Stájerország és Nyugat-Dunántúl között, részletesebben tárgyalva a fuvaros vállalkozók, a különböző vándor-, illetve idénymunka vállalók körét, akik részesei egyes anyagi javak, termények, kézműves termékek közvetítésének, terjesztésének és kulturális hatások, de társadalmi, emberi kapcsolatok alakításának, formálásának is.

42 Mindent egybevetve úgy ítéljük meg, hogy a kiugró tornác, a kódisállás esetében a magas-, illetve műépítészed gyakorlatból (kastély, városi-polgári épület) egy meghatározott építészeti elem (mely valójában összetett: oszlop, timpanon, lépcső, mellvéd) került tanult kőműves mesterek útján adaptálásra a más tradíciójú népi építészetbe (paraszti, falusi ház). A köztes állapot - de nem a fejlődés középső foka - funkcionálisan és léptékben egyaránt (és természetesen társadalmi vonatkozásban is) a nemesi, kisnemesi kúria. 15. kép. Oszlopos előtornác - Szalafő, Templomszer, 1977. TETLAK Eszter felvétele, Savária Múzeum NF 28355.