Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GRÁFIK IMRE: Egy építészeti elem területi változatai (oszlopos előtornác - ún. koldusállás)

lönböző építészeti megoldású, alaki-formai megjele­nésű kiugró tornáccal, ún. kódisállással épült -, minden bizonnyal Haholt Mátyás helyi kőműves mester munká­ja. A vizsgálat tárgyát képező épületek 1880 és 1894 között épültek. Az építtetők a jobbmódú rétegből ke­rültek ki, a falu társadalmának tehetősebb családjai kö­zül: többek között a helyi téglagyáros és egy 60 holdas gazda. Az adatközlés alapján Haholt Mátyás kőműves 9. kép. Oszlopos előtornác - Szalafő, Csörgőszer, 1977. TETLAK Eszter felvétele, Savária Múzeum NF 28353. mesterről úgy tudják, hogy szülei német telepesek vol­tak. Pankaszon 1870 és 1930 között ő építette a legtöbb házat, s ezek sorában a kiugró tornácos, kódisállásos épületeket is, adataink szerint az alábbi építési időpon­tokban: 1880, 1882, 1888, 1890, 1892, 1894, azaz feltű­nő, illetve meglepő módon szinte kétévenként. Érde­kességként említjük meg, hogy saját háza, mely 1878­ban épült, mindössze egy bejáratot védő szerény fa épít­ménnyel, egyszerű kódisállással rendelkezik. A térség­ben legáltalánosabban elterjedt két, hengeres oszlopos, timpanonos változatot 1888-ban, a legnagyobb méretű kiugró tornác variánsot pedig 1892-ben építette. 34 Megjegyezzük még, hogy Pankaszon a fent említett lakóházakon kívül egy középület, a református elemi népiskola is kiugró tornáccal épült. Az új iskolát 1929 októberében avatták fel. Az épület ma is áll és a Hely­történeti Gyűjteménynek ad otthont. Az épület hossz­tengelyével párhuzamosan illeszkedik a főútra. Utcai homlokzata átalakított; egy 1942. október 1-én felvett, s a népiskolai épületek állapotát felmérő adatlap fény­képmelléklete és a mai állapot jelentős eltérést mutat. Udvari homlokzata azonban - s vizsgálatunk tárgyát te­kintve az fontosabb - föltehetően nem változott, szerke­zetében, megjelenésében eredeti állapotában van. Az adatlaphoz mellékelt alaprajzi vázlatból arra következ­tethetünk, hogy eredendően a kétmenetes épület udvari oldalán volt az egyetlen bejárat, mégpedig lépcsőfeljá­rós. Az udvar felé eső traktusban és az épület kiugró tornáccal aszimmetrikusan tagolt kisebb felében voltak a tanítói lakás helyiségei, míg a másik, nagyobb oldalon a tanterem. 3 '' A térbeliség és az időbeliség adatai igen tanulságosak. Jelenlegi ismereteink és az adatközléseknek az építési időpontra vonatkozó információi alapján a legkorábbi időponthoz köthető kiugró tornácos, kódisállásos, népi­paraszti (magán) használatú épület a 19. század közepé­re, illetve évszámmal 1866-ra, a legkésőbbi pedig 1926­ra datálható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az egyes objektumok építési időpontja tekintetében az adatfelvételek meglehetősen hiányosak, illetve nem egyértelműen pontosak. Az egyes előfordulásuk mint­egy 50%-a azonban a rendelkezésünkre álló informá­ciók alapján időponthoz köthető, vagy rövidebb idő­szakhoz kapcsolható. A kiugró tornácnak, mint építészeti elemnek térbeli és időbeli trendjeit, a kódisállás különböző anyagú és szerkezetű megoldásai, az egyes előfordulások alaki­formai eltéréseit vizsgálva, azok arra engednek követ­keztetni, hogy nem érvényesül az a bizonyos evolúció, melyet a „felfedező" szakirodalom több vonatkozásban is föltételezett. GÖNCZI Ferenc azt írta, hogy az ilyen típusú házak­nál: „az egész épületbe egy ajtó, a folyosóajtó vezet be, mely, hogy az első utcza felől való szoba hosszabb legyen a hátsónál, a ház dereka közepénél valamivel tovább esik." 36 Más megközelítésből tárgyalja és értékeli a jelenséget TÓTH János: „A legkorszerűbb építészeti esztétikai elv, feloldani a nagy sima falfelületet hangsúlyozott (a bejáratot hangsúlyozó) dekoratív folttal, s egyben ma­gyar is, mert magát a tornácot is mint díszítményt fogja fel a magyar. Végül a legmerészebb építészeti kompozí­ziós elvet is ösztönösen szolgálja: egyensúlyozott asszi­métriát ad, melynek építészeti értékét felesleges hang­súlyozni. A magyar nép a szimétriát egyébként sem sze­reti, hisz a szimétria egy kis ház szerves alaprajzából nem nőhet ki." 37 A kiugró tornácok, a kódisállások aszimmetrikusan elhelyezkedése természetesen összefüggésben van az alaprajzzal, a lakóházak helyiség-kiosztásával. E vonat­kozásban azonban két tényre szeretnénk ráirányítani a figyelmet: I. Tanulságos a mintaként szolgálható, illetve szolgáló oszlopos portikusszal rendelkező kastélyok, kúriák, va­lamint a népi, paraszti lakóházak kódisállásainak az épületek tengelyéhez való viszonyulása. A hiteles alaprajzi felmérés alapján arányosan kiszer­kesztett objektumok tanúsága szerint:

Next

/
Oldalképek
Tartalom