Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

gölték. Erre finom homokból készült hőszigetelést terítettek, amelybe tetőcserép- és tégladarabokat kevertek. A hőszigetelés tetejére fektették a nagyméretű vályogból készült kemencefeneket, amely a használat során átégett és a gyengén kiégetett téglához vált hasonlóvá. (37. a kép.) A kemence elbontásával lehetőség nyílt a mögötte lévő fal átvizsgálására. Építéskor a falhoz csatlakozó torok körvonalát egy éles szerszámmal felrajzolták a falra. A kemence szája ívesen záródó nyílás volt, amelynek szélessége és legnagyobb magassága 41 cm volt. A konyhai oldalon egy falba vájt füstterelő vezette a kemence füstjét a szabadkémény alá. A kémény elbontásával a vájat elejét egy éltégla fallal elzárták és kürtővé alakították. A kemenceszájjal szemben egy másik 47x42 cm-es nyílást hagytak, melyet bádogajtóval zártak le. A kemence belső száját bádogból készült mozgatható lábú tévő takarta. A kemence építési idejét pontosan nem ismerjük, de az oldalán talált festésekből és a szoba mennyezetén feltárt meszelésekből arra következtethetünk, hogy a kemencét a szobai pingálások első időszaka után, tehát az 1930-as években építhették. A viszonylag újabb keltezést erősíti meg az építésmódban kimutatható néhány eljárás is, mint például a drótozás, vagy a hengeres falfestés. A kemencét az utóbbi évtizedekben nem használták. Korábban a szobát fűtötték vele és kenyeret sütöttek benne. Kuckójában a gyerekek aludtak, ilyenkor párnákkal vagy dunnával bélelték ki. A kemence vállán kistányérban tartották az anyakovászt, a sarkokon pedig a gyufát vagy a lámpát. A kemencét főzésre nem használták, mert a hátsó szobai kemence mellé építettek egy berakott sparheltet és itt, vagy a konyhai padka oldalára épített katlanon főztek. A berakott sparhelt lernijében (sütőjében) sütötték a kisebb tésztaféléket, süteményeket. Korábban a kemencét fapad vette körül, és ezen ülve melegedtek a család tagjai. A pad ülőkéje 30 cm széles volt, deszkából készült lábait fűrészelt díszítmények ékesítették. A pad sarka 45 fokban vágott volt, hogy nehogy nekiütközzenek. A kemencét a ház körüli hulladékokkal fűtötték, elsősorban szalmával, szárizikkel vagy venyigével. Sükösdön a kemencének több megnevezése is élt. Leggyakrabban a búbos kemence kifejezést használták, de mondták egyszerűen kemencének vagy banyakemencének is. Mindhárom elnevezés ugyanazt az összetett hegyesedő formát jelentette, hiszen Sükösdön az emlékezet által elérhető időkben mindig csak ezt az egy típust építették. A kemence tetején volt a kupak vagy kupola, melyet búbnak is neveztek. A kemence válla keskeny kiülésű párkány volt, amelynek első sarkain kiszélesedő kis helyet, az úgynevezett kemence sarkot találjuk. A kemence tűztere és a hátsó fal között volt a kuckó, amelynek alja a kemence padkáján feküdt. A kemence alját fenéknek nevezték. Sükösdön a sárkemencék a legutóbbi időkig használatban voltak, ezért a kemenceépítés gyakorlata ma is jól gyűjthető. Az 1930-as években jöttek divatba a cserépkemencék, de alkalmazásukkal gyorsan felhagytak, mivel úgy találták, hogy a sárkemencék jobbak náluk. A kemenceváz építésének több módszerét is ismerték, melyek kiseb-nagyobb eltérésekkel hasonlítanak az általunk is feltárt gyakorlathoz. Az egyik eljárásnál a kemence kerületét körben bodzakarókkal tűzdelték tele, majd a tetejüket összekötötték és az egészet vesszővel fonták be. A másik módszernél négy erősebb akáckarót ástak le, majd kívülről a váll magasságában félig befűrészelték őket. Ezután a karókat a bevágásnál meghajlítva összekötötték. A kemence kerületét ujjnyi vastag bordákkal tűzdelték tele, melyeket szintén összekötöttek. A bordákhoz gyürice- vagy fűzfavesszőket használtak. A toroknál a vázat fektetett karóval erősítették meg. A bordákat néhány helyen vízszintesen is befűzték. A kemence tapasztásához jól megválasztott agyagot, úgynevezett fehér fődet használtak. Az agyagot lábbal taposva pelyvával keverték össze. Az agyag kidolgozása az asszonyok feladata volt, a kemencét építő mester csak ellenőrizte annak minőségét. A kész sarat kézzel csapkodták, illetve nyomkodták a váz külső oldalához, helyi elnevezés szerint beverték. A kemence kupoláját máshol is két darab téglából készítették. A kemence fenekének vályogot használtak, alája homokot terítettek. A frissen felrakott kemencét lassú tuskótűzzel szárították ki, miközben egy marék vesszővel verték az oldalát, hogy ne repedjen meg. Kiégetés után belülről és kívülről is simító tapasztassál látták el. A kemencéket a kemencecsináló építette, aki jól értette ezt a mesterséget, de nem ebből élt, maga is parasztember volt és gazdálkodott. Ha a kemence belseje potyogott, újból betapasztották. A tapasztást a család vékonyabb tagjai, vagy erre a célra specializálódott cigányasszonyok végezték.

17 A sükösdi sövénykemence bontásával gazdag ismeretanyaghozjutottunk, amelyből részletes képet formálhatunk a kemenceépítés minden lépéséről. A bontási tapasztalatokat jól kiegészítik a kész kemencén már nem megfigyelhető, de az emlékezet által megőrzött néprajzi adatok. 3. Téglakemencék a) Mád, Árpád u. 21. sz. 1989 tavaszán szoba-konyha-szoba-kamra-istálló alaprajzi elrendezésű lakóházat bontottunk le az északmagyarországi Mádon.

18 A mezővárosi környezetben elhelyezkedő épület valószínűleg a 19. század első felében épült egy szőlőműveléssel foglalkozó zsellércsalád részére. A múlt század közepén két család lakja, közös konyhahasználattal.

19 A bontáskor az első szoba megemelt padlójába süllyesztve konyhából fűthető kemencét találtunk. A kőboltozatos-szabadkéményes konyhában és a vele egy szinten lévő második szobában nem volt tüzelőberendezés. (38. kép.) Az első szobai kemence szögletes teteje 26 cm-re emelkedett ki a padlószintből. A fehérre meszelt 98x105 cm-es emelvény inkább egy lebontott tüzelőberendezés lábazatára emlékeztetett. A kemence teteje és a fal között 31 cm széles sutszerű zug volt, amelynek hátsó részében 15 cm magas kisebb padka húzódott. A konyha felőli oldalon a kemence téglával boltozott szájnyílása a padló szintjével egy magasságban volt. A bontási munkákat az első szobában kezdtük. Először a kemence feletti falszakaszt vizsgáltuk át, ahol egy függőleges helyzetű, kővel befalazott füstjáratot találtunk. A 24 cm széles, 106 cm magas falba mélyített