Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

csatorna alul 23, felül 35 cm mély volt. Belsejét erősen átégett, kormos tapasztás maradványai borították. A füst járat bal felső sarkában a konyhai szabadkémény alá torkolló nyílást találtunk. Bontási tapasztalataink alapján a csatorna nagy valószínűséggel egy falazott takaréktűzhely fűstjárata volt. A tűzhely nyomát nem sikerült megtalálnunk, mivel a fal és tapasztása többszörösen javított, bolygatott volt, az azonban biztos, hogy a tűzhely sütő részével csatlakozott a füstjárathoz. (39. kép. 1.) Falkutatásunk másik fontos lelete a füstjárat alsó részénél került elő. Már a tapasztás lefejtésekor megfigyeltük, hogy a járat jobb oldalánál féköríves vonalvezetésű, átégett agyagréteg látható. A szabályos ívet a füstjárat széle szakította meg. Kibontva az utólagosan elhelyezett köveket egy téglaboltozattal áthidalt, agyaggal kitapasztott nyílást találtunk, amelyről teljes biztonsággal megállapíthattuk, hogy egy kívűlfűtős tüzelőberendezés (kemence vagy kályha) szájnyílása volt. A faláttörés a konyha oldaláról is szabályos kialakítású volt, a füstterelő járat középvonalába esett, mintegy fél méterrel a kemence nyílása felett. A feltárás során egyértelműen kiderült, hogy a 40 cm széles, 32 cm magas szájnyílás korábbi volt, mint a takaréktűzhely bele metsző füstjárata. (39. kép. 8.) A feltárások harmadik fontos lelete az a falifülke volt, melynek három átépítési periódusát a kályhaszájtól és a füstjárattól balra találtuk meg. Már a falkutatás első szakaszában felfigyeltünk arra, hogy a rossz megtartású kőfalban több rétegű fehér meszelés nyomai bukkannak elő. Kibontva az utólagos befalazásokat, egy 49 cm széles, körülbelül 40 cm magas és 35 cm mély, kitapasztott és kimeszelt fülkét találtunk, amely felfelé keskenyedő, tapasztott és erősen füstös csatornában folytatódott. A csatorna végén kályhacsővel bélelt nyílás vezetett a konyhai szabadkémény alá. A sokszor kimeszelt fülke rétegei között találtunk teljesen fehér, tehát tiszta, de füstös felületeket is. A maradványok alapján nem volt nehéz kitalálni, hogy egy olyan világító, ételmelegítő fülkét tártunk fel, amelynek emlékét Észak-Magyarország nagy részén megtalálták kutatóink.

20 Szerkezete viszonylag egyszerű volt: a négyszögletes száj nyílású fülke felülről nyitott volt és köpenyfallal eltakart csatornában folytatódott. A csatornában felszálló füst a végében lévő lyukon keresztül távozott a kéménybe. (39. kép. 3-4.) Folytatva a bontási nyomok elemzését, arra lettünk figyelmesek, hogy a fülke oldalának alsó meszelésrétegei lefelé folytatódnak, és 16 cm-rel mélyebben fordulnak be vízszintes irányba. Követve a nyomokat megállapítottuk, hogy a fülke építéskori állapotában lefelé 16 cm-rel nagyobb volt, tehát széessége 49 cm, magassága 56 cm volt. A meszelésrétegek alapján azt is megfigyelhettük, hogy ez a korábbi periódus jóval rövidebb ideig létezett, mint a rákövetkező. A fülke alját valószínűleg a füst kicsapódása miatt kellett megemelni. A feltárás egyik érdekessége, hogy a fülke aljának tapasztásában zöldmázas, domborműves díszítésű kályhacsempe töre38. kép. A mádi lakóház múlt századi (A) és bontáskori (B) alaprajza