Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN: A magyarországi németek népi építkezéséről

a naturálgazdálkodás szintjén mozgott, s meglehetősen távol állt tőlük az új jövevények árutermelő, racionális gazdálkodása.

32 Ez a gazdálkodási „magatartás" a betelepülő németeknek viszonylag gyors konszolidálódást hozott, ennek következményeként gyors gazdasági felfutást és anyagi gyarapodást. A gazdasági különbségeket gyakran magyarázzák mással is, azzal, hogy az új telepesek bizonyos ideig (minimum 3, de láttuk, esetleg 10 évig is) nem tartoztak földesúri szolgáltatásokkal és állami adókkal, továbbá, hogy az ország legjobb minőségű földjein telepedtek meg stb. Úgy vélem, nem ezek magyarázzák a különbségeket, hiszen hasonló - ha nem is mindig ilyen mértékű - kedvezményben részesültek az elpusztult részeket újra benépesítő magyarok, szlovákok stb. is. A földminőség sem magyarázat, hiszen pl. Békés megyében lényegében azonos minőségű földeken telepedtek meg a legkülönbözőbb etnikumhoz tartozó telepesek, nem beszélve itt a Kárpát-medence északkeleti részéről, ahol - mint láthattuk - sem mennyiségben, sem minőségben nem jutottak a környezettől eltérő földekhez. A vázlatosan felsorolt, eltérő építészeti jegyek mindegyike megtalálható azonban egy olyan körben, melyet eddig kevéssé vettek figyelembe, abban a XVIII. századi városi, mezővárosi építészetben, melynek gyökerei a középkorra nyúlnak vissza. Az történt tehát, hogy a magyarországi német telepesek anyagi konszolidálódásuk után, mely - köszönhetően gazdasági „stratégiájuknak" - viszonylag gyorsan és rendkívül eredményesen zajlott le, nem a közvetlen környezet magyar paraszti építkezésmintáját követték, hanem a fejlettebb, városi, mezővárosi építészet felé fordultak. A különbözőség tehát tényleg tapasztalható a közvetlen paraszti környezethez viszonyítva, de a kapcsolatok nem a származási hellyel, hanem az új haza, a Kárpát-medence abban a korban legfejlettebb építészetével mutathatók ki. Még egy tény szokta a figyelmet elkerülni, az, hogy általában az igényesebb szerkezetű épületek tovább fennmaradnak, mint a szerényebb kivitelű kortársaik. A XVIII. században, vagy a XIX. század elején a német telepesfalvakban is bizonyára ott álltak a szerényebb megjelenésű, szerényebb szerkezetű, esetleg még a környék hagyományait közvetlenül követő alaprajzi elrendezésű épületek is, a társadalmi és vagyoni tagozódásnak megfelelően. Példa erre Herend, ahonnan GÖNYEY Sándor említi meg a németek ágasfás, füstöskonyhás házait.

33 De a Sárospatakkal szomszédos Hercegkúton is az úgynevezett pásztorház, mely minden bizonnyal egy, a falu átlagánál régiesebb építési színvonalat képviselt, kétablakos, azaz egysoros alaprajzi elrendezésű volt, a háromablakos, oldalszobás házakkal ellentétben.

34 A bőséggel idézhetők közül kiragadott két példa is bizonyítja, hogy a valószínűleg nem egységes építészeti képű német falvak épületállományából korunkat azok érték meg, melyek akkor - építésük idején - a legjobb színvonalat képviselték, a gyengébb minőségűek pedig elpusztultak. Legutóbb H. CSUKÁS Györgyi három bakonyi falu, Pula, Márkó és Vöröstó építészetével foglalkozó vizsgálatai alapján arra az általánosítható eredményre jutott, mely teljes mértékben alátámasztja az eddigieket. Megállapította, hogy a három falu települési és építkezési sajátosságai nem a magukkal hozott hagyományokkal magyarázhatók, s építkezésük jól beilleszkedik a helyi építészeti hagyományokba.

35 Ezeknek a helyi hagyományoknak van még egy, eddig kevés figyelemre méltatott vonása. A XVII-XVIII. század építészetében a Kárpátmedencében jól felismerhető az a tendencia, mely a kistáji építészeti formák kialakulását eredményezte a korábbi, országrésznyi területeket jellemző építészeti formák differenciálódásával.

36 A kistáji formák kialakulása tetőpontját a XVIII. század végén, a XIX. század elején éri el. Feltételezhetően ezzel is összefüggésben lehet, de nem kizárt, hogy ismereteink hiányosságából fakad, hogy találkozhatunk néhány olyan formai jeggyel, mely csak a német lakosságú falvakat jellemzi. Egyelőre pél13. kép. Nagytótfalu, református paplak, az oromzat datálása szerint épült 1840-ben 14. kép. Kisnyárád, Petőfi Sándor u. 46. sz. Fachwerk-oromzatú lakóház, épült 1757-ben (LANTOS Miklós felvétele)