Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Közlemények - SZENTI TIBOR: Befalazott emlékek a hódmezővásárhelyi tanyák építményeiben

3. kép. „Befalazott" fényképek (1944) Részlet a gazdák által írt levélből: „Ezen épület készült Krisztus után 1944. évben a má­sodik világháború ötödik esztendejében. Építtette ifj. Lázár Ferenc, kinek apja szintén Ferenc, született 1880 évben, anyja Sz. Kiss Jusztina született 1884 évben, mindketten ősi gazdálkodó családból származtak, idő­közben azonban a Lázár család az iparral is foglalkozott és a már most kihaló félben lévő timár mesterséget foly­tatta elég jó eredménnyel. A felépítendő épület, amely­nek alapjába helyezzük el ezt az emlékiratot, a Lázár család tulajdonát képezi. Az építtető ifj. Lázár Ferenc, aki született 1904 évben, jelenleg még nőtlen, gazdálkodói pályára készült, amit a mai napig folytat is, eltekintve attól, hogy mellesleg élőállat-kereskedéssel is foglalkozik s esztendőkön ke­resztül volt a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület titkára. A legközelebbi városok Hódmezővásárhely tőlünk délre 9 kilóméterre, Szentes ugyancsak az épület helyé­től északra 18 kilóméter távolságra van [. . .] Ezek voltak azok, amit a késő utókorral többek között ismertetni kívántam [. . .] hogy képet alkothassanak ar­ról, hogy mennyire más világ volt az, amikor ennek az épületnek fundamentumát a földbe elhelyezték, de az erős akarat a vérzivataros idők közepén is házat épít. Legyen ez az utóbbi megjegyzés követendő példa a késő utókor számára, mert erős akarattal - mint a múltban, ugy a jövőben is a legnehezebb időkben is lehet alkotni. Szeretettel gondolva a hálás utókorra a fent említett építtető ifj. Lázár Ferenc 1944 március hó 31. napján. id Lázár Ferenc ifj Lázár Ferenc id Lázár Ferenczné Lázár Jusztina" A külön papírdarabon írt utószó: „Ráadásul még annyit hogy a Lázár családnak a város­ban is van egy családi háza Szentesi u. 66. sz. alatt. A jelenlegi építést Gábor Péter és Süli Ferenc végzik. ifj. Lázár Ferenc." Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Hódmező­vásárhelyen az utóbbi évtizedekben a társadalmi átren­deződés, mezőgazdasági termelési szerkezetváltozás és az épületek természetes elhasználódása miatt sok tanya­és lakóházbontást végeztek, kül- és belterületen egy­aránt. Határrészek teljesen kiüresedtek. Az egykori 132 ezer kat. hold területen közel 7 ezer számozott tanyából jelenleg mintegy 1000 maradt, ezek közül is a helyi Föld­hivatal nyilvántartása szerint kb. 200 romos, elhagyott, bontásra vár. A 20. sz. elejére az építőáldozatok gyakorlata már nem él. Emlékének folytonossága a befalazott üzenetek­ben közvetve nehezen bizonyítható. A tárgyi dokumen­tumokat ünnepélyes keretek között helyezték el. A szokásváltozás együtt járt a társadalmi átalakulás­sal, a hagyományos paraszti életmód fölbomlásával és a meginduló polgáriasodással. Jellemző erre az is, hogy dokumentumaink szerint, az utókornak szóló üzene­tekre szegényparasztok nem, csak a középparasztság alsó és felső rétegének családjaiból, ill. gazdaközösség­ből szenteltek időt és munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom